Ziziphus és Ginkgo sárgában
Ziziphus és Ginkgo sárgában. Ősz és őszi lombszín, mely a téli levéltelen állapot előtt egy utolsó meleg színű élmény az évben. Két növényt mutatunk be ezúttal, egy Ziziphus jujuba és egy Ginkgo biloba szerepel fiatal bonsaiként ebben a posztban. A hangsúly a fiatal bonsai kifejezésen belül a fiatalon van, hiszen ezek a növények inkább dísznövény jelleggel érvényesülnek és a bonsai itt inkább kertészeti technikát jelöl mint műfajt.
Sokszor kerül elő a kérdés, hogyan lehet egy fiatal bonsai élvezeti értékét a helyiértékén kezelve, de profi módon tálalva visszaadni, megadni, megmutatni. Hol húzódik a fiatal de jó bonsai és a “Tedd ki szabadföldbe” közötti határ? A kérdés onnan (is) jön, hogy a legtöbb “bonsai enthusiast” kertjében akadnak kivárhatatlanul fejletlen pre bonsaiok, melyeknek több időre és törődésre van még szükségük a bonsai fává váláshoz mint amennyi időt szívesen szánnánk rá… A helyzet ezekkel a növényekkel az, hogy létezik egy egérút, egy “Bé” verzió, ha tetszik B. – oldal. Létezik egy japán blogokból és bonsai kert fotókról visszaköszönő jelenség, mely frissességével és hangulatával sokszor többet képes adni mint egy idős növény. A kevesebb néha több és egy szinte jellegtelenül fiatal növény is képes lehet un. highend látszatot kelteni.
A qualitásos bonsai fogalmáról feltehetően közel azonos kép él a bonsai társadalom egyes tagjaiban, szereplőiben. Ismerjük a high end bonsai, az exclusive bonsai, a qualitásos bonsai, a minőségi bonsai, a prémium bonsai, a szép bonsai, stb. kifejezéseket. De mit takarnak ezek a kifejezések? Milyen bonsaira használjuk és milyen bonsaira használhatjuk ezeket a fentebb említett pozitív jelzőket? Mi tagadás, ezt nehéz volna körüljárni és nem is egy blogbejegyzés lehet igazán hivatott elmenni ezen az útvesztőn. Ami bizonyos, hogy van néhány alapvető tulajdonság és fontos apróság, mely a kellemesebb oldalra billenti a túl fiatal cserjéket és fákat. Ilyen például a törzs vonalvezetése, a törzshöz arányos ágrendszer és a megválasztott bonsai tál viszonya. Ilyen például a szezonalitást ( a megfelelő évszakot ) kifejezni képes lomb és lombszín vagy éppen virág és termés. Jelen helyzetben őszi jegyek jelentik a külső tulajdonságokat, melyek a növényt hangulattal veszik körbe. Ez pusztán az őszi lomb a Ziziphus jujuba és a Ginkgo biloba esetében. Az őszi lomb pedig náluk sárga és ez a sárga különösen a Ginkgo esetében egy kellemesen meleg sárga. Ami a Ziziphusban és a Ginkgoban közös vonás, hogy lomb nélkül messze nem olyan mutatósak a fiatal egyedek mint lombbal – viszont az is közös, hogy a sárga lomb kifejezetten kellemes vizuális aurát hoz létre a gyengécske ágrendszer körül.
Egy szó mint száz, érdemes ezeket a növényeket akár az őszi lombszíneződésük miatt tartani passzióból és érdemes lehet az őszi lomb rövid jelenlétének idejére tokonoma displayre helyezni a fiatal bonsaiokat. A hatás nem marad el, folyamatosan adják az impressziókat a szemlélőnek az utolsó idei levél lehullásáig…
Kopó Ginkgo kakejiku
Kopó Ginkgo kakejiku. Erdélyi kopó, Ginkgo biloba és Daru madaras kakejiku. Ez jött össze abból az alkalomból, hogy műhelyünkbe érkezett Torda, aki beleavatkozott a kazari kellős közepébe. Ha tetszik, élő tenpai de lehet “exceptional branch manager” is. Egy biztos, Torda a műhely tagja és lesz dolga, lesz szerepe és vélhetően kiemelt yamadori asszisztensi szerep is kinéz neki. Land art – ban már most aktív. Valószínű, hogy nem ő fog a jövőben válaszolni az e-mailetekre, de egyszerűen jelen lesz. Az önéletrajzában benne van, hogy bátor. Benne van, hogy alkalmazkodóképes a kollégáival szemben és kreatív konceptuális rendszerben gondolkodva valósítja meg önmagát. Az esetleges destruálás – melyet expresszív módon hoz létre – minden esetben a koncepció része, mely a mono no aware pillanatnyiságát hivatott performance szerűen megvalósítani.
Kengaira bunjin és tatamira spicc
Kengaira bunjin és tatamira spicc. Talán elsőre furán hangzik mindez, de ha jobban belemegyünk nem is olyan különös a dolog. Az elején kezdve az egészet, egy Pinus nigra pre bonsait alakítottunk – illetve készítettünk elő, hogy a gép elé tehessük és fotózhassuk. Mindezt azért, mert kísérletbe kezdtünk és pár növényt összeszedve összehoztuk a mozdulatlanságot és a mozgást. Akik követik a Kitsimono Blogot tudhatják, hogy időnként kicsit titkolózunk és csepegtetünk amolyan előzetesként egy-két fotót. Most ebben is visszafogottak leszünk, de hamarosan megmutatjuk mire is a spicc cipő a bonsai asztalon. Annak előtte még pár szót ejtenénk erről a fenyőről, hiszen az egyik főszereplője lesz a következő projektünknek. Ami fontos lesz, hogy megválaszolandó kérdéseket dob fel a növény egyensúlyi helyzete és ami kérdéses lesz, maradhat-e így a növény pozicionáltsága és ha igen akkor mi kell még ehhez.
Egyenlőre felkészítettük a növényt (többedmagával) a téma szerinti bemutatásra és különösen nagy hangsúlyt fektettünk a növény körbejárhatóságára – illetve arra, hogy minden oldalról legyen mit látni rajta. A síkok, a horizontális és vertikális korlátok megtartásával szokatlan fő nézetet teremtettünk és igen, megvan a miértje, mint ahogyan a balerinának is megvan minden mozdulatának a fő nézőpontja amit az előtte elhelyezkedő közönség jelöl ki. Nincs öncélú mozdulat és öncélú pozíció a színpadon vagy a tokonomában, hiszen nem a mozdulat a tárgy, hanem amit elmondunk vele.
Kövessetek minket továbbra is, hamarosan jövünk a továbbiakkal…
Ha hasonló posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
Ez most matsu vagy nem matsu? Bonsai vagy pre bonsai?
Ez most matsu vagy nem matsu? Bonsai vagy pre bonsai? A két kérdés jogos is meg nem is és fontos is és nem is és mindkét kérdésre lehet ezt is meg azt is válaszolni. Lehet relativizálni is meg nem is és lehet állást is foglalni meg nem is. Matsu mert fenyő és nem matsu, mert Japánban nem honos. Bonsai mert tálban nevelt, nem bonsai mert még nem kiforrott, pre bonsai mert még csak most ültettük át japán nevelőkonténerből és nem pre bonsai mert már elkezdtek beérni a jövőévi alvórügyek, a drót tart és bonsai tálban van a növény és látszik mivé válhat. De még mindig nem “kész bonsai” és még látszik, hogy yamadori alapanyagként indult.
A tavalyi drótozás és alakítás eredménye elkezdte tisztázni a fa jövőjét és kilátásba helyezett egy régies japán bonsai stílust, melyet viszonylag ritkán látni bonsai kertészetekben vagy bonsai kiállításokon. Jellegzetesen Pinus téma a stílus és jellegzetesen shohin illetve kifu méretben jó a megoldás. Ehhez a stílushoz/megjelenéshez/jelleghez leginkább kerek vagy mély és ovális bonsai tálat illő választani és ha már fenyő, akkor ezekből a legetikusabb a szürke mázatlan tál. De mielőtt előkerülne a tál, persze jön a drót és a bonsai drótozással előállított – egyetlen ágból kiinduló lombkorona “építés”. Ha mindez megvan, indokolt egy erős tápozás és következő évben jöhet az átültetés….
Ez volt tavaly és ennek az eredménye jött el idén. A tálválasztás fő meghatározója természetesen maga a fa és persze az esztétikai elképzelés volt. Ami kellett, az egy ovális, irreguláris formakezelésű mázatlan bonsai tál, mely igényét a fa jellege teremtette meg. Olyan bonsai tálat szerettünk volna, melyen nagyméretű vízáteresztő nyílás van a pangóvíz jelenség biztos elkerülése érdekében kialakítva – biztosítva a fenyők gyökerével együtt élő szimbiota gombák ideális nedvességi állapotát. A vízáteresztő nyílás egy áttört mintájú betéttel szűkíthető – hogy a forma kínálta tradicionális ültetésekre való használat esetén az ültető közeghez ne kelljen túl sűrű hálót használni – ha a gyökerek állapota szenes drén használatát indokolja. A tál megközelítőleg szabályos palástból épül fel, mely enyhén naivizál. A tál összhatása az antik japán bonsai tálak formavilágára és hangulatára historizál.
Az ültetés akadama és kiryu keverékébe történt, mely nem csak bevált, de egyszerűen kezelhető később is. Az idei fejlődések már viszonylag biztatóak és határozottabban rajzolják ki a jövőbeni lombkorona kontúrját. Egyetlen kérdés a gyökérzóna “kisdombos” jellege, mely szigorúan nézve nem etikus, de a következő átültetésig – mely esetében két év múlva lesz, van idő gondolkodni hogyan oldjuk meg – ha éppen nem süllyesztjük akkor be jobban a fát a tálba.
Kazari vázlat komono és katade mochi bonsai fákhoz I.
Kazari vázlat komono és katade mochi bonsai fákhoz. Modern kísérlet Chaenomeles japonica shohin accent plant – ként való bonsai displayben történő megjelenítésére…
Néha kell egy shohin, hogy ne kelljen kényszerből kusamono – t használni. Néha kell egy olyan shohin, ami nem top quality, ami azonos kvalitású mint a bonsai ami mellé kikerül a displayre. A bonsai – ami mellé kiválasztottuk a Chaenomeles japonica shohint – egy Pinus nigra. A Pinus katade – mochi, a Chaenomeles pedig komono méretkategóriájú. A Chaenomeles japonica han kengai jellegű, a Pinus pedig leginkább a bunjin stílusra enged asszociálni, de magán hordja a shakan bonsai stílus egyes jegyeit is. Téli és tavaszi displaynek készül a párosítás.
Télen a lombtalan ágrendszer és az esetleges termés, tavasszal pedig a virágok és a levélkezdemények adják az évszakra vonatkozó információkat az örökzöld Pinus mellett. A komono kell hordozza virágzó és gyümölcsöt érlelő lombhullatóként a női nem szerepét a kazarin belül a fenyő pedig örökzöld növényként a férfi szerepét. Ha a tokonoma – n belül a hármas egységet keressük illetve arra komponálunk, valami nem növényként megjelenő motívumra még szükségünk lesz, hiszen a shohin itt már az accentplant és éppen ezért nem érezzük hiányát egy kusamono – nak.
Használjunk tenpai figurát?
A kérdéses bonsai display két évszak megjelenítésére van tervezve. Az egyik a tél, a másik a tavasz. Ezért a leggyakrabban használt csiga, béka, rák, falevél, szarvas, nyúl, makk, darumadár tenpai figurák használata nem tűnik frappáns ötletnek.
Használjunk suisekit?
Végül is adja magát a dolog. Vagy mégsem? Az ötlet ugyan elsőre rendjén valónak és hangulatteremtőnek tűnik, de ha az elhelyezési lehetőségeket végig gondoljuk, ezt is át kell lépjük. A suiseki használat ebben az esetben azért nem működik, mert a hangsúlyozó növényként használt Chaenomeles – mondjuk úgy nem tűr meg semmilyen méretű suisekit (sem daiza sem suiban vagy doban kihelyezéssel). Ennek ellenére a hegyet mint motívumot megjelenítenénk, de talán máshogyan. A kakemono ugyan szóba jöhet, mégis ezen kompozíción belül – plaszticitását tekintve már soknak hat – illetve túl nagy kakemono volna szükséges. Így jutottunk el a kakejiku használathoz, mely ebben az esetben egy meglehetősen modern tekercsképként jelenik meg majd a kompozíción belül. A tekercskép témája egy Cseh országban megtalálható hegy melyet autóból fotóztunk még régebben egy olyan alkalommal amikor hazafelé hoztunk pár shohin alapanyagot… Tél volt, esett a havas eső útközben és csak járt az autó ablaktörlője. Ez az emlék megmaradt és mostanában scrollra dobtuk műhelyünkben.
A wallscroll elkészült, a komono bonsaihoz megvan a japán kézzel készült kaszkád shohin asztal, a katade – mochi fenyő bonsai is hamarosan tálba kerül – a bonsai tálat már elkészítettük hozzá és addig amíg el nem jön az átültetés ideje van idő készíteni hozzá egy magasságban és stílusban illő bonsai asztalt. Szinte minden készen áll egy modern kazari összefogására, egy kortárs experimentális kazari összehangolására…
Utazás a kazari körül Edoardo Rossival
Utazás a kazari körül Edoardo Rossival. Eredetileg valami találóbb címet gondoltunk adni ennek a posztnak, de a téma olyan, hogy nem csak nehéz megkezdeni, de egy érdekesebb címtől nem is lesz érdekfeszítőbb a tartalom és ráadásul a kazari oly kevesek unikális “gondolati luxuscikke”, hogy elegendő ha kimondjuk – aztán jöjjön ami leírható ebben a témában…
“Nem azt kell keresni ami nincs ott,
azt kell szeretni ami ott van…”
Edoardo Rossi
A tokonoma szentsége és “feltöltöttsége” talán a legérdekesebb téma ha bonsairól van szó. Ezen a területen a bonsai egy egységbe illeszkedik, ahol is főszerepe már sok körülmény függvényévé válik és ezen körülményekkel együtt hatva éri el igazi “funkcióját”. Tenpai, suiseki, bonsai asztal, kakejiku, kakemono, kusamono és persze bonsai. Ezek a “változó-állandók” melyek körül forog minden. Mindezek helyszíne a tokonoma vagy a tokonoma tér szerepét helyettesítő enteriőr részlet. Hogy hogyan válik az eredendően alvásra szolgáló tokonoma tér az enteriőrön belül kultikus hellyé – melybe például a bonsai azért nem léphetett be sokáig, mert föld van a táljában és az tisztátalan/piszkos – és hogyan oldódik fel a tilalom mely végül beengedi a bonsait a tokonomába nem pontosan tudható. Inkább feltételeit ismerjük, inkább a lehetőségeit próbáljuk megismerni (ez is éppen elég nagy feladat).
Régóta kerestük az alkalmat, hogy Edoardo Rossi kazari témájú gondolatait meghallgathassuk. Ez alkalommal roppant szerencsénk volt, a téma házhoz jött mert a Magyar Bonsai Szövetség meghívta Edoardo Rossi – t a székesfehérvári EBA&ESA Annual Convention alkalmából előadni. Több sem kellett, mindent félretoltunk és izgatottan vártuk az előadást. Hogy milyen is volt….. nehéz volna leírni. Minden várakozásunkat felülmúlta. Az előadás nem csak végtelenül inspiráló és informatív volt, de egy olyan utat mutatott meg, mely minden bonsaihoz és kusamonóhoz kapcsolódó cselekedetnek megadja az értelmét és egyben saját rendszerű kontrollt – viszonyítási szempontrendszert ad melyben észrevehetjük pl. egy-egy bonsai esetleges “hibáit”. Ez a szempont rendszer ráadásul fejleszthető, csiszolható, finomítható és egyben tanulandó. Edoardo Rossi tanulni hívta közönségét és útnak indulni a kazari felé. A kazari kifejezéssel találkozni bonsaiosként nem törvényszerű, de nem is feltétlen elkerülhető. Irodalma nem sok van, keveset lehet róla tudni. Olyasmi ez, mint amikor egy regényben egy kincset vagy igazságot keresnek és a hozzá vezető út és az azzal járó kalandok adják a könyv gerincét – majd mikor a kincshez jutnak a szereplők kiderül, hogy nem lehet megkaparintani és ráadásul nem materiális a cél, hanem eszmei. Kiderül, hogy a dolgok mozgató rugója kulturális, nem pedig megvehető és tulajdonképpen minden a szépmesterségek erényére – a műélvezetre megy ki.
“Huszonöt év együtt töltött idő egy fával. Az ember hogy gondolkozzon arról, hogy az a fa szép-e?…”
Edoardo Rossi
Ajánló: Hamarosan megjelenik Edoardo Rossi könyve a posztban leírt témában. A könyv telis-tele van roppant jó és ritka fotókkal, elérhető lesz angol és olasz nyelven. Érdemes lesz keresni!
Top secret! EBA&ESA 2016 – Kitsimono I.
Műhelyünk ez alkalommal a naptár szerint már közel lévő 2016. évi Székesfehérváron megrendezésre kerülő EBA&ESA konvenció bonsai és suiseki kiállítására készül. A minden évben megrendezésre kerülő rendezvény minden alkalommal más – más országban jön létre és minden alkalommal megmutatja merre tart a bonsai és a suiseki Európában. A konvenció kiállításai és programjai nyilvánosak, látogathatóak és minden esetben élnek is ezzel a lehetőséggel az emberek. Van aki ezért autózik át országokon, van aki fél évvel előtte lefoglalja már a szállását és van aki évekig készíti fel a bonsai fáját erre a rendezvényre, hogy ne autózzon senki hiába ezer kilométereket. Először a lengyelországi EBA&ESA konvención állítottunk ki 2014 – ben egy shohin kompozíciót, ezúttal egy kisebb kamara kiállítással és egy kusamono előadással és bemutatóval jövünk. A készülődés sok fázisból áll és sok szakaszon túl vagyunk. Most egy picit “elhúzzuk a függönyt” és ha tetszik “beleshettek a kulisszák mögé”, mi történik a…
Khm. A többit inkább ITT!
Sekijoju magonc shohin nevelés közben
Egy egyszerű magoncnak sok útja lehet, ha shohin bonsai fát nevelnénk belőle. Vagy beültetjük egy jó nagy konténerbe, elengedjük a gyeplőt, megszórjuk tápanyaggal és hagyjuk egy darabig hagy növekedjen, vagy valami “alternatívabb” módon kezdünk vele valamit. Ennek a magoncnak az esetében ez utóbbi opció indította a sekijoju bonsai stílus útjára a növényt. Korábban írtunk már róla, akkor arról tettünk említést, hogy a növényt gyakorlatilag előszőr kidrótoztuk. Ma más a helyzet, kapott némi drótot ugyan újra, hogy az újonnan növekedett ágkezdeményeket is a helyükre pozicionálhassuk, de most már inkább az az érdekes, hogy nagyjából a helyükön vannak azok az ágak, melyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy elengedhessük végre a növényt a növekedésben. Arra számítunk, hogy az idei növekedést követően – jövő tavasszal – már le lehet szedni a bonsai drótokat a növényről.
Egyenlőre jöjjenek a friss fotók, a többit meg majd…
Pinus és Juniperus
Ha örökzöld bonsaiokról esik szó, általában a fenyő és boróka bonsaiokra gondolunk először. A fenyő és boróka bonsai fák e tekintetben kéz a kézben járnak és szinte teljesen egy kategóriába soroltak annak ellenére, hogy bánásmódban vannak sarkos különbségek közöttük. És akkor még nem is beszéltünk a Satsuki azáleákról vagy a fél örökzöld vagy télizöld bonsaiokról. Ez utóbbiakba nem is mennénk ez alkalommal bele, megmaradnánk a Juniperus és Pinus bonsaioknál és bár ide kellene tartozzanak a Picea, a Pseudotsuga, Cedrus, stb. fenyő bonsaiok is – őket is átlépve – úgy lesz ahogyan az elején ígértük.
A fenyő és boróka bonsaiok nem csak azért keresett holmik mert – ha tetszik – állandóságot szimbolizálnak örökzöldségükkel, de azért is mert a shohin méretkategóriából, a bunjin bonsai stílusból és a mozgalmas deadwood munkák eredményeiből egyszerűen nem hiányozhatnak. Ha őszinték vagyunk nem restelljük kimondani, hogy tulajdonképpen végtelenül egyszerűen tarthatóak, könnyen teleltethetőek és egyszerűen szerethetőek. Nemrégiben két poszttal jöttünk elő, melyek ezt a témát hozzák. Az egyik poszt a Pinus thunbergii és a Pinus nigra közti hasonlóságokat és különbségeket keresi bonsaios szempontok szerint, míg a másik a shohin borókákról veti a betűt. Igyekeztünk olyan dolgokat felhozni, melyek szempontokat adhatnak azoknak (is), akik nem vagy nehezen jutnak hozzá egyes alapanyag típusokhoz és azoknak is akik szeretnek szinte vagy teljesen a nulláról kezdeni egy-egy bonsai fát. Annak aki ebbe a világba belemászik, egy dologra biztosan fel kell készülnie, nagy valószínűséggel szüksége lesz még egy bonsai ollóra. Egy olyanra, ami igazán hosszú nyéllel rendelkezik és ami lehet mindig gyantás. Mert ez a fenyő és boróka bonsai “mellékhatása”.
TIPP: A gyanta illata finom, de nehezen lehet letisztítani a bonsai szerszámokról és a kezünkről. A fenyőgyantát a terpentin oldja a legjobban, ami beszerezhető háztartási és festékboltokban. A terpentin használata után érdemes szappannal és bő vízzel alaposan kezet mosni.
Kokeshi és Kitsimono
A Kitsimono-műhely vendégművésze ez alkalommal is olyan személy, aki inspiráltságát a tradicionális japán művészetből merítette – jelen esetben az iparművészetnek-népművészetnek abból a szegletéből, ahol a tárgyak olyan tulajdonságokkal bírnak, melyek európai szemlélőként egyszerre érthetetlenek és egyszerre ismerősek…
Mire jó egy kokeshi? Mi is ez a jelenség voltaképpen? Miért kell feltétlenül kézbe venni és közelről is megcsodálni? Aki először találkozik kokeshivel, valószínűleg felmerülnek benne ezek a gondolatok – de az is lehet, hogy nem, és gondolkodás nélkül ismeri el a szép tárgyak hatalmát. A szép és szerethető, színes, fényes és ‘kézbe venni jó’ japán fababák alkotójaként volt vendégünk Tóth-Vásárhelyi Réka, kokeshi készítő művész, akinek alkotásairól ízelítő fotókat – és a játékos kedv megnyilvánulásaként bonsaiok, kusamonók és kokeshik találkozását bemutató felvételeket – ITT TALÁLTOK. Ugyan itt érhető el Réka weboldalának címe is, mert egyáltalán nem csoda, ha valaki ezek után olthatatlan vágyat érez egy kokeshi birtoklására. Esetleg kettőre, háromra…
