Larix decidua pre bonsai és az offline restyling

Larix decidua pre bonsai és az offline restyling találkozása a téma és megállhatatlan, hogy a növényben rejlő “szubkultúr-bonsai” asszociációk felemlítésre ne kerüljenek. Egyszerűen azért, mert itthon valahogy a bonsai bloggeres múltat (is) idézi a növény.

Éveken keresztül bonsai blogokat olvasni sosem egyenletes élményt jelentő szórakozás.  Hivatkozások mentése, “homlokba felírt” nevek és blog címek, kedvenc növények, jó és rossz vizuális emlékek megszámlálhatatlansága jellemzi a halmozódó virtuális bonsai felhőkarcolót – amit az ember hajlamos drón felvétel szerűen madártávlatból látni lelki szemei előtt. A közösségi médiák digitális zsibvásárába a kétezres évek elején belecsöppenni bonsaiosként még olyan volt mint részvényt venni egy induló vállalkozástól. Keresni kellett a tartalmakat ebben a témában és nehezen jöttek szembe jó fotók. Jó fotók amiken jó bonsaiok vannak vagy jó bonsai alakításokat dokumentáltak. Ma már sokszor inkább átsiklunk a minőségi bonsai tartalmak fölött – olyan mennyiségben ömlik elénk és közben a blogok és weboldalak tartalmai már régóta háttérbe szorultak és érezhetően esett látogatottságuk (is). Áttolódott a digitális és virtuális bonsai a social platzokra és már nem olvasunk cikkeket. Minden amolyan kb lett és Európa szerte vajúdó klubbok agonizálnak mint a lélegeztetőgépen az agyhalottak. Mára (nagyrészt) a social média hatására a bonsai tematikájú weblapok és blogok közelebb kerültek az offlinehoz mint azt valaha egy rossz álomból felriadva képzelhettük volna. Itt az offline persze nyilván nem a kikapcsolt állapotot jelenti és a social média is minden csak nem szociális. Amíg ez a html bonsai közösség felfutott és félresöpörte a maga speciális (mára megszokott) virtualitásával a kegyelemdöfést azóta is el nem szenvedő, évek óta agonizáló blogspotos világot, addig is érdemes volt öntözni a bonsaiokat, mert az algoritmusok HQfasizálódása nem minden és egy a monitorból kivágott bonsai fotót mégsem lehet egy valós kiállításon displayre tenni és a szakmaiaskodó szájkaratésoknak is kell néha valami csámcsogni valót adni…

Az offlineban kezdve majd a social media horizontját tágítva

Amikor még az interneten kívüli bonsai volt a meghatározó élmény a bonsaiban, amikor még Ausztriába jártunk át bonsai könyveket venni és közel – távol alig akadtak workshopok és nem volt annyi új arc mint most, akkor még minden pletyka és hír ízesebb volt és inspirálóbb mint ahogyan azt ma el lehet képzelni. A korlátlannak tűnő információ áramlás egyik ára ezek elvesztése volt. Persze szó sincs arról, hogy édeskésen romantikázzunk efölött vagy keseregjünk a kialakult helyzeten – már csak azért sem mert nincs min keseregni. Emlékszem, mikor még pletyka szinten meséltük egymásnak bonsaios barátainkkal, hogy van egy srác valahol aki szabad földben nevel Pinus parviflorákat, Larix deciduákat és ki tudja miket bonsai előanyagoknak. Akkoriban a Noelanders Trophy is olyan volt a magamfajta bonsaiosnak, mint egy elérhetetlen álom. A Larix bonsaiok első rám gyakorolt hatása is akkoriban jött. Egy blogger fotói közt láttam elképesztően szép Larix bunjinokat profi fotókon Auer Othmar kertjében. Később a fentebb említett szóbeszéd alanya Giacomo Pappalardo előnevelt vörösfenyői is szembe jöttek a valóságban, méghozzá a Noelanders Trophy sales area részén. Nem is tudtam kihagyni a lehetőséget és hoztam is a műterembe egy pre bonsait tőle. A korábbi impressziók elevenek a mai napig is, ezért nem volt kérdés mi lesz az útja a növénynek. Az őszi lombszínéért, a télen láthatóvá váló ágrendszeréért és szépen öregedő kérgéért is tartott Európai vörösfenyő rugalmasságának köszönhetően az egyik legjobban drótozható bonsai alapanyag. Nem kérdés, hogy érdemes rászánni az időt és keresni neki egy lehetőleg nem déli tájolású helyet a kertben. A műterem kertjébe költözött növényt az első adandó alkalommal felültettem kiryu, akadama és egy kevés tőzeg keverékébe és Biogold meg Green King segítségével egyszerűen hagytam nőni. A mostani drótozás célja az volt, hogy a pre bonsaiból újra pre bonsai fát alakítsak, csak most egy olyat, ami közelebb van a fának szánt úthoz. Szóval, nem is igazán styling – ról, vagy restyling – ról van most szó, csak elindult a fa az útján…

Várjuk a tavasszal induló rügyeket, a lombkorona kiteljesedését és természetesen a következő évi növekményeket, amit majd csak úgy metszünk, hogy jövőre is legyen miből ágszinteket drótozni…

Ezzel a növénnyel találkozott ( persze nem először ) műhelyünk kertjében az online és az offline bonsai. Minden “enthuziastnak” ilyen találkozásokat ajánlunk a két világ, a két pólus között…


Taiwan és Botown

Taiwan és Botown, boróka és bonsai. Ha Taiwanra visz az utad és a bonsai érdekel, nem állhatod meg, hogy a Botown Bonsai Nursery – t meg ne látogasd. Koros és igényesen alakított gyönyörű big bonsai fák, kellemes kert és barátságos fogadtatás. Taiwani utunkon egyik legkellemesebb élményünk volt ezt a kertet meglátogatni és a kínálatba belefeledkezni. Ha önmagában nem volna elég, hogy jól éreztük magunkat a kertészetben és gyönyörködtünk a szebbnél szebb fákban, akkor mindenképpen megemlítenénk, hogy az egyik legszebb példa volt a taiwani bonsairól alkotott képre amit ott láttunk. Generációk yamadori öröksége párosult a legtisztább alakítási munkák gyümölcsével és nem csak szerethető de respektálandó minden egyes fa összképe. Magyarországon ezt a léptéket niwakiban ismertük ezidáig, de a bonsai nagybetűs fogalma mindig képes újat tanítani a tálban nevelt fák szerelmeseinek és nem csak a lokális vonatkozásoknak köszönhetően tanuljuk újra mit jelent ma Ázsiában a bonsai szó, de a magas minőségen tetten érhető alakítási részleteknek is. Praktikák és esztétikai megoldások sora bontja ki a jó értelemben vett műélvezeti értékeket és nem marad más mint élvezni a látványt. Azt gondoljuk ez az egyik lényege a bonsainak és a gyönyört átélni mindig kivételes szerencse.

A kertészet tulajdonosával még tavasszal találkoztunk Shanghaiban és persze picivel korábbról ismertük ( a fentebb be is linkelt ) facebook oldalát. Szerencsénkre Taiwanon volt módunk meglátogatni kertészetét és a korábban látott fotókhoz képest csak egyetlen különbség volt; a valóság mindig sokkal szebb és jobb mint a digitális fájlok! 😉

Taiwan and Botown, juniper and bonsai. If you take your trip to Taiwan and you are interested in bonsai, you can not miss visiting the Botown Bonsai Nursery. Of old and demandengly shaped beautiful big bonsai trees, a pleasant garden and a friendly welcome. One of our most enjoyable experiences in Taiwan was to visit this garden and to indulge in the supply. If in itself it was not enough to feel good in horticulture and to admire the more beautiful trees, we would certainly mention that it was one of the most beautiful examples of the image of the Taiwan bonsai that we saw there. Yamadori-legacy of generations is coupled with the fruit of the purest formwork and not just lovable but respectful of the image of each tree. In Hungary this scale has been known in niwaki so far, but the uppercase concept of bonsai is always able to teach new things to lovers of the pot grown trees and owing to not only local aspects we learn again what bonsai is about in Asia today, but also owing to high-quality shaping details. A series of practices and aesthetic solutions highlight the worth of art enjoyment and there is nothing else, just enjoy the sight. We think this is one of the essentials of bonsai and the pleasure to experience is always exceptional luck.

We met the owner of the horticulture in Shanghai in spring and, of course, a little earlier with his Facebook site (the link above). Fortunately, we were able to visit his horticulture in Taiwan and there was only one difference compared to the photos we saw earlier; reality is always far more beautiful and better than digital files!


Tordai tányérból lett kurama tálon tálaltunk

Tordai tányérból lett kurama tálon tálaltunk marharagut. Az étel amit a tányérra kihelyeztünk egy régi magyar vadászatokon fogyasztott étel receptjéből inspirálódott Mátyás király idejéből – illetve azt az ételt tekintettük ötletnek. Mivel az eredeti étel alapanyagait tekintve szarvashúsból indult ki, így nem is bontanánk ki a reneszánsz gasztronómiai előzményeket – mert annyira más az elkészítés módja és eredménye. Az étel elkészítéséhez marhahúst, sárgarépát, shiitake gombát, boróka bogyót használtunk főként egy kis vörösborral és természetesen csipetkével és tejföllel együtt gondoltuk el a végeredményt.

Tartalmas étel mely nem kifejezetten könnyű, de laktató és igen ízletes. Másfél óra alatt elkészíthető és kinek – kinek kedve szerint a hús fogyasztható akár citromlével enyhén csepegtetve is. Köretnek nem javasolnánk semmit, inkább fogyasszunk mellé (friss és házilag sült) kenyeret.

A tányér természetesen műhelyünkben készült magastűzön égetett kőcserépből. A tányér mérete, mélysége és formája a XVIII. – XIX. századi erdélyi, tordai fazekasmunkákat adja vissza – míg felülete a japán kurama kövek és tálak világát idézi.

Serving beef stew with shiitake on kurama plate#serving #kurama #kuramaplate #beefstew #shiitake #gastronomy #kitsimono

Közzétette: Kitsimono アートスタジオ – 2017. december 26.


Tusfestők ecsetboltja Taipeiben

Ha azt mondjuk ecset, sőt tusecset akkor nem csak a suzuri jut eszünkbe meg az ecset állványok. Létezik sok féle és bár a legtöbb esetben a japán és a kínai ecsetekre gondolunk ilyenkor, természetesen ezeken kívül is van sok minden ebben a témában…

Taiwanon jártunkban Taipeiben is több okból maradtunk egy kicsit és az egyik oka az volt ott tartózkodásunknak, hogy ellátogassunk Ázsia egyik legjobb ecsetboltjába. Ebben a boltban kézzel készült mesteri ecsetekkel lehet találkozni, amiket ecset készítő mester keze munkájaként tisztelhetünk. Itt nem egyszerű ecsetkötésről van szó és nem egyszerű kézművességről. A számtalan ecsettípus és méret mellett különlegességek is alkotják a kínálatot. A viszonylag egyszerűbb ecsetektől egészen a baba hajból készült ecsetekig sok minden megtalálható. ( Reméljük nem kell magyarázni és reméljük mindenki feltételezi a megkérdőjelezhetetlent. Egyetlen babának sem lesz ecsetek miatt még kellemetlen pillanata sem….) A mester és segítői is végtelenül kedvesek és vendégszeretőek és fantasztikus portékával várják az ajtón bemenő embereket. A műhely hangulatú bolt a legkedvesebb helyek közé tartozik, ahol valaha jártunk a világban. Alkotó embereket kiszolgáló mesterségek műhelyeiben és boltjaiban járni mindig kellemes érzés, mindig olyan, mint mikor haza ér az ember. Még akkor is, ha több ezer km – re vagyunk a saját otthonunktól / saját műhelyünktől. Az ember fejében kavarognak ilyenkor a saját mestereinek mondatai és intelmei, szidalmai és dicséretei egyszerre. De nem felejtjük el miért is jöttünk és a lehetőségekhez mérten összeválogattunk pár ecsetet porcelán festésre, írásra, tusfestésre és mázazásra…


Taiwan bonsai 2. – Wann Ying Art Garden

Taiwan bonsai 2. – Wann Ying Art Garden avagy “bonsai plein air”… Az európai impresszionista festők a “plein air” feltétlen híveiként nem csak örömmel festettek a szabadban de vallották, hogy a természetes fényben jönnek ki úgymond a színek a legerőteljesebben. Történt mindez abban a korban, amikor nem egy ismert klasszis festett japán kerteket és mesterséges tavak felett ívelő hidakat (pl. Monet). Európaiként nem meglepő módon azonnal juthat eszünkbe az impresszionista festészet, hiszen ennek az irányzatnak az előképeit meghatározta ez a világ és ha nem is konkrétan Taiwan, de mindenképpen ez az ázsiai kertművészeti aura. A színeknek mindenképpen jót tesz a természetes fény – nem úgy mint egy “szpottolt” neutrális display “bekgráond”. Miért érdekes ez? A fény a látás elengedhetetlen életre hívója és éppen ezért egy szabadtéri bonsai kiállítás vagy egy bonsai kert mindig erősebb impulzust ad mint a fedett terek kivilágított sötétsége. Így volt ez a Wann Ying Art Garden – ben is és mindezt csak fokozta a jó idő, a napsütés és a madarak… Harsány színek, virágzó dísznövények, formára nyírt cserjék, mindenhonnan jól komponált látványok és látvány elemek, szép épületek és minden ami ott tart egy kertben…

Az óriási bonsai gyűjtemény leginkább nagy méretkategóriákból tevődik ki és ezek az impozáns fák  jól érvényesülnek a tájépítészet és a kertépítészet különböző megoldásai között. Leginkább borókák, Bugenvilleak és Pinusok teszik ki az állományt és persze koros, látványos Ficusok. A kertben egyébként kellemes tájrészleteket imitáló szekciók is találhatóak és szép számmal akadnak szobrok, hidak, kövek.

Magát a kertet egy külön területen váltotta a látogatók számára egy kizárólag Pinusokból álló szabadtéri bonsai kiállítás, melyből természetesen visszatér a látogató a kertbe. A szabadtéri kiállítás nem csak idős, de viszonylag fiatalabb fenyőkből is állt, de ezek a növények igényességükben megegyeztek és élvezettel teli érzés volt végig nézni őket…

Az alábbi videó anyaga a helyszínen készült, hogy adhassunk egy még átfogóbb képet, illetve benyomást a kertről. Figyelem! A tartalom nagyobb része “szakmaiaskodik”, a kontent bonsai kontent, de a képanyag…


Taiwan bonsai – bci 2017 convention 1.

Taiwan bonsai – bci 2017 convention 1. rész… Taiwanon jártunk és volt szerencsénk betekintést nyerni az ottani bonsai kultúrába. Az internacionális rendezvény keretén belül nem csak kiállításokat nézhettünk meg, de megannyi bonsai kertben is jártunk. Az ottani időjárás a novemberi időszakban is megfelel a nálunk nyáriasnak mondható körülményeknek – így nem csak jó időnk volt, de kényelmes is volt pulóver, kabát és effélék nélkül… Ez persze sejteti azt is, hogy az Európában megszokott és gyakori fa és cserje fajokon kívül számos érdekességet is láttunk ( Bugenvillea, Ficus, Gardenia, Podocarpus, stb… ). Az igényes és jól szervezett kiállítás és a szebbnél szebb kertek kellemes emlékekkel engedtek haza minket és ha ez nem elég, a helyiek vendéglátása és barátsága csak fokozta az út és az ott tartózkodás élményét és szerethetőségét. Elsőként a hivatalos nagy kiállításon készült fotókból osztanánk meg veletek párat és természetesen egy videóbejegyzést is beillesztettünk ebbe a posztba. Nem rohannánk nagyon előre, de annyit elárulhatunk, hogy kertekről is fogunk mutatni gyönyörű felvételeket és egy kicsit – ha virtuálisan is, de belekóstolunk az ottani gasztronómia világába és Taipeiben is felvettünk némi anyagot bonsaiok nélkül a város mai életéről… Reméljük kedvetekre való lesz az anyag és olvastok minket továbbra is!

A taiwani bonsai világa esztétikai értelemben némileg különbözik a japán bonsai világától és annak aki csak ezt keresi pici csalódást okozunk talán, de aki szereti a fákban a részleteket és az igényességet és a bonsaiban a fák kora által keltett felülmúlhatatlan impressziókat és a részletgazdagságot az bizonyára úgy fog érezni ahogyan mi is. A taiwani bonsai gyönyörű, sőt, gyönyörű komplett és komplex világ…

A Taiwanban látható bonsai fák méreteire többnyire az impozáns és legnagyobb méretkategóriák jellemzőek és csak viszonylag ritkább esetekben láthatunk közepes vagy kisebb méretkategóriájú fákat. Egy – egy shohin kompozíció éppen ezért ritka és éppen ezért unikális ritkaság számba megy. Olyannyira, hogy nem egy esetben láttunk ebben a méretkategóriában suiseki kisérő növényként alkalmazni shohin vagy mame bonsait, de műnövényből… és itt most erre hagynánk egy kis időt…


Szintipop mikro – chill ázsiai impressziókból

Szintipop mikro – chill ázsiai impressziókból. Kicsit ilyen és kicsit olyan és rövid és ezen kívül több féle könnyűzenei elemet mixel magába. A meghatározásra és a leírásra nem fordítanánk nagy energiákat mint ahogyan a description margójára sem taggelnénk oda minden elektronikusan hash szót. Az egész amúgy is egy kísérleti zene ami arra hivatott, hogy átadjon egy hangulatot. Elektronikus zene szabályok nélkül, ami inkább mint játék született meg a hangsávok helyein. Definiálni egy 1:38 – as hangzáshalmazt értelmetlen és nem vezet sehova. Érdemesebb beérni azzal, hogy a cím szerint elindulunk asszociációkban: “Play, instead of Chill – my Asia in my mind”…

 


Urbánus blogfotó egy fa árnyékáról

Urbánus blogfotó egy fa árnyékáról. Tudtátok, hogy a láthatatlan fáknak is van árnyéka? Egyes urbánus közösségek oly nagyra tartják a láthatatlan fák árnyékait, hogy elkerítve őrzik őket – bízva abban, hogy nem tűnnek el mikor felkel a nap…

Szerencse, hogy manapság az embernél általában van egy olyan telefon, ami alkalmas arra, hogy készítsen valamilyen fotót. Így szinte mindig van lehetőségünk, hogy megörökítsünk valamit ami szembejön mint téma vagy mint mulatságos dolog, stb… Ebben az esetben az a mulatságos dolog került a szemünk elé, hogy egy szokatlanul kicsi építési területnek feliratozott és fal előtt elkerített rész egy árnyékon kívül semmit nem választott el az emberektől. Az egésznek a sajátos és különös hangulata önkéntelenül is azon gondolkodtatott el, véletlenül nem – e egy olyan kortárs művészeti alkotást látunk, ami egyszerre kísérleti, konceptuális és objekt. Talán nem, de mondjuk, hogy meg sem lepődnénk, ha így lenne.


Werk helyett előzetes – Kitsimono fotókból grafikák

Werk helyett előzetes – Kitsimono fotókból grafikák készültek műhelyünkben, de nem rohanunk ennyire előre hirtelen. A legutóbbi fotózásunkra külön válogatást tartottunk még a nyáron és sokan jelentkeztek, hogy részt vehessenek szerény castingunkon, mely gyakorlatilag egész naposra sikerült. Az idő telt – múlt és végül a nemrégiben történt fotózást követően előállt az anyag amin dolgoztunk. A fotókból párat előzetes szerűen megosztunk veletek és hamarosan jövünk azzal az anyaggal is amihez ezek a digitális fotó-grafikák készültek.

A japán kultúra műhelyünkre gyakorolt hatása talán egyértelműen látható és talán nem mondunk újat vele ha azt mondjuk, hogy minket képes arra is inspirálni, hogy vele párhuzamosan egy másik kultúra elemeit és művészetét is életre hívjuk weboldalunkon. Ez a ” html – varázslás ” hivatott ezen törekvéseink vizuális megjelenését biztosítani és igyekeznek jelenlegi fotógrafikáink segítségével más vizuális kommunikációs formában is visszaadni azt a világot, melyet kerámiákkal és tusfestményekkel készülünk megmutatni. A divatfotózás szerű hozzáállás és a grafikus utómunka annak köszönhető illetve azért lett választva eszközként, mert kifejezőereje szerintünk nem csak erővel bír, de legalább annyi üzenetet képes hordozni, mint a “csendes” kerámiák és a néma tusfestmények…

Erős utalásokra lett szükségünk mind formailag mind felületekben, motívumokban és színekben ahhoz, hogy átadhassuk azokat a gondolatokat, melyek elkülönítik az iparművészettől és a dizájntól azt a világot amit műhelyünk munkássága képvisel(ni igyekszik). A másik kultúra, melyet fent említve beemeltünk a japán mellé a magyar kultúra és itt el is kezdünk pontosítani.

A két elem közé nem helyeztünk sem alá – fölé, sem mellé rendelési viszonyt és mindkét kultúrából a paraszti, illetve népművészeti és kézműves elemek viszik a kezünk és mozgatják gondolataink és elképzeléseink. Mindezt képzőművészként előadva – művészettörténeti “szókészletet” alkalmazva; leképezve adjuk elő illetve éltetjük műhelymunkáinkban.

 

“Your art is our folklore” – Ez az a mondat, ami oda – vissza megállja a helyét akkor is, ha a szubkultúra és a hagyományőrzés kerül egymás mellé és akkor is, ha a magasművészet és a dizájn, de akkor is ha a két fentebb említett kultúra egyes elemei… Ennek a gondolatkísérletnek a kibontása már tárgyakban történik és az elkövetkező időkben számos munkánkkal erre a gondolatiságra fogunk reagálni művészetünkben. Reméljük olvasóknak a közhelyes “mindenki” mellet a népifejeket, a néprajzosokat, a streetart rajongókat, a művészet habzsolókat, a japán fanokat, a teázókat, a mesterségeket kedvelőket, a dizájnért bolondulókat, a néptáncosokat, a taikósokat, a gardon készítőket, az esztétákat, a műértőket, az artblog bolondokat és persze minden olyan embert akinek kedves lehet a téma…

 

 


Kado – Ikebana készítés és workshop Jászfényszarun

Előző posztunkban, “Vasárnapi ikebana” címmel írtunk arról, hogy a Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtár Jászfényszaru felkérésére egy előadással és egy bemutatóval, valamint egy közös ikebana készítéssel (workshoppal) készülünk. A résztvevőknek köszönjük, hogy eljöttek és a szervezőknek ezúton is köszönjük a felkérést.

 

Az esemény egy előadással kezdődött, mely az ikebana történetéről és különböző iskoláiról szólt és persze az alapvető és legfontosabb szabályokról és az ahhoz tartozó gondolatainkról. Szó volt a modern irányzatok és a hagyományos ikebana közötti izgalmas határokról és egyebek mellett arról is, hogyan érdemes megközelíteni a témát, ha valaki szeretne ezzel foglalkozni. Ezt követően az ikebanához szükséges kellékek és eszközök bemutatása mellett ismertettünk pár praktikát, mely vagy az eszközöket képes helyettesíteni, vagy egyszerűen megkönnyíti a növényekkel való foglalkozást.

Az összegyűltek, a résztvevők az előadásunkat követően ikebana készítésbe kezdtek és legnagyobb örömünkre, szemmel látható volt, hogy megfogadták tanácsainkat és be is építették alkotásaikba az előadáson elhangzottakat. A kérdések és a készülő növényi kompozíciók egyaránt erről tettek tanúbizonyságot és a kenzant oázissal kiváltva tele lettek az asztalok növényekkel.

 

 

(Pssszt!: …volt szó arról is, hogy ha nem vagy profi ikebanás, akkor is örömödet lelheted ebben a műfajban és ez az egyik legfontosabb dolog az ikebanában. Igyekeztünk ehhez pár “fogodzót” adni, reméljük sikerrel jártunk!)