Juniperus chinensis Itoigawa pre bonsai
Legutóbb ott hagytuk abba ezzel az Itoigawával, hogy el kell kezdeni vele a jin, shari ( bonsai deadwoods ) kialakítást. Ennek nem csak az az oka, hogy még nincsenek rajta ilyenek, hanem az is, hogy akik az alapanyagot előnevelték, rajta hagyták ezek kialakításának lehetőségeit. Február közepe van, lassan a növény gyökértevékenysége megindul és a szállító szövetek is aktivizálódnak. Nincs sok idő tehát a jin és shari kialakításra és szerencsére nincs sok ideje ezek szerint a fának az alakítás után túl sokáig száradnia sem a nedvkeringés beindulása előtt.
A jinek helye adott volt. Némelyik száraz volt és némelyik még “élő rész” volt. (A hasítás szebben működött a száraz részeknél.) A malacfarok szerűen kunkorodó, csavart ágak nem hatnak túl természetesen, ezért itt-ott meg kellett szakítani a folytonosságot áttörésekkel és kiszakított részletekkel. Arra számítottam eredetileg, hogy könnyebben hozzá férek az egyes megmunkálandó ágakhoz. Nem így volt. Nem csak a lombkorona akadályozta a bonsai szerszámokkal való mozgást, de az egyes részletek is túl közel voltak egymáshoz. Ennek ellenére az első lépések befejezhetőek voltak.
Ezzel a shari és jin kialakítással még nem tekinthetőek befejezettnek a boróka bonsai deadwood részei. Ez csak amolyan első lépés volt. Nem szerettem volna az egész deadwood elképzelést egyszerre kibontani a fából. Nem azért, mert túlságosan nagy traumának tettem volna ki a fát, hanem inkább azért, mert ezek a kialakított “nemes sebek” egy-két év múlva alkalmassá teszik a törzset arra, hogy igazán korrekt shari – t lehessen készíteni. Egy – két év múlva ugyanis lesz annyi új szállító szövet, hogy “emeletesre” hízik a törzs. Szóval nem a törzset kell szétmarni a plasztikusság kedvéért, hanem a meghízott törzsről a jövőben lerántott kéreg alatt rejlő új rostok teremtenek új formákat majd. Az alakítás után minden sebet beraktam sebgyurmával, hogy minél inkább leredukáljam a száradást, a fa nedvességvesztését. A boróka a tavasz elérkezését követően az első időket a “szezonból” félárnyékban kell töltse majd. Ezzel egyidőben erőteljes tápozást is kap majd.
Tél végi ikebana vázlatok tulipánokkal
A tél vége közeleg. Bár a növények túlnyomó többségén ez még nem látszik, mégis vannak erre utaló jelek. Sok helyen már látni, hogy a fűzfák barkáznak. A Prunus mume bonsaiok már virágokat bontogatnak és a lombhullató bonsaiok közül sokaknak már oldódik az ágrendszerében a merevség. Ilyenkor már minden bonsai kertész a kapun kívülre zárná a telet, ha tehetné. Már rajtra készen állnak a bonsai szerszámok az átültetésekhez, a metszésekhez, stb… A tényleges tavasz persze még várat magára, ezért valami “kertészeti pótcselekvésre” mindenképpen szükség van. Ha sikerül pl. némi korai tulipánhoz jutni, betehetjük egyszerűen egy vázába is, vagy készíthetünk ikebana kompozíciókat. Vagy ha nem pont ikebana kompozíciót, akkor foglalatoskodhatunk azzal is, hogy különböző módozatokban ikebana edényekbe, tálakba, kerámiákba rendezgetjük más növényekkel társítva. Ez utóbbi arra jó, hogy gyakorolhatjuk a komponálást, további tapasztalatokat szerezhetünk az egyes virágszárak öntörvényűségéről és a végső megjelenés esztétikájáról gondolkodhatunk.
Tulipán, óriás zsurló és fűzfa barka kakejiku nélkül és kakejiku – val.
Tulipán, Phalaenopsis (Lepke) orchidea és páfrány levelek – Tulipán, páfrány levél és Törpe bambusz.
Tulipánok, óriás zsurló és páfrány levelek autentikus japánban készült bambuszt imitáló ikebena kerámiában.
Bonsai raklap – bonsai asztal
Ajánlás T.Sz.B.-nek!
Bonsai asztal és bonsai alátét készítés rendhagyó módon? Nem tudom, mennyire számít rendhagyónak, hogy mini raklapot készítünk elő bonsai kiállításra. Hogy nem bonsai asztal készül bonsai asztalnak, hanem bonsai raklap. Tulajdon képpen ez a raklap csak egy “project” része, de erről még egy picit később…
