Kengaira bunjin és tatamira spicc. Talán elsőre furán hangzik mindez, de ha jobban belemegyünk nem is olyan különös a dolog. Az elején kezdve az egészet, egy Pinus nigra pre bonsait alakítottunk – illetve készítettünk elő, hogy a gép elé tehessük és fotózhassuk. Mindezt azért, mert kísérletbe kezdtünk és pár növényt összeszedve összehoztuk a mozdulatlanságot és a mozgást. Akik követik a Kitsimono Blogot tudhatják, hogy időnként kicsit titkolózunk és csepegtetünk amolyan előzetesként egy-két fotót. Most ebben is visszafogottak leszünk, de hamarosan megmutatjuk mire is a spicc cipő a bonsai asztalon. Annak előtte még pár szót ejtenénk erről a fenyőről, hiszen az egyik főszereplője lesz a következő projektünknek. Ami fontos lesz, hogy megválaszolandó kérdéseket dob fel a növény egyensúlyi helyzete és ami kérdéses lesz, maradhat-e így a növény pozicionáltsága és ha igen akkor mi kell még ehhez.
Egyenlőre felkészítettük a növényt (többedmagával) a téma szerinti bemutatásra és különösen nagy hangsúlyt fektettünk a növény körbejárhatóságára – illetve arra, hogy minden oldalról legyen mit látni rajta. A síkok, a horizontális és vertikális korlátok megtartásával szokatlan fő nézetet teremtettünk és igen, megvan a miértje, mint ahogyan a balerinának is megvan minden mozdulatának a fő nézőpontja amit az előtte elhelyezkedő közönség jelöl ki. Nincs öncélú mozdulat és öncélú pozíció a színpadon vagy a tokonomában, hiszen nem a mozdulat a tárgy, hanem amit elmondunk vele.
Kövessetek minket továbbra is, hamarosan jövünk a továbbiakkal…
Ha hasonló posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
