KITSIMONO アートスタジオ SOUNDS

A hőmérsékletét vesztő repesztett máz, a fémesen csattogó bonsai szerszámok, a vágott bonsai drót, a hajlítás közben reccsenő ág, a bonsai tál aljába szóródó akadama, az egymásba helyezett kerámiák, a bonsai locsolókannából zúduló víz, a deadwoodban járatott gépek, a mizusashi záródása, a chasen matchát felverő chawanhoz ütődése, a suzurin dörzsölt tusrúd, egy doban fadobozának záródása, az eső, a szél, mind – mind hangokat keltenek. Esetenként rendszertelen, vagy rendszeresnek ható ritmikával rendelkeznek. Dallamuk ritkán van. Aki szereti a hangokat, azt ezen az oldalon kísérleti hangfelvételekkel és mixtape szerű hangzásokkal, hang folyamatokkal várjuk…


.

.

.

.

.

KITSIMONO CLAY BEATS I.

Agyagvágó, nylonból kibontott agyagtömb és kezdődhet az agyag újragyúrása mintázás előtt. A többször odavágott agyagtömb a saját súlyánál fogva gömbölyödik és kézzel csapkodva egyre alkalmasabbá válik a használatra. Szabálytalan ritmusban keletkező sajátos hangzása lesz, mely az asztalon lévő egyéb mintázó szerszámokkal együtt zörögve majdnem kész zenét / zenei ritmust produkál…

 

 

kitsimono contact_edited-1

CONTACT

300

GOODS

kitsimono art studio

UNDERGROUND

kitsimono, bonsai, pot, tal, bonsai tal, scrolls, wall scroll, kakejiku, sumi e, tanzaku, bonsaj, kusamono, shitakusa, kokedama

 

HOME

Latest Posts


 

Mi a közös a bonsai kultúrában és a japán teázásban? Megmondjuk! De mielőtt megmondanánk, érdemes tisztázni pár makacs dolgot, amit szemlélődési pontnak vagy kiindulópontnak – de leggyakrabban nézőpontnak nevezünk. Mert szinte mindig nézőpont kérdése minden és erre a japán kultúra ugyanúgy rávilágít sokszor mint ahogyan a magyar kultúra is reflektált rá sokszor – minimum Mátyás király óta.

Legyen az egyik ilyen nézőpont az a szituáció, amikor mindkét művészetnek hódol valaki. Foglalkozik bonsaiokkal és japán teákkal is az illető. Egy napon bevisz a lakásba a kertből egy bonsait és kihelyezi annak rendje és módja szerint az enteriőrbe. Hogy a példa kellően tipikus legyen, a konyhából előhoz mindent (chasen, chasaku, matcha, chawan, mizusashi, stb…) a bonsai elé és készít egy korrekt matcha teát. Szertartásos mozdulatok, 100% énidő, meditatív cselekvések és felülmúlhatatlan műélvezet mind a teára és mind a bonsaira gondolva.

Ilyen esetben nem kérdés, hogy mi a közös a bonsai kultúrában és a japán teázásban. Nézzük máshonnan:

Nyilvánvaló, hogy nem lehet a Japán kultúra egyes szeleteit egymástól elkülönítve úgy vizsgálni, hogy örök érvényű igazságokat keressünk vagy hirdessünk ki róluk dogmákat. Helyben is vagyunk, mert akárhogy is volt korábban a történelem során, ma a bonsai és a matcha is egyértelműen Japánt jelenti – még akkor is, ha Európában éljük meg európaiként esetenként. Szóval egy tőről fakadnak ahogy mondani szokás és kultúra azonos mindkettő gyökere. Van egy olyan közös pont is a japán bonsai és a japán tea között, hogy érthetően nagy kultuszt teremtettek maguk köré az egész világon – ami persze már régóta közhely. Van viszont valami ami már nem egyidős a tradícióikkal és ez nem más mint a mai kor szülte igényeken történő megközelítése ennek a két külön világnak. Itt a modern. Az elátkozott, a számkivetett, az örök második helyezett, a vitatott, a lenézett, a megtűrt de azért el nem dobott modern. Igazi megosztó műfaj. A jelen önbizalomhiányát tükrözi, hogy nem tudja befogadni és még mindig mostoha gyermekként kezeli azokat a bonsai művészeket és gyűjtőket és azokat a teamestereket akik tovább látnak a konvenciókon és a hagyományokon és tudnak mutatni valami újat, ami nem csak a tea szakértők kiváltságaként kezeli teszem azt a matcha teát és a bonsait. Hogy a két szék között ne essünk a pad alá, nem tiszte senkinek igazságot tenni ebben a kérdésben – hiszen mindkét műfaj az egyén alkotásáról vagy teakészítéséről szól vagy legalábbis azon alapszik. Ahogyan Japánon kívül gyakorlatilag minden országban fellelhető a kulturális világhódítása a bonsainak és a japán teának, így Magyarországon is. Kapaszkodjunk meg, nem csak a széllel befújt felszínt találhatjuk már meg, de a pedáns hagyományőrzőktől a hobbistákon át a modern (sokszor hajmeresztően extravagáns) teamesterek és bonsai művészek is ismertek már ha nem minden esetben a világ de Európa előtt mindenképpen. Ebből meg egyenesen az következik, hogy mind a bonsai kultúrában és mind a japán teakultúrában az a legfontosabb közös vonás, hogy legalább olyan fontos esetükben az út, a tanulás mint a végeredmény. Praktikusan az is fontosnak számít, hogy a kezdetektől a profizmusig az út minden pillanata élvezhető és egyszerre kiélvezhetetlenül jó. Ezt egyszerűen meg kell élni vagy ki kell próbálni.

 

Ha ehhez a két világhoz keresel kiegészítőket, teát vagy járulékos művészeti alkotásokat akkor érdemes megnézned műhelyünk webáruházát – ahol sok mindent megtalálhatsz akár modern akár hagyományőrző igényekkel keresel.

 

Sakura és fekete tea? Japán és Nepál egy tatamin? Ez több mint fura vagy modern tea? Úgy tűnik a világ kinyílása és a magát egyre inkább megmutató modern tea többet tud nyújtani mint egy hanamchi titkaként rejtegetett szépséges gésa akit finoman elővezetnek a danna (pártfogó) kérésére. A világ megtanulta felszínesen csodálni azt, amit régen egzotikus csodaként kezeltünk és a “kanyarban” a mai modern tea jóllehet egyszerűen faképnél hagyta a tradicionális kultúrák régi elemeit. Kivette a dobozból amire szüksége van és egyszerűen magával vitte – magára hagyva a vitrines porszagú modorosságot és új flow lett felrajzolva a chabana felett kiakasztott kakejiku felszínére.

Japán és Nepál a tatamin

Ha a Japán zászlót a heraldika szabályai szerint nézzük, egyszerűen zseniális. Tudni illik, hogy a fejjel lefelé kihelyezett címer vagy zászló kihalt népet szimbolizál. Innen nézve… próbáld meg fejjel lefelé kihelyezni a Japán zászlót. Nem lehet. Na valami ilyesmi a japán tea és a japán teázás is és mielőtt azt gondolnád, hogy ez csak tradicionális és hagyományőrző lehet, kénytelenek vagyunk a szavadba vágva halkan megsúgni, hogy nem. A modern tea irányzatok és a teaművészet újítóinak jelentős hányada a felkelő Nap mögül jön! Olyan dolgokat művelnek a teával amit csak úgy lehet megérteni, ahogy valaki a kortárs művészetet anyanyelvi szinten tudja értelmezni. Tűzforró underground területre érünk. Mert ez nem olyan mint a zöld tea a szomorú ázsiai zenére elalvó gyertyaláng és a füstölő kíséretében lankadó figyelem tompított lepkeszárnyának verdesése közben kibontakozó álomkór. Ez ég mint a benzinbe hajított gyufa. Miközben csodálkozva nézzük, egy már a csészébe kitöltött Lapshang suchong vagy egy nepáli Sakhira tea rozmaringos vagy éppen virágos füstölését vagy egyszerűen nem értjük a matcha teát miért szervírozzák közvetlen kurama kövekből rájövünk, hogy van az ázsiai tea világnak kortárs művészete. Ez a kortárs teaművészet nem áll meg a teánál és a teakerámiáknál. Van vizuális és öltözködési divat és virtuális(!) művészeti területe is. Akik a filteres teák szidalmazására építik teakereskedésük promócióját azok most jó nagy körökkel le vannak maradva. A jelen itt jár közöttünk és nem kisebb kultusszal bíró földrajzi nevekből indul ki filozófiailag mint a Fuji vagy a Kanchanjangha.

Ez a labda lecsaphatatlan és meg kell mondjuk, ott a pont és mi egyértelműen letesszük a voksunk a természetesen teázók mellett még akkor is, ha régiesen művelik a tea művészetét vagy éppen modernül. Ezen az oldalon van kikötve a ladik, mert a víz a rét fele mindig szebb mint a város fele…

Sakhira teánkat (ahogyan az előző posztban is említettük) itt találod a képre kattintva:

Recent Projects