Skicc vagy rajz? Egy pisztráng grafika műhelyünkből ami sehogy nem illeszkedik az ázsiai kultúrába. Legalábbis erőltetni kéne a dolgot ahhoz, hogy valami analógiát közel hitelesen tálaljunk. Mondjuk jöhetnénk azzal, hogy Japánban is van pisztráng kultusz (legalábbis az ottani legyező horgászok között) ami igaz is de ez a világon mindenhol máshol így van. Vagy jöhetnénk azzal, hogy a Japánban élő horgászok sokan fétis szerűen szeretik és ápolják európai és amerikai horgászfelszereléseiket melyekkel a social média minden platformján dicsekednek is. De ezek a mondatok semmit sem érnének, ha nem tudnánk, hogy példának okáért egy Japán juhar (Momiji) erdő alatt húzódó patak pisztrángjaira legyezni milyen élmény lehet. Innen nézve már izgalmas lehetne az ázsiai megközelítés de az a helyzet, hogy a művészet külön szerethető individuális sajátossága, hogy sosem szorul olyan magyarázatra mely a létjogosultságát volna hivatott bizonygatni. Na jó… annyit esetleg, hogy japánban is rajzolnak pisztrángokat. De többet nem, tényleg ennyi…

A rajz egyébként ismét egy olyan mű mely Tirpák Bálinttól származik és ez a mű is a Trout Art műfajt erősíti. Itt számos előkép utalásai tetten érhetőek – példának okáért a műlegyező horgász közönség nyilván magától értetődően felismeri a Szivárványos pisztráng ábrázolások klasszikus Trout Art jegyeit mint a részletes és kevésbé kidolgozott területek találkozásait és a hal fej részének fókuszpontba helyezését. A klasszikus és tradicionális Trout Art motívum már-már emblematikus az egész világon és a legnagyobb brandek és csoportosulások is előszeretettel használják logóikban az ívben megjelenő pisztrángot. Az íves forma az ugró illetve a szákban megpihent halra enged asszociálni – ami egyértelműen a horgász legszebb látott pillanatai közé tartozik.

A rajzok külön érdekessége a mai kortárs művészetben, hogy gyakorlatilag underground műfajjá változott a szabadkézi rajz – illetve ide menekült a legtöbb rajzoló a hangos középszerű mindenki tud rajzolni valahogy életérzés elől. A rajz olyan lett mint a könyv. A könyv aminek van táblája, gerince, előzéke és valódi ívvarrása. Olyan lett mint az irodalom és a szépirodalom. Kevesek kiváltsága. Azoké akik tudnak olvasni illetve azoké akik látnak. A szó nem optikai értelmében kell látni csupán egy ceruza rajzot de ezt fájó volna kifejteni mert az olyan lealacsonyító volna mint egy gyönyörű nőt személyleírás alapján bemutatni és megkísérelni szóban átadni azt amibe csak beleszerelmesedni lehet és persze csak élőben…

De miért tesznek ki az emberek ilyen rajzokat a falra? Biztosan azért mert a téma kedves számukra. Vagy mert horgásznak. Vagy mert szeretik a rajzokat… Milyen jó az a szabadság, mikor nem jegyzett nagyságok elérhetetlen és felbecsülhetetlen értékű alkotásaival kell dekorálni otthonunk falait hanem megfér egy-egy olyan alkotás amiben olyan örömünket lelhetjük amik mi vagyunk, amiket mi élünk meg magunkból eredően. Ilyenkor válik a művészet élővé és igazán értékessé (a szó nem egzisztencialista értelmében).

Szerencsénkre nem kell itt megállnunk, hogy csak a rajzról írogatunk gondolatokat az olvasóinknak. Mert ugye van egy webáruházunk és ott amikről írunk azok az alkotások meg is vásárolhatóak. Ez a rajz is elérhető már a webshopban és ha érdekel és tetszik egyetlen kattintásra vagy tőle. Ha a következő képre rákattintasz a webáruházban is megnézheted ezt a rajzot és akár kosárba is teheted: