Boldog Új Esztendőt a Kitsimono műhelyből!
Kedves olvasóink, követőink és barátaink!
Sikerekben gazdag Boldog Új Esztendőt kívánunk nektek műhelyünkből!
Reméljük a következő évben is kiérdemelhetjük figyelmeteket és kedvetekre való posztokkal, cikkekkel, fotókkal és kerámiákkal, tusfestményekkel tudunk kedvetekre lenni. Köszönjük az ez évi figyelmeteket, megrendeléseiteket és a személyes találkozásokat és a közös munkákat!
Tartsatok velünk 2017. – ben is, mi már készülünk az első új évi posztokkal!
Lazac sütés és tálalás pirított csicsókával
Lazac sütés és tálalás pirított csicsókával és főtt zöldségekkel. Ez a téma és ezek az alapanyagok jelentik a kiindulópontot és az étel jellegét meghatározó konyhai műveleteket. A négyszemélyes étel elkészítése maximum 60 percet vesz igénybe és számtalan féle mód áll rendelkezésre a tálaláshoz. Az illusztráció kedvéért végigfotóztunk egyet és videóra vettünk egy tálalási lehetőséget. Ezt osztjuk meg veletek következő posztunkban, de előtte még megosztanánk veletek egy – két gondolatot.
Aki kedveli a halételeket és nem veti meg a lazacot az már biztosan tudja, hogy nem egy elérhetetlen dologról beszélünk. Sőt. Túl azon, hogy 2000 – 3000 HUF élelmiszerre váltásából egy ember három vendéget hívhat, vagy családjával költheti el az egyébként könnyű de laktató ételt – igazi ünnepi hangulatot teremt a gasztronómia ezen szelete és okot/alkalmat ad a műélvezeten túl akár egy-egy pohár fehérbor elfogyasztására és az azzal járó asztal körüli kellemes társasági és társalgási kultúra megélésére/megteremtésére. A gasztronómia ajándéka a kultúra műkedvelőinek, hogy az élvezet nem csak társasági, de rendhagyó és emlékezetes alkalmak megteremtésére alkalmas…
A teljes posztot és a tálalásról készült videót elérhetitek egyébként ITT, vagy a fenti képre kattintva és azt gondoljuk kipróbálásra mindenképpen érdemes a dolog – persze az improvizáció megengedett és a “recept” teszteléséhez szinte elengedhetetlen. Persze, ha egy az egyben próbálod ki, azt sem fogod megbánni…
Paper design – streetfood csomagolás az otthoni asztalra
Paper design – streetfood csomagolás az otthoni asztalra. A streetfood világában különösen szerethető és előkelő helyet elfoglaló keleti gasztronómiai alkotások gyakran válnak az otthon terített asztalán “homefood” alkotásokká. Ha másként nem is, de úgy igen, hogy az ember megemeli a telefont és házhoz szállítást kér, amit a streetfood konyhák általában meglepő gyorsasággal ki is szervíroznak a címre. Gyors, praktikus és kalandvágyó módja egy hangulatos ebédnek vagy vacsorának ez és a tálalás pillanatok alatt vált szállító műanyag készségekről porcelánra. Ám sok esetben – vélhetően nem vagyunk egyedül vele – az ember szívesen fogyasztaná rendelését papír edényekből, melyek olyanok mint az otthoni kredences étkészlet. Erre teszünk most mi is kísérletet és első nekifutásra papírból készítettünk japán étkészletet egyszerű ételekhez, természetesen eldobhatós kivitelben…
A kísérlet célja nem titkoltan az, hogy az így készült edényeket más anyagból is kivitelezzük és a papír dizájn párhuzamosan futhasson kerámiából is. Ezek a papír kísérletek nem csak gasztronóm hóbortok, de konceptuális tervek is egyben következő kollekciónkra.
Egy égetési napló margójáról – Ikebana mázak
Egy égetési napló margójáról – Ikebana mázak passzív kerámia felületeken.
Azt mondják a mázak a kerámia felületén – még ha minimálisan is – örökké diletációs folyamatokat “szenvednek el”. Azt mondják, hogy ezért a mázas kerámiák örökké – szabad szemmel nem látható – mozgásban vannak. Ezt persze különös végig gondolni – különösen, ha egy ikebana vázát szemlélve jut ez eszünkbe. A tárgy élettelen, nincs hangja, nincs szaga, szemmel láthatóan egy helyben áll és csak tapintása, felülete, hőmérséklete és színei vannak. Egyszerre három és két dimenziós és funkcionális. A kérdés joggal merül fel, mi van akkor, ha kivonjuk a képletből a színt és mellőzzük a mázakat? Igen, ez egy teljes mértékig szobrászi hozzáállás volna a kerámiához és egy teljesen ellentmondásos megközelítés, hiszen a mázatlan kerámiának is van színe ami az anyag saját színe. Így hát inkább azt érdemes keresni, hogy adott kerámia esetében indokolt – e mázatlansággal meghatározni a tárgy színét és természetesen az aktív és passzív felületek fényét. Igen, fényét – hiszen a mázatlanságnak is van fénye valamilyen előjellel és/vagy mértékkel. Ikebana vázák esetében vagy a máz fogja meghatározni milyen jelleggel és milyen növényekhez használjuk majd – sőt adott esetben milyen évszak kifejezéséhez az éppen szóban forgó vázát, de ez lehet pont fordítva is…
Ennek a kerek vázának az esetében a máz nem is annyira máz funkcióval jelenik meg, mint inkább a passzív felületek differenciálására illetve tagolására. A második égetés után is megmaradt a hangsúly a váza saját anyagának színén és teljes mértékben előkészült a tárgy a harmadik mázas égetésre. A következő mázrétegnek az lesz a célja, hogy a tárgyat alkalmassá tegye arra, hogy tokonoma fülkében kizárólag természetes fényben megjelenve is optimálisan hordozzon magán felületi mono no aware jegyeket – így a benne megjelenő növényekkel kiegyensúlyozott esztétikai viszonyban jelenítheti meg a rábízott vizuális ingereket.
A kerek váza naivizáló parafrázisaként készített négyzetes ikebena kerámia már némileg intenzívebb és erőteljesebb benyomással bíró tárgy. A máznak plaszticitása – felülete van és lüszteren kívül értelmetlen bármilyen plusz réteggel felruházni mert félő, hogy az egész kerámia “bedöglik”. Ezt elkerülendő, rendkívüli óvatossággal lesz szükséges előkészíteni a vázát és a rákerülő következő réteget a harmadik égetésre…
Digitális ikebana váza tervek
Átmenetileg urbanizálódunk picikét, mert be megyünk a városba képletesen is és a valóban is. Ennek köszönhetően készülődésünk közepette picit másfelé járnak gondolataink mint szoktak. Dolgozunk, de mindenre ráül picit egy afféle “downtown” por és izgalommal tölt el minket, hogyan lehet a nem urbánus kerámiák világát “kompatibilisen” bevinni a design fellegvárába. Majd meglátjuk hogyan hat a dolog, milyen benyomást keltenek a szándékolt és szándékolatlan “szilikát-progressziók” a mesterséges civil közegekben, de annyi mellékzönge azért keletkezik ilyenkor, hogy leüljünk blogposztot írni nektek.
Nincs másról szó, mint egy gondolatkísérletről, mely azt vizionálja, legszívesebben milyen agyagokkal dolgoznánk – ha lennének… ha lennének ilyen… szóval ilyenek, amiknek nevet sem tudnánk adni. Mágikus kőcserép plazma? Vagy organizálható flexibilis szilikát? Mindegy is hogyan hívnák az ilyen agyagokat, a fontos az volna, hogy a videón látható tulajdonságokkal bírjanak – amit persze egy egyszerű videószerkesztő effektjével hoztunk létre…
A második videón ugyan ennek az ötletnek egy másik verziója látható, mely az így készülő tárgyak domináló diagonális irányait kiemelné és a horizontális síkok egymáshoz közelítésével vagy távolításával beállíthatóvá tenné az elképzelések legideálisabb arányait…
Addig is, amíg el nem jön az ideje városba indulásunknak, jártunkban – keltünkben összeszedtünk néhány hétköznapi hangulatot és magunkkal hoztuk műhelyünkbe…
Ha hasonló posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
