Tudtad, hogy Kína Japánban van vagy Koreában?

Tudtad, hogy Kína Japánban van vagy Koreában? Ha nem, akkor most mondjuk. Mert ez csak azoknak nem evidencia akik nem ismerik a teázó dinoszauruszt aki nem más mint a filmekből és a szosöl médiából is jól ismert tea-rex . Minden kétséget kizáróan ő a teák királya. De mi most a teák királynője után kutattunk ezért dobtunk rá egy lapáttal és hoztunk néhány kőcserepet és porcelánt ismét – hogy legyen mivel megtisztelni a legjobb és legkedvencebb teáinkat. Hogy rendet vágjunk ezekben a kusza gondolatokban és sorokban sietünk tisztázni mit és hogyan is értünk ezalatt.

Koreai gaiwan porcelánból. A gaiwan az ázsiai szálas teák kedvelőinek a legpraktikusabb teakészítéshez nélkülözhetetlen kelléke. Segítségével a leggyorsabban és a legfrappánsabban lehet ízletes teafőzeteket készíteni. Ez legyen az első dolog amit beszerzel, ha kokettálsz az ázsiai teákkal! (Persze az ázsiai teák után…)

 

Kína képletesen van most Japánban és Koreában, mert kínai teáknak hoztunk japán és kínai teáscsészéket – de persze japán teákhoz is hoztunk japán teakerámiát webáruházunk kínálatába – és akkor még nem is szóltunk a Kínában készült japán teákról, vagy azokról a japán teákról melyekhez a japán tea készítők Kínából rendelik a matcha tea alapanyagként szolgáló etiolált Camellia leveleket. A “teaszauruszra” sok szót nem vesztegetnénk, mert ugyan bájos de egyszerre bajos is elképzelni hogyan érné el karjaival és a teáscsészével a száját az a Tyrannosaurus… (…aki egyes feltételezések szerint azért halt ki, mert nem fogyasztott zöld teát ugye… Ez lehet, hogy karjai hosszúságának okán alakult csak így…)

Koreai teáscsészék kínai teákhoz

Ázsiai teáscsészék Koreából – 2db teáscsésze díszcsomagolásban 60ml – es űrtartalommal. Ezek a csészék a klasszikus ázsiai teázás valamennyi formájához remekül passzolnak – ha szálas teák fogyasztásáról van szó. Mérete, esztétikája és hangulata teszi unikálissá és alakítja ünneppé a hétköznapi teakészítést is.

A teázás nyugalmát jó felemelni a sokszor túlzóan gyengülő impulzusok fölé és a gyenge ízek és lágy aromák világába kontrasztként beemelni egy intenzívebb vagy éppen csak modernebb kerámia esztétikát. Nem, ez nem másnak jó. Ez neked jó. Ilyen ez a tea “műélvezet”… Sok – sok gondolat leírását megérdemelné a teakerámia esztétikájának hol rejtett hol hivalkodó világa és olyan nagy szeleteket kéne kiemelni abból a képzeletbeli “matcha tortából”, hogy itt és most el sem merjük képzelni – ezért ezt majd egy másik posztban feszegetnénk inkább. Arról viszont random is és “gyorsba” is érdemes pár szót ejteni, ha egy-egy teakerámia tetszik és természetesen a hozzá tartozó miértekkel is érdemes lehet foglalkozni.

 

Kuro chawan – az igaz fekete!

Egy igazi Japán matcha kerámia passzióból teázni. Aki a japán teák rabja vagy éppen szerelmese az szinte nem engedheti meg magának, hogy ne legyen gyűjteményében legalább egy kuro chawan. Ez a kategória nem sokban tér el ugyan a klasszikus chawan kerámiáktól mégis oly öreg klasszikusa a tradicionális japán teázásnak, hogy illik akár passzióból is használni. A kuro – szó természetesen színt jelöl, méghozzá a feketét. Érdekesség, hogy a kuro chawanok sok esetben nem is szó szerint feketék csak olyan máz van rajtuk ami teljesen feketének hat és elegáns megoldásnak számít minden rajta megjelenő máz effekt ami nem hivalkodó. Ezekben az edényekben a matcha ( porított japán zöld tea ) színe rendkívül élénken hat és kiemeli mind a chawan esztétikáját mind a tea fantasztikusan zöld színét. Így kell színélményekkel teázni…

 

 

Teakerámia és dizájn

Tudhatjátok, hogy dizájn termékeink olyan iparművészeti alkotásokból kerülnek ki melyeket ismert vagy kevésbé ismert – esetleg ismeretlen tervezők vagy műhelyek, manufaktúrák készítettek és természetesen saját műhelyünk munkáiból is elérhetőek alkotások webáruházukban. Ezek a termékek nem állnak be a kommersz trendek mögé, inkább a Kitsimono műhely filozófiáját képviselik. Dizájn és iparművészeti válaszok a hétköznapok és az ünnepnapok tárgyaival arra, amit keresünk és szeretünk az életben. A tárgykultúra azon oldalát igyekszünk bemutatni, melyet mi is kedvelünk és nektek is szívesen ajánlunk. Ha érdekel… A képre szúrtuk a linket!


kitsimono handmade chawan japanese gastronomy ceramics pot bowl cup 美食

A matcha a japán teák sushi – ja!

A matcha a japán teák sushi – ja! Ez a poszt cím elmenne egy Slam poetry vázlatba vagy ötlet jegyzetként is megállná a helyét egy rapper gondolatai közt de annak ellenére, hogy van ebben valami mégsem illik ilyet mondani a japán tea kedvelők és teaceremónia művelők között de még talán a japán gasztronómia gurméi közt sem – bár itt inkább elcsúszna egy ilyen féligazság mint nem. Gondolom én, de persze biztos, hogy ha ezt nagy betűkkel kiírnám az égre kapnék jobbról és balról is hideget is meg meleget is. 

 

A mai európai urbánus matcha ceremóniások – ahogy egy japán teakedvelő barátom szokta mondani “matcha ministránsok” – sokat adtak nekem a japán zöld teával kapcsolatban. Két dologra gondolok. Látom, mit nem fogok csinálni és látom azt is, hogy a leginkább a műélvezet vonz engem ebben a műfajban. Ez értendő úgy a teázásra mint a kulturális velejárókra – legyen szó akár modern és akár tradicionális chawan emelgetésről. Tudom, ez idáig nyers és deviáns egy teakereskedő elektronikus tollából de szerintem az volna inkább kellemetlen, ha szépelegnék. Menjünk vissza a “ceremóniásokhoz” egy gondolat erejéig. Fogtatok már kezet japán teaceremóniát vezető nővel? Nem?! Akkor kezdem nulláról. Képzeljetek el egy finom, kiegyensúlyozott és higgadt eleganciájú hölgyet, aki kezet nyújt (mert mi férfiak ezt az illetlenséget ugye nem követjük el, hogy előbb nyújtunk kezet egy nőnek). Az az egy pillanat, amikor a két kéz találkozik és finoman jelzi egymásnak a kölcsönös tiszteletet az nekünk férfiaknak maradandó emlék egy teázó nőtől. Hogyan is írjam le? Csak jelzők jutnak eszembe. A kézfogás lágy de határozott. Pontos(!), precíz és nem tolakodó. Egyszerre távolságtartó és barátságos és benne rejlik a női kéz érintésének gyengédsége. Mintha csak gésa… és lepődjetek meg, pont erre van szükség a matcha tárgyi kultúrájának uralásához és a tökéletes teaceremónia végigvezetéséhez.

Az egész gondolat onnan indult, hogy nem régiben érkezett hozzánk két féle matcha és mindkettő külön érdekes a maga egyébként minőségi mivoltán túl. Azért, mert az egyik Aichiból (ami közel van Shizuoka területéhez ahonnan a legjobb japán sencha zöld teáink érkeznek) jött a másik meg Kínából(!). Ha most azt mondod, hogy akkor nem is igazi matcha, akkor nagyon tévedsz! Tudtad, hogy Kínában régóta termelnek matcha alapanyagot akár Japán megrendelésre is? Nem? Most már tudod. Az, hogy egy-egy termékre a kereskedelemben milyen címkét ki tesz fel a végén az Ázsiában egy zavaros história. Nem is fejteném ki. Azt viszont becsülöm a két új teánk gyártójában, hogy pont a címke korrekt és a kínai matcha is csavartatja a könnyet a zsebkendőből mert tip-top. Megható innen Európából nézve, hogy Ázsia milyen eleven tea termelő versenyhelyzetet teremt ma is és mi innen “Hungariból” nem nagyon vesszük ezt észre – viszont élvezhetjük a piacra gyakorolt áldásos hatásait tea webáruházakban. A tea útja bonyolult, mert minden cserje eredete érdekes történet és sok esetben már történelem és innentől kezdve a dugványokról szaporított ültetvényeken reinkarnálódik évszázadok felértékelődő termelői dicsősége – függetlenül az egyes családok és cégek siker vagy kudarc történeteitől. A tea és a teatermelő él-hal. A matcha viszont örök! Ez a mi szerencsénk és a teák szusija még azt is megengedi, hogy mindenki a sajátjának tekintse!

Ha kíváncsi vagy matcha teáinkra a képre kattintva megnézheted milyen kínai és Japán matcháink vannak!

Tea de tényleg

Ha valaki a matcha marketing auráját úgy tudja eltávolítani az útjából mint a tükörtojás sárgájáról a nem kívánatos hártyát ami útját állja a kenyér ezen ételhez köthető funkciójának akkor kiderül, hogy az elkészítésen nagyobb hangsúly van egy bizonyos matcha minőség felett mint a túlfújt ínyenc imidzsnek. De hol van ez a határ? Tízezer forint felett vagy a hálós etiolált hajtásnevelés alatt? Aki erre tudja a választ az többet tud mint a “matcha ministránsok”. Vagy mégsem? Minden a termesztésre vezethető vissza és az adott szüret utáni matcha alapanyag feldolgozási céljára. A modern matcha persze adott egy alternatívát erre a problémakörre, de ezzel tudni kell élni. Ahhoz, hogy tudjunk vele élni ahhoz meg szükség van arra, hogy sallang mentesen tekintsünk a porított zöld teákra. Tényleg. Hallottál már a Kokeicha teáról? Ha már matcha…

Ha már sushi

A sushi fogalmának tisztázását most átlépném, ha nem haragszotok. Inkább mutatnék egy sushi szervírozásra is tervezett irreguláris tálat ami egy experimentális darab a mono no aware kerámiák világából. Aki nem tud mit kezdeni a kortárs japán kerámiákat lereagáló kortárs magyarországi kerámiákkal annak csak azt tudjuk mondani innen a Kitsimono műhelyből, hogy most fogja be a szemét… vagy kattintson a képre!

Nekünk a Mono No Aware olyan mint a kalotaszegi kapu faragónak a naprózsa motívum a templomon kívül…


Mi a közös a bonsai kultúrában és a japán teázásban? Megmondjuk!

 

Mi a közös a bonsai kultúrában és a japán teázásban? Megmondjuk! De mielőtt megmondanánk, érdemes tisztázni pár makacs dolgot, amit szemlélődési pontnak vagy kiindulópontnak – de leggyakrabban nézőpontnak nevezünk. Mert szinte mindig nézőpont kérdése minden és erre a japán kultúra ugyanúgy rávilágít sokszor mint ahogyan a magyar kultúra is reflektált rá sokszor – minimum Mátyás király óta.

Legyen az egyik ilyen nézőpont az a szituáció, amikor mindkét művészetnek hódol valaki. Foglalkozik bonsaiokkal és japán teákkal is az illető. Egy napon bevisz a lakásba a kertből egy bonsait és kihelyezi annak rendje és módja szerint az enteriőrbe. Hogy a példa kellően tipikus legyen, a konyhából előhoz mindent (chasen, chasaku, matcha, chawan, mizusashi, stb…) a bonsai elé és készít egy korrekt matcha teát. Szertartásos mozdulatok, 100% énidő, meditatív cselekvések és felülmúlhatatlan műélvezet mind a teára és mind a bonsaira gondolva.

Ilyen esetben nem kérdés, hogy mi a közös a bonsai kultúrában és a japán teázásban. Nézzük máshonnan:

Nyilvánvaló, hogy nem lehet a Japán kultúra egyes szeleteit egymástól elkülönítve úgy vizsgálni, hogy örök érvényű igazságokat keressünk vagy hirdessünk ki róluk dogmákat. Helyben is vagyunk, mert akárhogy is volt korábban a történelem során, ma a bonsai és a matcha is egyértelműen Japánt jelenti – még akkor is, ha Európában éljük meg európaiként esetenként. Szóval egy tőről fakadnak ahogy mondani szokás és kultúra azonos mindkettő gyökere. Van egy olyan közös pont is a japán bonsai és a japán tea között, hogy érthetően nagy kultuszt teremtettek maguk köré az egész világon – ami persze már régóta közhely. Van viszont valami ami már nem egyidős a tradícióikkal és ez nem más mint a mai kor szülte igényeken történő megközelítése ennek a két külön világnak. Itt a modern. Az elátkozott, a számkivetett, az örök második helyezett, a vitatott, a lenézett, a megtűrt de azért el nem dobott modern. Igazi megosztó műfaj. A jelen önbizalomhiányát tükrözi, hogy nem tudja befogadni és még mindig mostoha gyermekként kezeli azokat a bonsai művészeket és gyűjtőket és azokat a teamestereket akik tovább látnak a konvenciókon és a hagyományokon és tudnak mutatni valami újat, ami nem csak a tea szakértők kiváltságaként kezeli teszem azt a matcha teát és a bonsait. Hogy a két szék között ne essünk a pad alá, nem tiszte senkinek igazságot tenni ebben a kérdésben – hiszen mindkét műfaj az egyén alkotásáról vagy teakészítéséről szól vagy legalábbis azon alapszik. Ahogyan Japánon kívül gyakorlatilag minden országban fellelhető a kulturális világhódítása a bonsainak és a japán teának, így Magyarországon is. Kapaszkodjunk meg, nem csak a széllel befújt felszínt találhatjuk már meg, de a pedáns hagyományőrzőktől a hobbistákon át a modern (sokszor hajmeresztően extravagáns) teamesterek és bonsai művészek is ismertek már ha nem minden esetben a világ de Európa előtt mindenképpen. Ebből meg egyenesen az következik, hogy mind a bonsai kultúrában és mind a japán teakultúrában az a legfontosabb közös vonás, hogy legalább olyan fontos esetükben az út, a tanulás mint a végeredmény. Praktikusan az is fontosnak számít, hogy a kezdetektől a profizmusig az út minden pillanata élvezhető és egyszerre kiélvezhetetlenül jó. Ezt egyszerűen meg kell élni vagy ki kell próbálni.

 

Ha ehhez a két világhoz keresel kiegészítőket, teát vagy járulékos művészeti alkotásokat akkor érdemes megnézned műhelyünk webáruházát – ahol sok mindent megtalálhatsz akár modern akár hagyományőrző igényekkel keresel.

 


Sakura és fekete tea? Japán és Nepál egy tatamin? Ez több mint fura vagy modern tea?

Sakura és fekete tea? Japán és Nepál egy tatamin? Ez több mint fura vagy modern tea? Úgy tűnik a világ kinyílása és a magát egyre inkább megmutató modern tea többet tud nyújtani mint egy hanamchi titkaként rejtegetett szépséges gésa akit finoman elővezetnek a danna (pártfogó) kérésére. A világ megtanulta felszínesen csodálni azt, amit régen egzotikus csodaként kezeltünk és a “kanyarban” a mai modern tea jóllehet egyszerűen faképnél hagyta a tradicionális kultúrák régi elemeit. Kivette a dobozból amire szüksége van és egyszerűen magával vitte – magára hagyva a vitrines porszagú modorosságot és új flow lett felrajzolva a chabana felett kiakasztott kakejiku felszínére.

Japán és Nepál a tatamin

Ha a Japán zászlót a heraldika szabályai szerint nézzük, egyszerűen zseniális. Tudni illik, hogy a fejjel lefelé kihelyezett címer vagy zászló kihalt népet szimbolizál. Innen nézve… próbáld meg fejjel lefelé kihelyezni a Japán zászlót. Nem lehet. Na valami ilyesmi a japán tea és a japán teázás is és mielőtt azt gondolnád, hogy ez csak tradicionális és hagyományőrző lehet, kénytelenek vagyunk a szavadba vágva halkan megsúgni, hogy nem. A modern tea irányzatok és a teaművészet újítóinak jelentős hányada a felkelő Nap mögül jön! Olyan dolgokat művelnek a teával amit csak úgy lehet megérteni, ahogy valaki a kortárs művészetet anyanyelvi szinten tudja értelmezni. Tűzforró underground területre érünk. Mert ez nem olyan mint a zöld tea a szomorú ázsiai zenére elalvó gyertyaláng és a füstölő kíséretében lankadó figyelem tompított lepkeszárnyának verdesése közben kibontakozó álomkór. Ez ég mint a benzinbe hajított gyufa. Miközben csodálkozva nézzük, egy már a csészébe kitöltött Lapshang suchong vagy egy nepáli Sakhira tea rozmaringos vagy éppen virágos füstölését vagy egyszerűen nem értjük a matcha teát miért szervírozzák közvetlen kurama kövekből rájövünk, hogy van az ázsiai tea világnak kortárs művészete. Ez a kortárs teaművészet nem áll meg a teánál és a teakerámiáknál. Van vizuális és öltözködési divat és virtuális(!) művészeti területe is. Akik a filteres teák szidalmazására építik teakereskedésük promócióját azok most jó nagy körökkel le vannak maradva. A jelen itt jár közöttünk és nem kisebb kultusszal bíró földrajzi nevekből indul ki filozófiailag mint a Fuji vagy a Kanchanjangha.

Ez a labda lecsaphatatlan és meg kell mondjuk, ott a pont és mi egyértelműen letesszük a voksunk a természetesen teázók mellett még akkor is, ha régiesen művelik a tea művészetét vagy éppen modernül. Ezen az oldalon van kikötve a ladik, mert a víz a rét fele mindig szebb mint a város fele…

Sakhira teánkat (ahogyan az előző posztban is említettük) itt találod a képre kattintva:


A nepáli teák az igényes teázók titkos kedvencei?

A nepáli teák az igényes teázók titkos kedvencei? Nos, erre vonatkozóan nincsen reprezentatív felmérés, de vannak tippek. Persze ezek annyit érnek mint a szivárványok megjelenéseinek esélylatolgatásai de minket ez cseppet sem hoz zavarba. Azért sem, mert mi ilyeneken nem gondolkodunk (nem ilyeneken gondolkodunk). Az viszont már érdekes, hogy az elmúlt húsz év mivé engedte fejlődni a nepáli teákat. Miért érdekes ez? Mert nem a tea fejlődött, hanem a “marketing” és az elismertség – mert a minőség zavarba ejtően mondatja ki velünk, hogy most akkor Assam és Darjeeling teás flowja itt van másként? Na persze ez nem ilyen egyszerű, de szerintem minden gótikus arccal teát kóstoló gurmé’ felhúzhatja a szemöldökét, ha eddig nem tette volna.

Nepáli teák zöld tea és fekete tea

Kanchanjangha

Itt van mindjárt egy zöld tea Nepálból, a Kanchanjangha mint kellemes ritkaság. A nepáli teák szerelmeseinek és kedvelőinek az igazi enyhén fanyar de roppant kellemes és hosszan tartó utóízeiben gazdag teák világát hozza el. Az un. ortodox tea feldolgozásban a teljes levelek felhasználásával készült és ennek köszönhetően a harmadik legmagasabb kvalitás a világ teái között. Lágy zöld tea, kényeztet és természetesen egészséges. Nincsenek összetevői – illetve 100% természetes teából van – azaz egyszerűen minőségi szálas tea.

Kanchanjangha nepáli zöld tea

 

Sakhira

A Dél-Ázsiában, Kínával és Indiával szomszédos vidéken található Nepál egyik ismert része Ilam területe (Nepál keleti oldalán). Éghajlati viszonyai és a talaj összetétele és minősége Darjeeling talajával teljesen megegyező – ezért rendkívül ideális vidék a tea termesztésre. A Darjeeling teáihoz való hasonlóságok ellenére a Sakhira fekete teák főzött leveleinek jól megkülönböztethető jellegzetes asszámi tulajdonságai vannak. Finomsága és lágysága is hasonlatos az Assam teák aromájához. Ez az ilami tea a Sakhira kertről kapta nevét. Ez a vidék korábban méltatlanul alul értékelt volt, de hála a helyi tea termelők összefogásának és kitartó töretlen munkájának egyre inkább előtérbe kerül az igényes teafogyasztók körében. Az un. limbu nyelvjárásban az „Ilam” szó két szó összetételéből ered. Az „I” a „kanyargós” szóra utal, a „Lam” pedig utat jelent. Innen már lehet sejteni, hogy az Ilamot tagoló utak kanyargósak ami természetesen a teatermesztésnek kedvez.

 

Maloom

Azt szokták mondani, hogy:

“Maloom egy olyan hely, ahol a kék ég és a teaültetvény közé csak a felhők kerülhetnek.”

Ez a mondat ugyan igaz, de ami Nepál ezen részének teaültetvényeiben még ennél is megkapóbb az a tengerszint feletti magasság és a végeláthatatlan tér. A beláthatatlan kiterjedésű teaföldek és a felette feszülő hatalmas kék égbolt és a kellemes teák. A számos nepáli tea félék közül a Maloom egy könnyű és élénkítő fekete tea. Könnyű un. füves íz és frissítő hatás, enyhe fűszeresség aminek köszönhetően különleges élmény lehet ez a himalájai tea. A fekete teák otthonának is nevezett Nepál a legkellemesebb édes és enyhén fűszeres ízvilágú és enyhén virág illatú/ízű teákat adja a tea kedvelőknek.

Azt, hogy a nepáli teák az igényes teázók titkos kedvencei-e, azt sosem fogjuk megtudni. De azt, hogy akiknek kedvencei azoknak mi az, ami szerethető benne – azt már inkább és mindettől csak egy kattintásnyira vagy! Ha IDE vagy a képre kattintasz megtekintheted minőségi nepáli teáinkat – amik valóban Nepálban készültek!

 


Hósárkány – Egy modern sárkány a kínai fehér tea és a sárga tea világából

Hósárkány – Egy modern sárkány a kínai fehér tea és a sárga tea világából. Egy fehér tea ami sárga tea. Zöld teás megjelenés virágos illattal és ízzel. Durvább feldolgozású vágott tea mint egy bancha de lágyabb és kényeztetőbb mint egy zöld tea. Azt hiszem a végén még sikerül mindenkit összekavarni ezzel a modern teával ami a modern teakészítésben is egy egyre kedveltebb csoda – ami még mindig nem tudta kivívni Európában a neki járó megbecsült helyét de szerencsére már kezdik felfedezni a műfaj kedvelői. Ördöge van annak aki könnyen elkészíthető és megközelíthető ízekre és aromákra vágyik. Ördöge annak is aki az egzotikum kalandját vagy éppen a könnyed komfortzóna élményét keresi a Hósárkányban – melynek eredeti neve Xue long ( 雪龙 ). Van aki inkább teáskannában szereti elkészíteni de alapvetően a leggyakrabban egy közepes vagy nagyobbacska gaiwan segítségével a legjobb előkészülni hozzá.

Fehér vagy sárga?

A Xue long teát inkább szükségből, kompromisszumos megoldásként sorolják a fehér teák közé vagy említik annak. Elkészítését tekintve szabad oda sorolni de Kínában inkább sárga teaként találkozhatunk vele. Pedig a hóról is a fehérre asszociálnánk inkább… Az európai teázásban a sárga tea fogalma egyébként a mai napig tisztázatlan. Sokan mondanak rá ezt azt, de nem sokan tudnának róla nem nagy, de bármilyen terjedelmű előadást tartani, ha pontosan meg kellene határozni vagy definiálni mindenféle tévedések nélkül. Ennek vélhetően az az oka, hogy a sárga – utal arra, hogy az uralkodó teája lehetett ( a császár teája ), de a legtöbbet Európában fehérként tartják számon – kiváló példa erre például az egyébként Yunnani Yin Zhen is. Az uralkodó teáiról nem sokat lehetett tudni, ezért a nagy fal mögül nem nagyon tudott begyűrűzni Európa teakedvelőinek jegyzetei közé róluk túl sok információ.

 

Mi fehér teaként “kezeljük” és meg kell mondani ezt sosem bánjuk meg mikor ilyet készítünk. A vitát mi szeretjük meghagyni másoknak és amolyan nevető harmadikként inkább élvezzük a magunk nyugalmában a ” xulong ” teát. Tehetjük ezt azért is, mert új generációs kínai teaként pont ez nem volt a császár teája, nem volt uralkodói rangú (inkább “csak” egyszerűen tökéletes). Nyáron is nagyon kellemes komfortzóna partner a Hósárkány és mindig vigyázunk, hogy télre is maradjon belőle, mert olyankor is jó előhúzni komor napokon egy tasak bontatlan Xue longot. De… nem mi lennénk, ha tavaszra nem maradna belőle… szóval ebből mindig spájzolunk, mert a sárkány egy fontos szimbólum – ha stílusosan szeretnénk lezárni ezt a mondatot.

“A Hósárkány kínai nevén Xue long egy újabb generációs (modern) kínai fehér tea Fujian tartományból. A fehérteák ritkaság számba menő képviselője. Meglepő módon eltér a legtöbb fehér teától abban, hogy nem annyira “semleges” az íze, mint inkább gyümölcsös – sőt, enyhén édeskés. Mellőzi a fanyar ízeket és finom rügyei aromáiban gyengédek a tea fogyasztóihoz. Picit elnyújtott áztatási idővel érdemes próbálkozni 75 – 80°C hőmérsékletűre visszahűtött vízzel (ha igazán jó teát szeretnénk készíteni belőle).”

Ha felkeltettük az érdeklődésedet itt tudod megnézni van-e még nálunk a Hósárkányból (vagy kattints a képre).

 

 


Ha unod a home office időszakot válassz másik énidőt

Ha unod a home office időszakot válassz másik énidőt és éld túl az otthonról dolgozást zöld tea szünetekkel. Tudom. Nem minden a tea de most az egyszer megengedem magamnak azt a blogolós kontextust, amikor azt állítom, hogy: De. Értem ezt a zöld teákra, mert nekünk itt a műhelyben mostanában több kikapcsolódásra és chillre van szükségünk mint máskor. Többre, mert a másik oldalról most több a negatív inger mint valaha és látom, hallom tőletek és másoktól is, hogy ti is egyre nehezebben viselitek ezt mint máskor. Aggódunk, szurkolunk és reméljük nem válunk érintetté és reméljük, hogy szeretteink is megússzák. Reméljük, hogy elmúlik ez a nagy világnyavaja és minden visszazökkenhet végre a régi kerékvágásba. Otthon kell lenni és ügyelni sok mindenre és az otthonról dolgozásban is egyre unalmasabb a négy fal effekt. Ki-ki máshogy reagál és ki-ki más mértékkel engedi át magát a jelenlegi közhangulatnak és együttérzésnek. Ilyenkor ha észrevesszük ha nem, feszültebbek vagyunk és nehezebbek a gondolataink. Ránk fér a kötetlen énidő. Bizony. Akkor is, ha erősnek érzed magad. Szánj egy napból legalább tíz – húsz percet magadra (ha teheted). Hallgass zenét, süss egy süteményt, rajzolj, olvass, szeress verseket vagy nézd át a régi fotóidat. Ne felejtsd el, hogy biztosan van aki most a te segítségedre szorul. Segíts neki bevásárolni, hívd fel hogy van és mindig gondolj legalább egy pillanatra azokra akik az egészségügyben dolgoznak most. Legyél pozitív – ez neked is segíteni fog. Mi mostanában gyakrabban cselekszünk ilyesmiket és gyakrabban is zöld teázunk mint máskor és egy verset is találtunk amivel azonosulni tudtunk:

Zsendül már a tavasz

Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán.
Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét.
Halk fák gyönyörű gyöngéd
ujja rajzol a színes ég

hártyájára bogas kínai titkokat.
Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez.
Déltől harmatos estig
járhatsz könnyü kabátban és

olvashatsz a napon, kéjjel izelgetvén
olcsó hirlapodat s borzatag ámulván
országok születésén,
népek vészteli életén,

míg körötted a fák nőnek, a rügy buvik
a fű sarjad, a fűz sárgul, a mandula
habzik, mint a szökőkút,
ejtve szirmai záporát

minden szélre. Be jó volna ma bolygni mint
hajdan bolygtam e bölcs otthoni tájakon
hetykén, sorra köszöntve
Sédet, Sárvizet és Siót.

( Babits Mihály, 1939. ápr. eleje )

Picit más…

Amíg így telik múlik az idő nehéz megúszni, hogy az embernek újabb ötletei és tervei ne legyenek – de ez azt hiszem nem baj. Így jött, hogy elindítanánk egy videó sorozatot a műhelyből (új youtube csatornánkon) és az lett a cél a sorozattal (amiből az első két videó már látható is), hogy pár alapvető információval bemutassuk, hogyan lehet olyan teát készíteni, aminek van élvezeti értéke és a készítéstől az elfogyasztásig kikapcsolódás lehet. Ha profi teázó vagy vagy teamester akkor elnézésed kérjük, de ez a kontext’ most elsősorban azoké akik még válaszokat keresnek. Persze ha van kedved ennek ellenére megnézni, ez természetes. Elvégre fent van a KITSIMONO “oficiálon”…

Ha otthon egymagadban vagy pároddal viszont készítenétek egy jó zöld teát – akár meditatív hozzáállással akár csak úgy – akkor itt van mit mondunk mi, hogyan kezdj neki, hogy ez jól is sikerülhessen.

Ha a videóban hallható információk mellé még jól jönne egy kis kiegészítés, akkor NÉZD MEG EZT! Ja és még valami:

MARADJ OTTHON!

Ha követsz minket talán már tudod, de ha nem – akkor ezek az aktuális híreink a Kitsimono műhelyből:
  • Olcsóbb lett a házhoz szállítás webáruházunkban – tekintsd meg aktuális híreinket!
  • Frissült a Kitsimono webáruház kínálata is és a megjelenésén is változtattunk egy icipicit – nézz körül nálunk!
  • Vannak új japán teáink


Őrület és popcorn tea – legyező horgászat és Japán Genmaicha

 

Őrület és popcorn tea – legyező horgászat és Japán Genmaicha keríti most hatalmába ezt a posztot és amiről pontosan írunk most  nektek az igazából két külön tea világ a kínai és a japán. Hogy jön mindez össze? Mindjárt tisztázzuk, mint ahogyan azt is mi köze a legyező horgászatnak a teához és hogyan keveredik ide a Genmaicha japán zöld tea…

Kína és Japán teái a mai Európában

Ez egy jó nagy disszertációvá is válhatna, ha részletekbe menően kibontanánk. De aki ismer minket, sejtheti, hogy nem erről lesz szó. Nem erről, hanem a komfortzóna szemszögéből nézve, csak pár használhatóan leíró gondolatról, ami elterel minket az útvesztőben mint kajakost a sziklák között az evező. Nem is jó, ha egy csésze tea köré monolitokba vésett hamurapis törvényeket vésünk és azt hagyjuk a fejünk fölé magasodni. Inkább üljünk le egy ezeknél jóval kisebb köre a teával – képletesen is és akár ténylegesen is.

Látható, hogy a tradicionális teázási formák iránt érdeklődő emberek mellett mindig is voltak és lesznek olyanok akiknek ez az egész ázsiai flow egy kényelmes passzió és a tea ami ezzel jön többnyire az életükbe részben szintén passzió részben pedig helyén kezelt modern teázás – még akkor is, ha ezt ők nem is tudják. Tajvanon és Kínában a fiatalabb generációk és az üzleti életben teázók éppúgy lazán és természetesen teáznak mint aki egyszerűen csak készít magának egy oolongot. Legalábbis mi ezt tapasztaltuk kint és megvalljuk nem is kerestük a teázás más formáit kint, mert egyszerűen olyan élmény volt egy tajvani teaföld tulajdonosával teázni, hogy nem akartuk magunkat azzal égetni, hogy a tradíciókról faggatjuk mikor így is teljes mértékig a mai teázást adta nekünk ajándékul saját teázójában és akkor is tanított, ha nem kértük. Ilyen módon oolong teát fogyasztani nagyszerű dolog és felveti azt a kérdést is, nem lehet, hogy ha mindig csak hátra fele nézünk az időben, akkor a mai teamesterek korszerű tudását és máig érlelt tapasztalatait nem vesszük észre? Érdekes, hogy akik itthon teáznak passzióból minden különösebb rákészülés nélkül is úgy járnak, hogy némi rutint követően ugyanazt teszik mint a menő módon teázó urbánus ázsiaiak: Teáznak. És teázni teázhat bárki. Bárki odateheti a vizet, miközben kinyitja a zöld teás tasakját. Bárki beleszagolhat a szálas teába és élvezheti az illatát, bárki segítheti az egészségét egy kis komfortzónás és énidős rutinnal és ha bárki akkor bizony a legyezőhorgászok is. Tudtad, hogy ők szoktak is?

Genmaicha – Japán zöld tea pörkölt rizsszemekkel “popcorn tea”

A legyezőhorgász teázós és kávézós edényeket ugyan kevesen ismerik, de ettől még saját és sajátos folklórjuk van. Kuksa, illetve guksi neveken ismertek és kapaszkodjatok meg, van hazai analógiájuk ami nem más mint a csanak. A legyezéssel bíbelődő emberek szeretik a természet közeli dolgokat és ha nem kávéznak akkor teáznak a vízparton pihenésként. Ezért a legtöbbjük igen kiválóan érti a fekete vagy vörös teák világát és persze ízlésüktől függően a többi tea elkészítését is. Ez annyira így van, hogy egyszer kaptunk egy olyan e-mailt, hogy ha tudnánk teljesíteni, olyan Genmaicha teát szerezzünk be, amiben kiemelten sok a kipattogott barna rizs aránya. Azért, mert a kipattogott rizsszemeket szeretné az illető kiválogatni és horogra fűzni és azzal legyezni Vörösszárnyú keszegre a többiből meg teázni a parton. Hagyok időt… most akkor mondd, hogy a teázás egysíkú dolog és unalmas… Neki és nekünk biztos nem, de aki valamilyen más délibábot kerget vele annak könnyen lehet, hogy azzá válik. Szerintem most már értitek, hogyan keveredik ide a Genmaicha a legyező horgászathoz és sejthetitek, hogy nem ez az egyetlen párhuzam.

Népi iparművészeti mestermű – kézzel faragott csanak – magyarországi mester munkája

 

Tavasz

A tavasz lassan eljön és magával hoz sok mindent amit télen alig győzünk kivárni. Rügyek, zöldellő növények, nyíló virágok és napsütés meg amit nélkülözünk télen. Friss zöldségek és lazább öltözet, hosszabb nappalok és új teák. Igen, az előző párhuzamhoz próbálom visszakanyarítani a témát, mert van ott még… Tavasszal a tea földeken megkezdődik a nyüzsgés, a puttonyokkal való hegymászás. A szalmakalapok körkörösen vándorolva árnyékolják a tea ültetvény sorait és szedik az első fehér teáknak való rügyeket, majd nem sokkal később a sárga teáknak való hajtásokat és a sheng pu erh teáknak való részeket és így tovább. A tea szárítás időszaka megkezdődik és van ahol már március végén gőzölik az oolongokat és a zöld pu erh korongokat. Micsoda izgalom… az év első tea szüretei zajlanak alig egy hónap múlva és a szorgos teakészítők ideje megint eljön és a kézműves teák mire elérik a teakereskedők polcait kezdődik a következő szüret – ilyenkor kerülnek sorra a 3-7 éves ültetvények cserjéi és tolja mindenki javában az instára a virágokkal és ikebanákkal meg chabanákkal együtt fotózott teáscsészéit és chawan költeményeit. Olyan ez mint a tiszavirágzás. Rövid ideig tart, de milyen gyönyörű… Képzeld el, milyen lehet a legyezőknek ez az időszak. Egy tavaszi reggel felkel, ott a telefonon az sms, hogy a futár ma hozza a frissen rendelt fehér teát és a kivett szabadsága elkezdődött. Már régen össze van pakolva, mert este indul a Tiszára. Megy a barátaival legyezni és teszi mindezt a tiszavirágzás közben. Kérész felhőben jönnek a Balinok, a domolykók, a Gardák és a nap végén a friss tavaszi fehér tea a legjobb pihenő a békésen hömpölygő tavaszi Tisza partján.

Az ilyen élvezeteket kereső embereknek készült tea válogatás egyébként teljes mértékig a kínai teák underground irányzatait erősíti és bármily meglepő, a teázók a legyező horgászok teáit is kedvelik és a legyező horgászok a teázók… Nem. Ezt a mondatot nem lehet jól befejezni, de az biztos, hogy a popcorn tea a Genmaicha és az meg jó a halételek mellé is.

A mayfly nevű kérészt utánzó műlégy egyébként úgy is keveredik ide, hogy ha valaki rendel ebből a teából a Kitsimono webshopban akkor elég, ha a megrendelésnél a megjegyzés rovatba oda írja, hogy “legyezek” vagy “legyező horgász vagyok” és a megrendelésbe ajándékba oda teszünk a megrendelt termékek mellé egy mayfly műlegyet! Ezt az ajánlatot a készlet erejéig simán tartjuk, szerezzetek így Kitsimono műlegyet!

 

 


Kapd el és engedd el! Legyező horgászat Pu erh teával

Kapd el és engedd el! Legyező horgászat Pu erh teával és kézzel készült chawannal. Bizonyára ismeritek a “Catch and release” fogalmat. Vagy nem? Jó oké, nem biztos. Ti akik rendszeresen olvastok minket nem biztos, hogy horgásztok, nem biztos, hogy pergettek és különösen nem biztos, hogy legyeznétek. Na de ki tudja? Menjünk biztosabbra – szerintünk azt viszont biztosan tudjátok, mi az a Pu – erh tea. Így már megvan a szál ugye? Ha igen, akkor oké, mert nagy követ enged leesni a szívünkről. A Kitsimono webshopban a múltkor írtunk egy posztot a promóciók közé erről a témáról – már ami a kínai vörös tea világát és a fly fishing találkozását a Catch & release művészetét teszi egymás mellé párban és elmondja, miért érdekes ez. Idáig ez majdnem reblogging, de részint nem blogból emelünk és nem ugyanazt és nem újra ugyanazt. Mielőtt belebonyolódnánk, jöjjön amiért felhozzuk ezt ebben a blogban is.

Egy, kettő, három. Legyezés, vörös tea és pisztráng. Vagy… stílusosabb lett volna úgy, hogy 3 – 5 – 7, ha már puerről van szó. Nem csak azért mert 357g általában egy jobb préselt pu erh tea súlya, de azért is mert úgy tartják sokan, hogy a #3, #5, #7 – es vízen úszó legyező zsinórok a legjobbak pisztrángozáshoz (ha már témánál vagyunk) és persze a pisztráng ezekre csak felteszi a pontot, ha hármat, ötöt, vagy hetet fogunk. De nem húznánk tovább az időt, eláruljuk mit akarunk mondani ezzel a poszttal. Azt, hogy lényegében elkészült végre a KITSIMONO OFFICIAL YouTube csatornánk és fel is került az első videónk. Nézzétek meg és nyomjatok rá egy lájkot ha tetszett és ne felejtsetek el feliratkozni!


Hogy mi köze a kínai fehér tea készítésnek a Balatonhoz?

Hogy mi köze a kínai fehér tea készítésnek a Balatonhoz? Ha arra gondolunk, hogy a tea európai történetében (úgy általában) minden olyan volt, hogy tulajdonképen észrevétlen “beemelte magát” a kultúránkba, még akkor is azt kell mondani, hogy semmi. Úgy értem, semmi köze a Balatonhoz a fehér teának – különösen a Xue long teának. Elméletileg! Mert azért azt is tudjuk, hogy kulturális értelemben legalábbis – ahhoz lesz köze valaminek, amivel közös múltat gyártunk neki a jelenben. De nem kell idáig elmenni. Most éppen azt játszottam, hogy van köze a Xue longnak a Balatonhoz – pedig tudva tudom, hogy nincs. De most (a játék kedvéért) elhitettem magammal és el is sikerült hinni pár percre és nem bántam meg. Hogy miért? Mert ez a tea jó és a Balaton meg… biztosan nem is kell magyarázni. De beszéljünk egyszerűbben! Teát készítettem a parton és később a Tihanyi apátságnál. Eleinte tartottam attól, hogy talán körülményes lesz ez a kis játék, de nem volt az. Pofon egyszerű volt minden és nem kellett hozzá sok minden. A parton gaiwan segítségével és az apátságnál meg egy kirándulós bögre segítségével készítettem jó teát amit a műhelyben készült chawanból fogyasztottam el. Mi ebből a tanulság? Semmi. Vagyis…

“Ha valamiből az a tanulság, hogy egyszerűen is élvezhető a cselekvésünk eredménye, akkor érdemes arra is gondolni, hogy egyúttal lehetőséget is teremtettünk arra, hogy fejlesszünk a dolgon és egy új tea világra nyissunk kaput magunknak…”
(Kitsimono)

Kora reggel még a parton volt hangulatom el bíbelődni a gaiwannal és csodálni a teát. Nem volt nehéz. A víz illata és a hullámok hangja remekül egybevágott a teás flow minden részletével. Nem így volt később az apátságnál, ahol már inkább a kilátás vonzott és ezért inkább egy amolyan “sportos gongfu” – nekifutásból fehér tea lett a koncepció. Egyetlen baj volt. Hogy az így töltött idő túl gyorsan telik el mindig.

 

 

KITSIMONO AZ INSTÁN!

KÖVESS MINKET TE IS!