Tenmoku gata és Badarai – két chawan újragondolva
Tenmoku gata és Badarai – két chawan újragondolva. Úgy tartják, hogy a teaceremónia alkalmával a teázó partner vagy vendég nem csak kiemelt figyelmet kell kapjon, de szükség szerint igyekezni kell lelkileg is minél közelebb kerülni hozzá és természetesen térben is (ami alatt azt kell érteni, hogy amennyire csak lehet intim hangulatot kell teremteni). A mai modern városi életben ezt nem csak azért nehéz kivitelezni, mert a gyakorlatban nehéz olyan partnert találni, akivel teáznánk is és aki ismeri is a tea ceremónia részleteit, aki értékeli, ha a chawan legszebb részét felé fordítva kínáljuk. Sokszor magunk vagyunk a teázással és csak magunknak vesszük elő a chasen – t, a chasaku – t, a matchát vagy egyéb teát. Erre gondolva formáztunk meg néhány chawan – t nem régen, amiből kettőt mutatunk be ebben a posztban.
Ez a Tenmoku – gata chawan egy méretében klasszikus teáscsésze, de súlyát tekintve nehéz és a láb egészen bizonytalanná teszi a megállásban. Így a borulás elkerülése érdekében óvatos mozdulatokra kényszeríti használóját, akinek nincs könnyű dolga, ha ki kell választania az edény fő nézetét a teázáshoz. Az edény belső fele – a mázazásra gondolva – kedvez az átlátszóbb, világosabb teák fogyasztóinak és azoknak akik szeretik teázás után szemügyre venni a chawan – t, ahogyan a teaszertartás alatt a tea elfogyasztása után is kifejezetten illik.
A Badarai chawan újragondolását ebben az esetben úgy igyekeztünk kitalálni/megalkotni, hogy színben minél kellemesebb élményt nyújthasson a teával együtt hatva. Fehérek és zöldek dominálnak benne és minden harsány vagy nehézkes színhatást kerültünk. A stabilitást itt nem helyeztük annyira borotvaélre, viszont az edény formája és alja és pereme – a homogenitás hiányában – mégiscsak figyelemre készteti a teázót.
Gyakorlatilag azt szerettük volna, ha használat közben a teázó a teára figyelne és ha egyedül is van (mindegy, hogy egy modern lakásban vagy egy bonsai kertben) ne tudja elterelni a figyelmét semmi a teáról, pontosabban a teázásról…
Enso vagy inkább posztmodern digitális zen kör
Enso vagy inkább posztmodern digitális zen kör. Korongozás közben szokott újra és újra felmerülni a gondolat, hogy vajon mi van a zen körön belül? Persze sosem bontjuk ki rendesen a gondolatot, inkább csak elő – elő vesszük. A korongon forgó készülő kerámia egy jól behatárolható képzeletbeli kört “rajzol” maga köré annyiszor, ahányszor csak megfordul maga körül. A kör minden kultúrában jelentőséggel bír és már ezért is kíváncsiak voltunk mi volna, ha foglalkoznánk vele. Ha kerámiáról van szó és korongozunk, meg van a hivatkozás az enso – ra, de ha japán tekercsképekről van szó ( kakejiku ) akkor is és ha digitális grafikákra gondolunk akkor… ez már egy nehezebb kérdés… Persze minket nem szokott zavarba hozni, ha egy gondolat nem adja magát egyértelműen elsőre és sokszor azt sem bánjuk, ha csak mi ruházunk fel valamit jelentőséggel.
Digitális zen körökben gondolkodni lehet, hogy elsősorban csak játékosan érdemes és az sem biztos, hogy lehet rá jól gondolni. Ezért inkább csak kiindulópont lett az enso – ból és sokszoros gondolat átfedések után készítettünk pár olyan grafikát, mely négy körön belüli területet ruház fel két dimenziós víziókkal…
Taipei city részletek fotókollázsokon
Taipei city részletek fotókollázsokon. Az előző posztunk a kaleidoszkóp gondolatával kezdődött és valamivel előtte egy másik posztunkban meg Taiwanon készült fotóink grafikus szerkesztés utáni állapota lett bemutatva. Itt most mindkét szál megtalálható és igyekezetünk szerint olyan hangulatokat és impressziókat szeretnénk átadni, melyekkel leképezni és visszaadni próbáljuk, hogyan láttuk Taipei city – t. A kép nyilván nem lehet teljes, de természetesen nem is ez a cél. Nincs is kimondott cél, csak blogolunk és fotó(grafiká)kat posztolunk.
Gyalogos átkelő a Taipei 101 közelében
Templom bejárat a Ximen közelében
Templomi mennyezet
Egy zárt udvarban található templom gazdagon díszített teteje
Street art egy sétálóutcából
Harang a Taipei City Archives előtt
Szűk utca részlete
Kőszobor a Chiang Kai – shek Memorial hall lépcsője előtt
Bonsai kaleidoszkóp és japán tekercskép – kakejiku
Bonsai kaleidoszkóp és japán tekercskép – kakejiku. Feltételezzük, a kaleidoszkóp nem egy túl idegen szó az idősebbnek mondható generációk számára és reméljük a fiatalabb generációk számára sem olyan mint mondjuk a tantusz. Mielőtt leeshetne ez utóbbi, inkább elmeséljük mi történt. Egy kaleidoszkóp keveredett az egyik bonsai mellé amit éppen drótoztunk és nem lehetett megállni, belenéztünk.
A látvány adta a gondolatot, hogy milyen jó volna bonsaiokat vagy kakejikukat bámulni ugyan ebben a vizuális megjelenésben – amit a kaleidoszkóp képes nyújtani. Nem is kellett több, elő az okostelót és készültek is az első kísérletek. Szigorúan 1:1 arányban – mert ugye ez képes a legjobban a kört keretezni…
Menet közben jöttünk rá, hogy sokszor pont ez hiányzik a bonsai alakításokból. A túlzó okvetlenséget jó felváltani játékossággal – akkor is ha az időnként gyermeki. Frissesség és játékosság, könnyedség és élvezet. Nem eszik olyan forrón azt a kását. Nem érdemes keménykedésből mindig túlmelegíteni. Szóval játsszunk… akarjuk mondani játszottunk a bonsaiokkal. Helyesebben mondva játszottunk a bonsai file – okkal…
A végére:
Egy taipei emléket is beszúrunk és legyen ez a file egy kontraszt és egy ellenpont arra nézve, milyen szándékolatlan tartalommal/asszociációkkal gazdagodik egy többszörösen tükrözött file, ha arról van szó…
Kettőskereszt Kitsimono
Kettőskereszt Kitsimono. Aki követi az insta és a facebook profilunkat illetve oldalunkat, az láthatta, hogy a műhelyben mostanában gyakrabban megy a korongozó. Készítettünk ugyan a tavaszi bonsai átültetésekhez pár bonsai tálat is, de inkább chawan és tányér / tál témában hatott a centripetális… de márványoztunk papírra is, hogy a kakejiku témakörben született gondolatainkat is megvalósíthassuk. Kétségtelenül itt jön a tavasz és valahogy mindig ez kell ahhoz, hogy emelkedjen a fordulatszám…
