Tavaszi tekercs készítés – új évi étel Tajvanból
Tavaszi tekercs készítés – új évi étel Tajvanból. A távol keleti új év ugyan időben nem esik egybe az itthonival, de mi most mégis ezzel az étellel búcsúztatjuk a 2018. évet és köszöntjük a 2019. évet. A tavaszi tekercs egy szinte közhelyes ázsiai étel, nem véletlenül, mert kellemes, változatos és ízletes. Természetesen nem csak Tajvanon ismerik – illetve nem csak Tajvanon ismert ételről van szó. Kínában és Japánban is kedvelt, mondhatni népszerű. Többnyire szezonális zöldségek teszik ki hozzávalói nagy részét, de persze nem minden esetben. Kerülhet bele húsként disznóhús, vagy rák, tenger gyümölcsei, stb… Az étel egy vékony (rizs)tésztába van tekercselve mely főzhető, gőzölhető vagy süthető tálalás előtt.
Az ebben a posztban szereplő tavaszi tekercshez mi a következő alapanyagokat használtuk:
- darált sertéshús
- kínai kel
- vörös bab
- bambuszrügy
- mungóbabcsíra (szójababcsíra)
- só, fehérbors,
- üvegtészta
- koriander
- póréhagyma
A tavaszi tekercset hoisin szószba vagy szója szószba mártogatva fogyasztják. A hoisin szósz egy jellegzetes markáns élményt ad az ételnek, mely édeskés jellegével még inkább kiemeli annak ízeit. Ha valaki úgy érezné, hogy a hoisin már sok, akkor nyugodtan fogyaszthatja a tavaszi tekercset önmagában is. Egyetlen dologra figyeljünk oda a készítésnél nagyon, hogy nehogy kevés legyen, mert nehéz abbahagyni…
Ezúton kívánunk Boldog Új Évet a Kitsimono műhelyből, tartsatok velünk a 2019-es évben is!
Pu erh tea a hegyen – Tea blog VII.
Pu erh tea a hegyen – Tea blog VII. posztunkban az év utolsó előtti bejegyzését olvashatjátok. Nem szólunk most másról, minthogy felmentünk a kövek és a téli lágyszárúak közé az égbolt alá, hogy kikapcsolódjunk és fotózzunk ahhoz, hogy elkészíthessük ezt a posztot. Olyasmi ez most, mint a “hogyan készült a hogyan készült”, de a lényeg e tekintetben az, hogy megint a kínai tea lett a téma – nevezetesen a pu erh. Ezt a fermentált teát talán sokan ismeritek reményeink szerint – mert bemutatni most nem terveztük. Még otthon fogtuk a teabontókést, a gaiwant, a teaszűrőt és egy termoszt meg persze pár chawan – t (melyek mérete sokkal inkább a kínai mint a japán teázást helyezik fókuszba).
Felmentünk az Egybibés galagonyák, a Kökények és a Fekete fenyők birodalmába és a kopárokon fogyasztottunk teát. Nem másért, mint a kikapcsolódás és a hely szellemének élvezetéért. Jó. Oké. Tudjuk, hogy elegánsabban is ezoterizálhatnánk a témát, de miért tennénk a természet tagadhatatlan valóságának kellős közepén? Legyen elég most annyi, hogy a téli hidegben, a hegyen uralkodó szélben kirándulva tagadhatatlan, hogy feldob egy forró pu erh…
Ha van egy jól záró termoszod, nyugodt vagy és viszel magaddal egy teáscsészét kirándulni (mi bajod lehet?), akkor nem lehet neked nagyon rossz, ha bármire vágyni kezdesz. Teljesen mindegy, hogy éhes vagy szomjas leszel, a komfortzónádat simán helyre teheted egy high quality teával. Tiéd marad a környezet (fák, bokrok, kopárok, égbolt, friss levegő, stb…) élvezete és még egészségesen is élteted magad közben. Valljuk be, a város forgatagából kiszakadva, a hátunk mögé dobva (ha ideiglenesen is) a stresszt, a pörgést, a rohanást, tulajdonképpen kell ez nekünk…
Beszélhetnénk arról naphosszat, hogy a hegyre felvitt kerámia illetve kőcserép chawan edények mennyire wabisabi – k vagy nem. Mennyire olvadnak bele a kő környezetbe vagy éppen nem… Ecsetelhetnénk, hogy forrásvízből készült-e a tea vagy nem, de tudjuk, vagy inkább sejtjük, hogy ez inkább kevesebbeket érdekel mint… Ha már blogolunk, vagy tea blogolunk, inkább annyit mondunk csak ezzel a poszttal nektek, hogy a tea jó a hegy tetején is – és mi tartana vissza attól, hogy elszakadjunk a teaszertartások sokszor kínosan unalmas mímelésétől… Hajrá! Fogd a cuccod, kapd magad és lazíts a természetben – mindegy milyen az idő és milyen évszak van. Bátran menekülj azoktól a konvencióktól, melyeket nem te választottál, melyek feltételt szabnának annak amit igazán kedvelsz a kínai teákban. Mi azt mondjuk, a pu erh működik a hegy tetején is!
Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi
Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi a kertben. Mostani posztunkat a havazás, az idei első havazás hozta magával és természetesen a tél nyugalma engedi, hogy elmerengve egy-egy bonsaion szabadon asszociált gondolatainkkal előjöjjünk blogunkban.
“Ha valamit már túl sokszor túl sokáig néztél, helyezd más kontextusba.”
Ha valamit évekig szinte nap mint nap nézünk és látunk akkor bizonyos, hogy már másként látjuk mint mások. Hogy milyen mértékig tartottuk meg a reális képet a fáról azaz a bonsairól az esetenként viszonylagos. Egy biztos, a kialakuló érzelmi kötelék és a bonsai jövőképének illúziója még helyre billenthet mindent.
Erről a Pinus nigra fenyőről nem először írunk. Messziről kezdte a fa és a mochikomi ugyan yamadoriként számlált le tízet esztendőkben de tálban nevelve is hozzáadott nyolcat vagy kilencet. Az eleinte könnyűnek tűnő feladat évről évre nagyobbat nőtt mint az eredmény. Ez annyira így volt, hogy egy ponton, mikor már elkezdtük a displayben gondolkodás miatt beszerezni az accent shohinokat és készítettünk hozzá kakejikut, bonsai tálat és szereztünk hozzá bonsai asztalt, kénytelenek voltunk más művészeti ágból erőt, ötletet, ihletet és viszonyítást meríteni. Ez a művészeti ág a táncművészet volt, azon belül a balett – a bonsai és a balett kapcsolatában megmutatva. A tánc statikája és dinamikája persze új kérdéseket vetett fel és új feladatokat is adott. Azóta eltelt két év és azt is mondhatnánk, hogy ma sem tartunk sokkal előrébb – ha nem vennénk figyelembe az esztétikai és statikai (nem kézzel fogható) eredményeket.
A bonsai alakítás világában roppant nehéz dolog, hogy a kvalitásos japán bonsai világa folyamatos impulzusokban ad újabb és újabb inspirációkat és nehéz ugyanannál a koncepciónál maradni tíz évig… Ha mégis meg tudunk maradni ugyanannál a koncepciónál, kifejezetten ajándék az időjárástól példának okáért a havazás. Egy más látvány, egy más hangulat születik ideiglenesen és akár új gondolatokat is elindíthat, de segíthet észrevenni hibákat vagy erősítendő előnyös részleteket vagy tulajdonságokat a fán.
Nézzetek behavazott bonsaiokat! 😉
Matcha? Igen, igen. Japán zöld tea de egy picit másként! – Tea blog VI.
Matcha? Igen, igen. Japán zöld tea de egy picit másként! – Tea blog VI. posztunkban arról szólunk most, hogy van egy új írásunk (ha tetszik cikkünk), ami a matcháról és a modern ázsiai teázásról szól. Nagyjából legalábbis. Biztosan lesz aki a posztot olvasva azt gondolja majd, hogy vagy elment az eszünk, vagy eretnekség amit írunk. Mi azt mondjuk, aki nem hiszi járjon… Lényeg a lényegben, hogy viszonylag régóta folyamatosan futunk bele modern zöldteázós tartalmakba és persze kerekre nyílt szemekkel csodálunk olyan különös figurákat, akik jól tudtak hozzányúlni a modern teakiegészítőkhöz és a XXI. századi teázás külsőségeihez. Ez utóbbin persze nagy hangsúly van, hiszen a zöld tea – akarom mondani – matcha elkészítése és az elkészített tea mint végeredmény megváltoztatása nem cél. Sőt! Ez fontos, mert ebben az esetben a modern nem tradíció nélküli, hanem azon nyugvó. Nem is szaporítanánk a szót, ha felkeltettük érdeklődésedet a témával kapcsolatosan, itt olvashatsz róla bővebben:
Matcha és hagyományőrzés matcha és urban tea underground – (nem) minden a prított zöld teáról
