Szalon ikebana másként
Szalon ikebana másként. A helyszín egy szalon, egy autószalon és a téma a Mazda mellett az ikebana. Vágott virágok, zöldek, rezgők, vágott levelek és ikebana kerámia. Egyik irreguláris ikebana vázánk volt a “foglalat” és a freestyle ikebana egyik útját járva, egy három pontos magasságú kompozíciót kreáltunk egy alkalomra. A virágok válogatásánál ügyeltünk arra, hogy minél több olyan elem legyen ami utal az aktuális évszakra, ami jelen esetben az ősz eleje. A zöld kiegészítők emellett olyan szempontok szerint (is) kerültek a kompozícióba, hogy lehetőleg minél nagyobb teret hódítsanak meg vizuálisan az adott térből, hogy ne vesszen el az ikebana optikailag az autók birodalmában.
Oncidium és tus a tatamin
Oncidium és tus a tatamin – persze az egyik üvegvázában a másik pedig keretben. Amolyan kikapcsolódás féleségnek szántuk a dolgot a műtermi munka közben. Egy kiállításra szedtünk össze anyagot, mikor előkerült váratlanul egy kis rogyasztott üvegváza. Egy elvirágozni készülő Oncidium orchidea pedig kéznél volt és máris minden abba az irányba mutatott, hogy a tokonoma tere nem maradhat ma este üresen. Egyik tusfestményünk szolgált háttérnek, mely ugyan japán írásjelekre engedhet asszociálni, de valójában székely rovásírás jelenik meg a papíron, mely a “víz” szót írja le.
A kompozíció egy játék, mely a sztereotip asszociációkkal él vissza és az ikebana határán lavírozva, a japán tusfestészet imitációjaként kokettálva az eredeti funkcióval ad élményt a szemnek és egy kellemes pontot az enteriőrnek. Az elvirágzó Oncidium ornithorhynchum orchidea virágzat nem csak visszafogott utalás a Mono no aware életérzésre, de enyhe és finom illatával külön kellemes motívuma a tokonomának…
Ha hasonló posztokat szeretnél olvasni katt ide:
Utómunka fotózás után
Utómunka fotózás után nem mindig szükséges, de van amikor a koncepció része. Legutóbbi műhelyünkben készült fotósorozatunk esetében a koncepció része, hiszen eleve grafikai úton történő fotó kommunikációban gondolkodtunk és ehhez készültek legújabb felvételeink. A felvételeken éppen dolgozunk és nagyon bízunk benne, hogy nektek is legalább annyira fognak tetszeni mint nekünk és még ennél is jobban reméljük, hogy átviszik azt az életérzés szerű hangulatot, ami abból táplálkozik, hogy manapság hogyan gondoljuk megélhetőnek a régebbi korok kulturális örökségét modern emberként. Igyekszünk minden prerafaelita felhangot kikerülni és igyekszünk azt átadni amit szeretünk – példának okáért – egy vámfalusi vagy éppen egy korondi tányérban, egy mizusashiban, egy sushi tálaló edényben, egy gésa megjelenésében, vagy egy muszulyt viselő kalotaszegi leány öltözékében.
A modern művészetnek megannyi alkotó művésze merített paraszti kultúrák népművészetéből és megannyi enteriőr dizájnnal foglalkozó alkotó tett és tesz erős utalást valamely nép által teremtett kultúra szellemi örökségére – legyen az magyar vagy éppen japán kulturális értékek mentén teremtett gondolat rendszer. A mai kornak számtalan esetben az a kulturális válasza a jelenre, hogy visszanéz és áthoz valamit a múltból. Ennek ugyan számtalan és sokféle módon artikulálható oka lehet, de előfordul az is, hogy gyakorlatilag nincs más indok, mint hogy a dolog szerethető. A mi esetünkben jelen pillanatban – pestiesen szólva – ez is játszik, de úgy mint ahogyan Antal Ferenc Árus hajnalit húzott…
Japán magyar kultur mixtape
Japán magyar kultur mixtape vagy chill, vagy beat vagy ki tudja. Fúzió. Igen, azt hiszem ez egy kellően divatos szó. Ez pont jó lesz, illetve lenne ide, de megmaradunk annyinál jelenleg, hogy a japán és a magyar kultúra egy szűk szeletét – a kerámiát toljuk most ebbe az irányba és kísérletezünk vele. Kísérletezünk vele, hogy kiderüljön mi jön ki a kemencéből, ha az erdélyi és a modern japán kerámiák esztétikáját egybegyúrva elhagyjuk az 1280°C – t. Ezt megelőzően műhelyünkbe invitáltunk egy felhívást követően két modellt, aki sok izgalmas meglepetést fog magával hozni. A témát és a részleteket nem bonthatjuk ki előre, de egy kis ízelítővel szolgálhatunk a teljesség igénye nélkül, milyen kiegészítőkkel készülünk fotózni.
Tervezésbe kezdtünk számos elképzelést követve és hosszú idő óta keresett kulturális redundanciák felgyűjtését követően elkezdtünk papírra dolgozni, vásárolni, népviseleti gyűjteményt leporolni és agyagot formálni. Annyit elárulhatunk, hogy az első alkalommal még csak cikként megjelenő tartalmat számos alkotás fogja követni és ezek a művészeti objektként tovább élő tárgyak és gondolatok inkább fognak közelíteni a gasztronómiához és az ikebanához meg egyáltalán a dizájnhoz mint a bonsaihoz…
Jegyzet Shanghaj forgatagából
Jegyzet Shanghaj forgatagából…
Számtalan élmény és abból születő gondolat emléke kavarog műhelyünkben és számtalan felvételt borít virtuális por adattárunkban. Időről – időre elő – elő szedegetünk ezekből és vagy elmélkedünk rajtuk, vagy felhasználjuk őket új munkáinkban. Kína impulzív hatása nem csak az ott tartózkodás ideje alatt ható impressziókban nyilvánul meg és nem csak befogadhatatlanul sok ingert jelent. A folyamatosan hömpölygő tömeg és a különféle zajok szüntelensége viszonylag hamar semleges hatásúvá válik. A hallás szelektálni kezd, a látás mindenen gyorsszűrést végez és kezelhetővé válik a külvilág. A régi és az új világ még mindig interferálódik a városban és modern európai ember gyakorlatilag ahová néz öntudatlanul is emlékeket gyárt és szinte önkéntelenül dokumentál, fotóz és rögzít gondolatokat. A repülőtérről a város szívéig 20 – 50 percünk van átalakulni és feldolgozni az utakon fokozatosan felerősödő ingereket. Először a bambuszsövények, a Podocarpusok jelzik, hogy kontinensváltáson estünk keresztül és aztán a feliratok kezdenek egyre gyorsabban a retinánkon keresztül ellenőrizhetetlen mennyiségben beömleni tudatunkba táblákról, fényreklámokról, kamionokról, útburkolati jelekről és mindenhonnan ahonnan a shanghaji downtown üzenni képes a maga sajátos reklám – grafomániájával. Szürreális motívumként bukkan fel egy – egy európai márka reklámja nagy néha és mindent áthat a nagy tömegben látható emberek sokfélesége. A kosarakban szállított kakasokat biciklire tornyozva toló asszonyoktól kezdve a robogózó konvojokká alakuló fiatalokon át a trendi kirakatembereken tovább, egészen az öltönyös emberekig mindenki úgy hat ránk, hogy egyenként is elfogadnánk bármelyiküket a bennünk élő Kína szimbólumának. A város folyamatosan lüktet és egy percre nem áll meg semmi. Az angol egy jól használható kommunikációs nyelv Shanghajban bárhol, de azért azt meg kell jegyezni, hogy nem mindenhol könnyű vele érvényesülni. Alapjában véve az emberek segítőkészek mindenhol és ha valaki nem tud segíteni, majdnem biztos, hogy megpróbál segítséget szerezni neked – legyen szó útbaigazításról, taxi szerzésről, étterem keresésről vagy bármiről. Könnyen megérthető, ha ebben a világban mást jelent az egyediség vagy éppen a sorozatgyártás fogalma, hiszen ha teszem azt egy pólóból valaki legyárt mondjuk 1 millió darabot, azt a piac úgy szívja fel mintha egy pohár vizet öntöttünk volna a kútba. Nyoma vész és esélyed sincs arra, hogy találkozz valakivel akin ugyan az a póló van. Szóval a tömeg cikk és az azt viselő ember is egyéninek tekinthető és itt alighanem semmit nem ér az egyediségért tett erőfeszítés.
A streetfood és az éttermek gasztro világa esztétikailag lenyűgöző és bármilyen ételt látunk olyan jó a külcsín, hogy legszívesebben mindent végigennénk a menüből vagy az étlapról de az ízek úgymond nem hasonlítanak a látványhoz, minden falat olyan mint egy zsákbamacska az ízlelőbimbóknak. Persze a város turisztikai látványosságként fel is van készülve arra, hogy így várja a látogatókat de ha olyan helyen szereznénk be élelmiszert ahol nem számítanak turistákra, egy másik világ kezdődik. Minden azzal indul, hogy az eladótól a vásárlókig mindenki téged kameráz a telefonjával és harmadszor már meg sem lepődsz, hogy melléd áll egy vadidegen szelfizni, hogy legyen egy ilyen fotója is. Ahogyan Európában sikk ázsiai arcokkal reklámozni egy terméket, legyen az divat, kozmetikum vagy elektronikai termék, úgy Kínában is sikk európai arcokkal reklámozni. Érdekes hatást kel Kínában egy szőke európai sztármodell egy gigantikus reklámon, mint ahogyan mi is érdekes hatást keltünk, mikor turistaként angol feliratokat fotózunk. Más kérdés, hogy mi többnyire a helyesírásból adódó komikumok születését produkáljuk ezek megörökítésével és kár is elmagyarázni ott miért nem jól van írva valami.
Nappal a városban járva teljesen normális a tömegben amolyan flash mob – ra hasonlító táncoló csoportokba belefutni. Valójában nem flash mob csapdába kerülünk ilyenkor, hanem magnóból szóló zenékre tanult koreográfiákat eltáncoló emberekbe. A mobilárusok azonnal ráúsznak az ilyen helyzetekre és a bámészkodóknak azonnal nyílik lehetőségük szelfibotot, jégkrémet, vagy üdítőt venniük – ha éppen nincs szükségük telefonra illeszthető cuki színes műanyag állatkákra.
Penjing a viharban
Penjing a viharban mint kiállítási téma?
Kínában járva egy bonsai – pontosabban egy penjing kiállításon lettem figyelmes egy fő helyen kiállított kompozícióra. Sajnos a tulajdonosról és/vagy az alakítóról nincsenek információim, mint ahogyan arról sem tudok, hogy pontosan mely penjing iskolához vagy stílushoz köthető az alkotás. Így igazán őszintén és naivan tekinthettem a kiállított együttesre. Régebben nagyvonalúan áttekintettem a hasonló kompozíciók fölött, aminek részben az is oka lehetett, hogy mindig csak képeken láttam ilyesmit. Ezúttal azonban el kell mondjam, hogy nehezen szabadultam a látványtól. Az első ami szembetűnt, a valós méret és az emiatt kialakuló speciális perspektíva mely a növények sajátja. A kompozíció kifejezetten nagy és rendkívül részletgazdag. A szememnek még szokatlan volt egy darabig, hogy a nekem megszokott bonsai esztétikától némileg távol álltak a külsőségekre vonatkoztatható jegyek, de azért az érezhető volt, hogy saját rendszere van minden értelemben a látványnak. Az összhatás egyszerre mesebeli, egyszerre barokkos, egyszerre drámai és egyszerre “bonsai professional”. Minden részletében igényes munka, mely sejteti, hogy alkotója komolyan beleélhette magát az alkotásba. A kiállítási installáció, a háttérben megjelenített villámlás plusz vizuális információt adott a boróka csoportnak és egy idő után nem voltak kritikus meglátásaim, csak hagytam magam nézni a kompozíciót… Nektek is tetszik?
Ha tetszik, ha nem (annyira), ha átjön, ha nem jön át, vagy csak gondolatod van, oszd meg velünk kommentben!