Posztmodern bonsai display kísérletek
Posztmodern bonsai display kísérletek illetve posztmodern kazari ötletek voltak azok a bonsai kompozícióink, melyekről szólt legutóbbi két posztunk. Mindkét esetben más volt a téma, egyikben a kakejiku, másikban a horizont. Nem volt külön koncepciója annak, hogy miért pont ezt a két kérdéskört vettük elő, de volt két bonsai fánk, melyeknek köszönhetően ezek a kérdések jöttek elő. Ilyesmit kipróbálni érdekes dolog és ilyesmit megpróbálni megvalósítani a kulturális aura destruálása nélkül kihívás is egyben – de nem lehetetlen.
Ha valaki megtör síkokat, vagy megszakít horizontális vagy vertikális folytonosságokat akkor biztos, hogy sok gondolkodásra lesz szüksége – ha kerülni szeretné az egyszerű feltűnősködést vagy vizuális blöffölést. A bonsaiok esetében van egy óriási szerencse;
“A fa adva van!”
Nem tudható biztosan, hogy mennyire modern a gondolat vagy éppen mennyire posztmodern, hiszen, lehet tekinteni az egyes megújulási és újítási szándékokat is a tradicionális fejlődés részeként és mint ilyen nem lehet modern, maximum kortárs… Ezt a kérdéskört viszont itt és most nem fogjuk megválaszolni, de az említett két posztot itt eléritek.
Shohin bonsai őszi hangulatban sárga és rózsaszín tállal
Shohin bonsai őszi hangulatban sárga és rózsaszín tállal. A shohin bonsaiok világában megengedett színes tálak igazi ideje ősszel és később télen jön el. Ősszel a lombszíneződésnek köszönhetően és télen a lombtalan fák látványa miatt. Az őszi lomszínek a színes bonsai tálakkal kellemes hangulatokat teremtenek és a téli lombtalan állapotban a “meztelen” fát erőteljesen kiemelik és ha terméssel látjuk a shohinokat télen, az csak külön élvezetet jelenthet. Ebben az esetben egy Acer buergerianum (Háromerű juhar) shohinról beszélünk, melynek sárgult lombja üde harmóniát alkot a fa sárga shohintáljával. A ” shohin world ” sajátos bájjal rendelkező szubkultúrájában a ” yellow shohin pot ” fogalma szinte státusszimbólummá emeli a gyűjtők körében az ilyen tálakba ültetett juharokat. Ezekhez azonban hangsúlyos kusamono dukál és a kusamonokhoz pedig a sárga tálakra színben jól felelő kusamono tál.
Ebben az esetben a kusamono növény egy Selaginella, mely rózsaszín shohin bonsai tálba lett beültetve. A növény jellegzetes őszi narancsos színeváltozásának kezdete már látható, mely valószínűleg a kis Acer buergerianum lombtalan állapotának idejére ki is teljesedik. A kakejiku visszafogottabb, a növények összhatásához illően szerényebb színvilágú, mely egy tussal festett absztrakt fecskét ábrázol.
Az őszi hangulatok nem véletlenül közkedveltek a bonsaiok világában és nem véletlen, hogy a legtöbb bonsai club előszeretettel rendez őszi bonsai kiállításokat (is). Ilyenkor egy rövid időszak adott arra, hogy színeket vigyünk a tokonoma térbe a tatamira.
Ha hasonló posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
Ez a fa görbe… Pinus bonsai bunjin tálban
Ez a fa görbe… Pinus bonsai bunjin tálban. Yamadori eredet és megmondhatatlanul sok méter bonsai drót után a fa a rendszeresen megszedett tűlevelei a rügykitörések és harmadolások után hellyel közzel hat év után a tálba ültetésen túl a modern talajfelszín kezelés mellett és annak ellenére köztes állapotba került. A köztes állapot azt jelenti, hogy ha a főbb ágakat és a törzsként kezelt felhúzott ágat meg lehet szabadítani a rafiától, értelmet nyer minden korábbi alakítás és “csak” a lombkorona sűrítése és finom drótozása marad hátra az elkövetkezendő tíz évre.
Mit jelent a modern talajfelszín kezelés? Egyszerű dologra kell gondolni, nem másra mint a modern shohin bonsaiok talajfelszínképzésére, mely sokszorosan “túlfújja” a megengedett moházási lehetőségeket. A paradigmák itt is úgy vannak átlépve, mint egy Mercedes Benz esetében a sportosan túlfújt gumik, melyeknek a féknyoma is jelentősen különbözik az oldtimerek féknyomától. Nem bontanánk ki közhelyesen milyen nem lett a talajfelszín és nincs értelme ecsetelni milyen – tudatosan épített – talajfelszínt építettünk ehhez a tálhoz a nebari köré, hogy a modern bonsai “bank rendszerét” ne puszta bunjin devianciaként adjuk elő…
A bonsai drótozásának koncepciója amolyan bunjin féle indíttatással kezdett, de ez az egyébként nem túl könnyű műfaj végül megjelent és leképeződött annak érdekében, hogy a bonsai tálat és a talajfelszínt leszámítva a modern bonsai mellé egy hagyományörzőbb megjelenést keltve közelítsünk a régebbi japán bonsai stílus alapjai felé… Igaz ugyan, hogy a bunjin bonsai stílus egyike a legfiatalabb bonsai stílusoknak és egyike a legnehezebb bonsai stílusoknak, de mégis egyike a legkedveltebbeknek is. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen a korábban részeg szerzetesek firkálmányainak tartott bonsai stílus mai megjelenési formái nem csak autentizálódtak, de ennek köszönhetően emblematikus lenyomatai is a japán bonsainak úgy mint az európai bonsainak. A felvételeken látahtó Pinus nigra is hasonló ideák mentén lett kialakítva és kimondott cél volt a növény konkrét bonsai stílus felé történő terelése úgy, hogy modernsége mellett a tradíciókat is képes legyen kifejezni a nézők és a kazari számára.
Ziziphus és Ginkgo sárgában
Ziziphus és Ginkgo sárgában. Ősz és őszi lombszín, mely a téli levéltelen állapot előtt egy utolsó meleg színű élmény az évben. Két növényt mutatunk be ezúttal, egy Ziziphus jujuba és egy Ginkgo biloba szerepel fiatal bonsaiként ebben a posztban. A hangsúly a fiatal bonsai kifejezésen belül a fiatalon van, hiszen ezek a növények inkább dísznövény jelleggel érvényesülnek és a bonsai itt inkább kertészeti technikát jelöl mint műfajt.
Sokszor kerül elő a kérdés, hogyan lehet egy fiatal bonsai élvezeti értékét a helyiértékén kezelve, de profi módon tálalva visszaadni, megadni, megmutatni. Hol húzódik a fiatal de jó bonsai és a “Tedd ki szabadföldbe” közötti határ? A kérdés onnan (is) jön, hogy a legtöbb “bonsai enthusiast” kertjében akadnak kivárhatatlanul fejletlen pre bonsaiok, melyeknek több időre és törődésre van még szükségük a bonsai fává váláshoz mint amennyi időt szívesen szánnánk rá… A helyzet ezekkel a növényekkel az, hogy létezik egy egérút, egy “Bé” verzió, ha tetszik B. – oldal. Létezik egy japán blogokból és bonsai kert fotókról visszaköszönő jelenség, mely frissességével és hangulatával sokszor többet képes adni mint egy idős növény. A kevesebb néha több és egy szinte jellegtelenül fiatal növény is képes lehet un. highend látszatot kelteni.
A qualitásos bonsai fogalmáról feltehetően közel azonos kép él a bonsai társadalom egyes tagjaiban, szereplőiben. Ismerjük a high end bonsai, az exclusive bonsai, a qualitásos bonsai, a minőségi bonsai, a prémium bonsai, a szép bonsai, stb. kifejezéseket. De mit takarnak ezek a kifejezések? Milyen bonsaira használjuk és milyen bonsaira használhatjuk ezeket a fentebb említett pozitív jelzőket? Mi tagadás, ezt nehéz volna körüljárni és nem is egy blogbejegyzés lehet igazán hivatott elmenni ezen az útvesztőn. Ami bizonyos, hogy van néhány alapvető tulajdonság és fontos apróság, mely a kellemesebb oldalra billenti a túl fiatal cserjéket és fákat. Ilyen például a törzs vonalvezetése, a törzshöz arányos ágrendszer és a megválasztott bonsai tál viszonya. Ilyen például a szezonalitást ( a megfelelő évszakot ) kifejezni képes lomb és lombszín vagy éppen virág és termés. Jelen helyzetben őszi jegyek jelentik a külső tulajdonságokat, melyek a növényt hangulattal veszik körbe. Ez pusztán az őszi lomb a Ziziphus jujuba és a Ginkgo biloba esetében. Az őszi lomb pedig náluk sárga és ez a sárga különösen a Ginkgo esetében egy kellemesen meleg sárga. Ami a Ziziphusban és a Ginkgoban közös vonás, hogy lomb nélkül messze nem olyan mutatósak a fiatal egyedek mint lombbal – viszont az is közös, hogy a sárga lomb kifejezetten kellemes vizuális aurát hoz létre a gyengécske ágrendszer körül.
Egy szó mint száz, érdemes ezeket a növényeket akár az őszi lombszíneződésük miatt tartani passzióból és érdemes lehet az őszi lomb rövid jelenlétének idejére tokonoma displayre helyezni a fiatal bonsaiokat. A hatás nem marad el, folyamatosan adják az impressziókat a szemlélőnek az utolsó idei levél lehullásáig…
Kusamono készítés és bonsai tálba ültetés
Kusamono készítés és bonsai tálba ültetés előtt érdemes konceptuálisan válogatni a növényeket, hogy azok egy tálon belül ne csak azonos vagy közel azonos igényekkel rendelkezzenek de habitusra és fény és talaj igényre is “kompatibilisek” legyenek. Ezen felül nem árt színekben és őszi elszíneződésekben is gondolkodni – ehhez választva a tálat illetve annak színét, mázasságát vagy éppen mázatlanságát.
Jelen esetben a felvételeken látható kusamono összeültetések céllal készülnek, meghatározott bonsai fák kiegészítői lesznek idővel, nem önálló shitakusák. Azért csak idővel, mert mindkét esetben ugyan előreszaladtunk a beültetett növények méretével a beültetés szabályaihoz képest – de ennek az az oka, hogy ezeket a növényeket korábban kezdtük előnevelni kusamono alapanyagnak direktben – megválasztva a talajt, az edényméretet, stb… Szóval ezeknek a növényeknek most nőniük és fejlődniük kell egy-két évet (lehetőleg nitrogén szegény tápanyaggal) ahhoz hogy szép dúsak lehessenek és megállják a helyüket később a kiválasztott fák mellett a displayen.
Ha a talajhasználatról esik szó, a kusamono ültetések esetében sokan nem javasolják a tőzeg használatát – mondván, hogy nyári melegekben nem kedvez ilyen kicsi tálban a hajszálgyökereknek az öntözés szempontjából. Mégis érdemes lehet újragondolni a dolgot, mivel nem tisztán használva csak az egyensúlyt kell megérezni a keverési arányban. A hajszálgyökerek komfortzónában tartásához kedvező a tőzeg – már csak a ph-ra gondolva is – és ha jól keverjük akadamával akkor a vízháztartás és az állag is teljesen rendben lesz. Az akadama segíteni fog felvenni a vizet és a tőzegnél tartani és a közeg biztos, hogy laza marad és kiállítás előtt a moha felhelyezésénél is könnyebb dolgunk lesz.
Ha további kusamono posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
Kazari vázlat komono és katade mochi bonsai fákhoz I.
Kazari vázlat komono és katade mochi bonsai fákhoz. Modern kísérlet Chaenomeles japonica shohin accent plant – ként való bonsai displayben történő megjelenítésére…
Néha kell egy shohin, hogy ne kelljen kényszerből kusamono – t használni. Néha kell egy olyan shohin, ami nem top quality, ami azonos kvalitású mint a bonsai ami mellé kikerül a displayre. A bonsai – ami mellé kiválasztottuk a Chaenomeles japonica shohint – egy Pinus nigra. A Pinus katade – mochi, a Chaenomeles pedig komono méretkategóriájú. A Chaenomeles japonica han kengai jellegű, a Pinus pedig leginkább a bunjin stílusra enged asszociálni, de magán hordja a shakan bonsai stílus egyes jegyeit is. Téli és tavaszi displaynek készül a párosítás.
Télen a lombtalan ágrendszer és az esetleges termés, tavasszal pedig a virágok és a levélkezdemények adják az évszakra vonatkozó információkat az örökzöld Pinus mellett. A komono kell hordozza virágzó és gyümölcsöt érlelő lombhullatóként a női nem szerepét a kazarin belül a fenyő pedig örökzöld növényként a férfi szerepét. Ha a tokonoma – n belül a hármas egységet keressük illetve arra komponálunk, valami nem növényként megjelenő motívumra még szükségünk lesz, hiszen a shohin itt már az accentplant és éppen ezért nem érezzük hiányát egy kusamono – nak.
Használjunk tenpai figurát?
A kérdéses bonsai display két évszak megjelenítésére van tervezve. Az egyik a tél, a másik a tavasz. Ezért a leggyakrabban használt csiga, béka, rák, falevél, szarvas, nyúl, makk, darumadár tenpai figurák használata nem tűnik frappáns ötletnek.
Használjunk suisekit?
Végül is adja magát a dolog. Vagy mégsem? Az ötlet ugyan elsőre rendjén valónak és hangulatteremtőnek tűnik, de ha az elhelyezési lehetőségeket végig gondoljuk, ezt is át kell lépjük. A suiseki használat ebben az esetben azért nem működik, mert a hangsúlyozó növényként használt Chaenomeles – mondjuk úgy nem tűr meg semmilyen méretű suisekit (sem daiza sem suiban vagy doban kihelyezéssel). Ennek ellenére a hegyet mint motívumot megjelenítenénk, de talán máshogyan. A kakemono ugyan szóba jöhet, mégis ezen kompozíción belül – plaszticitását tekintve már soknak hat – illetve túl nagy kakemono volna szükséges. Így jutottunk el a kakejiku használathoz, mely ebben az esetben egy meglehetősen modern tekercsképként jelenik meg majd a kompozíción belül. A tekercskép témája egy Cseh országban megtalálható hegy melyet autóból fotóztunk még régebben egy olyan alkalommal amikor hazafelé hoztunk pár shohin alapanyagot… Tél volt, esett a havas eső útközben és csak járt az autó ablaktörlője. Ez az emlék megmaradt és mostanában scrollra dobtuk műhelyünkben.
A wallscroll elkészült, a komono bonsaihoz megvan a japán kézzel készült kaszkád shohin asztal, a katade – mochi fenyő bonsai is hamarosan tálba kerül – a bonsai tálat már elkészítettük hozzá és addig amíg el nem jön az átültetés ideje van idő készíteni hozzá egy magasságban és stílusban illő bonsai asztalt. Szinte minden készen áll egy modern kazari összefogására, egy kortárs experimentális kazari összehangolására…
Sekijoju magonc shohin nevelés közben
Egy egyszerű magoncnak sok útja lehet, ha shohin bonsai fát nevelnénk belőle. Vagy beültetjük egy jó nagy konténerbe, elengedjük a gyeplőt, megszórjuk tápanyaggal és hagyjuk egy darabig hagy növekedjen, vagy valami “alternatívabb” módon kezdünk vele valamit. Ennek a magoncnak az esetében ez utóbbi opció indította a sekijoju bonsai stílus útjára a növényt. Korábban írtunk már róla, akkor arról tettünk említést, hogy a növényt gyakorlatilag előszőr kidrótoztuk. Ma más a helyzet, kapott némi drótot ugyan újra, hogy az újonnan növekedett ágkezdeményeket is a helyükre pozicionálhassuk, de most már inkább az az érdekes, hogy nagyjából a helyükön vannak azok az ágak, melyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy elengedhessük végre a növényt a növekedésben. Arra számítunk, hogy az idei növekedést követően – jövő tavasszal – már le lehet szedni a bonsai drótokat a növényről.
Egyenlőre jöjjenek a friss fotók, a többit meg majd…
Pinus és Juniperus
Ha örökzöld bonsaiokról esik szó, általában a fenyő és boróka bonsaiokra gondolunk először. A fenyő és boróka bonsai fák e tekintetben kéz a kézben járnak és szinte teljesen egy kategóriába soroltak annak ellenére, hogy bánásmódban vannak sarkos különbségek közöttük. És akkor még nem is beszéltünk a Satsuki azáleákról vagy a fél örökzöld vagy télizöld bonsaiokról. Ez utóbbiakba nem is mennénk ez alkalommal bele, megmaradnánk a Juniperus és Pinus bonsaioknál és bár ide kellene tartozzanak a Picea, a Pseudotsuga, Cedrus, stb. fenyő bonsaiok is – őket is átlépve – úgy lesz ahogyan az elején ígértük.
A fenyő és boróka bonsaiok nem csak azért keresett holmik mert – ha tetszik – állandóságot szimbolizálnak örökzöldségükkel, de azért is mert a shohin méretkategóriából, a bunjin bonsai stílusból és a mozgalmas deadwood munkák eredményeiből egyszerűen nem hiányozhatnak. Ha őszinték vagyunk nem restelljük kimondani, hogy tulajdonképpen végtelenül egyszerűen tarthatóak, könnyen teleltethetőek és egyszerűen szerethetőek. Nemrégiben két poszttal jöttünk elő, melyek ezt a témát hozzák. Az egyik poszt a Pinus thunbergii és a Pinus nigra közti hasonlóságokat és különbségeket keresi bonsaios szempontok szerint, míg a másik a shohin borókákról veti a betűt. Igyekeztünk olyan dolgokat felhozni, melyek szempontokat adhatnak azoknak (is), akik nem vagy nehezen jutnak hozzá egyes alapanyag típusokhoz és azoknak is akik szeretnek szinte vagy teljesen a nulláról kezdeni egy-egy bonsai fát. Annak aki ebbe a világba belemászik, egy dologra biztosan fel kell készülnie, nagy valószínűséggel szüksége lesz még egy bonsai ollóra. Egy olyanra, ami igazán hosszú nyéllel rendelkezik és ami lehet mindig gyantás. Mert ez a fenyő és boróka bonsai “mellékhatása”.
TIPP: A gyanta illata finom, de nehezen lehet letisztítani a bonsai szerszámokról és a kezünkről. A fenyőgyantát a terpentin oldja a legjobban, ami beszerezhető háztartási és festékboltokban. A terpentin használata után érdemes szappannal és bő vízzel alaposan kezet mosni.
Yamadori Crataegusból pre bonsai
A yamadori műfajában utazók szinte biztosan találkoztak már a galagonya gyűjtés összes buktatójával és sikerélményével. Minden szempontból érdemes bonsai fan – ként foglalkozni a növénnyel. Egy bonsaios barátunk szokta mondani, “A galagonya a “rekettyék királya!” – amiben van igazság és talán ez a sík visz a legközelebb ahhoz, hogy jól értelmezhessük a növény habitusát és igényeit – adott esetben a természetes bonsai előképek szerinti alakítását. Naturalistic bonsai. Ezt a fogalmat már sokszor és sokan körbe járták, sokszor és sokan bújtak a fogalom szoknyája mögé és sokszor és sokan predesztinálták a drótozás elhagyását vele… A galagonya esetében úgy merül fel ez a gondolatkör, hogy elméletileg alkalmas az Egybibés galagonya (Crataegus monogyna) a csak metszéssel való alakításra és nem is igen kellene hozzá drótot használni, (“first look”)remek látvánnyal bíró bonsait is lehetne nevelni belőle – csak úgy mint a Kökényből (Prunus spinosa), a Virágos kőrisből (Fraxinus ornus), stb…
Mégis rendre beigazolódik, hogy bonsai drót nélkül nincs élet a stíluson innen és túl, de még a stílus kellős közepében sem. Az, hogy a bonsai alakítónak van-e jó értelemben vett stílusa és a yamadorinak lesz-e bonsai stílusa vagy bonsai stílusai – már más lapra tartozik, de ezekhez kelleni fog a bonsai drót és a hozzá tartozó jin fogó és drótvágó bonsai olló. A drótozás és metszés a begyökeresedett yamadori anyagok esetében nélkülözhetetlen és talán nem is érdemes sokáig húzni az első alakításokat, különben alakíthatatlanná válnak ill. vastagodnak azok az ágak melyekkel – időben cselekedve – még kényelmesen és gond nélkül dolgozhatunk. Ilyen és hasonló gondolatokról született következő posztunk, melyben egy nagyobb galagonya yamadori első intenzívebb beavatkozásáról, alakításáról és tálba ültetéséről írtunk (természetesen sok képpel illusztrálva). A posztot ITT OLVASHATOD…
Téli bonsai alakítás vs. bonsai teleltetés
Téli bonsai alakítás? Természetesen nem írnánk róla, ha nem volna kérdés, ill. nem volna legalább kétféle vélemény arra nézve, hogy alakítsunk – e ilyenkor bonsait vagy ne? A Kitsimono műhely kültéri bonsai fáit nem nagyon alakítjuk ilyenkor, maximum a tél legvége felé. Hogy miért? OLVASS TOVÁBB…