Posztmodern bonsai display kísérletek illetve posztmodern kazari ötletek voltak azok a bonsai kompozícióink, melyekről szólt legutóbbi két posztunk. Mindkét esetben más volt a téma, egyikben a kakejiku, másikban a horizont. Nem volt külön koncepciója annak, hogy miért pont ezt a két kérdéskört vettük elő, de volt két bonsai fánk, melyeknek köszönhetően ezek a kérdések jöttek elő. Ilyesmit kipróbálni érdekes dolog és ilyesmit megpróbálni megvalósítani a kulturális aura destruálása nélkül kihívás is egyben – de nem lehetetlen.
Ha valaki megtör síkokat, vagy megszakít horizontális vagy vertikális folytonosságokat akkor biztos, hogy sok gondolkodásra lesz szüksége – ha kerülni szeretné az egyszerű feltűnősködést vagy vizuális blöffölést. A bonsaiok esetében van egy óriási szerencse;
“A fa adva van!”
Nem tudható biztosan, hogy mennyire modern a gondolat vagy éppen mennyire posztmodern, hiszen, lehet tekinteni az egyes megújulási és újítási szándékokat is a tradicionális fejlődés részeként és mint ilyen nem lehet modern, maximum kortárs… Ezt a kérdéskört viszont itt és most nem fogjuk megválaszolni, de az említett két posztot itt eléritek.
