Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi
Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi a kertben. Mostani posztunkat a havazás, az idei első havazás hozta magával és természetesen a tél nyugalma engedi, hogy elmerengve egy-egy bonsaion szabadon asszociált gondolatainkkal előjöjjünk blogunkban.
“Ha valamit már túl sokszor túl sokáig néztél, helyezd más kontextusba.”
Ha valamit évekig szinte nap mint nap nézünk és látunk akkor bizonyos, hogy már másként látjuk mint mások. Hogy milyen mértékig tartottuk meg a reális képet a fáról azaz a bonsairól az esetenként viszonylagos. Egy biztos, a kialakuló érzelmi kötelék és a bonsai jövőképének illúziója még helyre billenthet mindent.
Erről a Pinus nigra fenyőről nem először írunk. Messziről kezdte a fa és a mochikomi ugyan yamadoriként számlált le tízet esztendőkben de tálban nevelve is hozzáadott nyolcat vagy kilencet. Az eleinte könnyűnek tűnő feladat évről évre nagyobbat nőtt mint az eredmény. Ez annyira így volt, hogy egy ponton, mikor már elkezdtük a displayben gondolkodás miatt beszerezni az accent shohinokat és készítettünk hozzá kakejikut, bonsai tálat és szereztünk hozzá bonsai asztalt, kénytelenek voltunk más művészeti ágból erőt, ötletet, ihletet és viszonyítást meríteni. Ez a művészeti ág a táncművészet volt, azon belül a balett – a bonsai és a balett kapcsolatában megmutatva. A tánc statikája és dinamikája persze új kérdéseket vetett fel és új feladatokat is adott. Azóta eltelt két év és azt is mondhatnánk, hogy ma sem tartunk sokkal előrébb – ha nem vennénk figyelembe az esztétikai és statikai (nem kézzel fogható) eredményeket.
A bonsai alakítás világában roppant nehéz dolog, hogy a kvalitásos japán bonsai világa folyamatos impulzusokban ad újabb és újabb inspirációkat és nehéz ugyanannál a koncepciónál maradni tíz évig… Ha mégis meg tudunk maradni ugyanannál a koncepciónál, kifejezetten ajándék az időjárástól példának okáért a havazás. Egy más látvány, egy más hangulat születik ideiglenesen és akár új gondolatokat is elindíthat, de segíthet észrevenni hibákat vagy erősítendő előnyös részleteket vagy tulajdonságokat a fán.
Nézzetek behavazott bonsaiokat! 😉
Larix decidua pre bonsai és az offline restyling
Larix decidua pre bonsai és az offline restyling találkozása a téma és megállhatatlan, hogy a növényben rejlő “szubkultúr-bonsai” asszociációk felemlítésre ne kerüljenek. Egyszerűen azért, mert itthon valahogy a bonsai bloggeres múltat (is) idézi a növény.
Éveken keresztül bonsai blogokat olvasni sosem egyenletes élményt jelentő szórakozás. Hivatkozások mentése, “homlokba felírt” nevek és blog címek, kedvenc növények, jó és rossz vizuális emlékek megszámlálhatatlansága jellemzi a halmozódó virtuális bonsai felhőkarcolót – amit az ember hajlamos drón felvétel szerűen madártávlatból látni lelki szemei előtt. A közösségi médiák digitális zsibvásárába a kétezres évek elején belecsöppenni bonsaiosként még olyan volt mint részvényt venni egy induló vállalkozástól. Keresni kellett a tartalmakat ebben a témában és nehezen jöttek szembe jó fotók. Jó fotók amiken jó bonsaiok vannak vagy jó bonsai alakításokat dokumentáltak. Ma már sokszor inkább átsiklunk a minőségi bonsai tartalmak fölött – olyan mennyiségben ömlik elénk és közben a blogok és weboldalak tartalmai már régóta háttérbe szorultak és érezhetően esett látogatottságuk (is). Áttolódott a digitális és virtuális bonsai a social platzokra és már nem olvasunk cikkeket. Minden amolyan kb lett és Európa szerte vajúdó klubbok agonizálnak mint a lélegeztetőgépen az agyhalottak. Mára (nagyrészt) a social média hatására a bonsai tematikájú weblapok és blogok közelebb kerültek az offlinehoz mint azt valaha egy rossz álomból felriadva képzelhettük volna. Itt az offline persze nyilván nem a kikapcsolt állapotot jelenti és a social média is minden csak nem szociális. Amíg ez a html bonsai közösség felfutott és félresöpörte a maga speciális (mára megszokott) virtualitásával a kegyelemdöfést azóta is el nem szenvedő, évek óta agonizáló blogspotos világot, addig is érdemes volt öntözni a bonsaiokat, mert az algoritmusok HQfasizálódása nem minden és egy a monitorból kivágott bonsai fotót mégsem lehet egy valós kiállításon displayre tenni és a szakmaiaskodó szájkaratésoknak is kell néha valami csámcsogni valót adni…
Az offlineban kezdve majd a social media horizontját tágítva
Amikor még az interneten kívüli bonsai volt a meghatározó élmény a bonsaiban, amikor még Ausztriába jártunk át bonsai könyveket venni és közel – távol alig akadtak workshopok és nem volt annyi új arc mint most, akkor még minden pletyka és hír ízesebb volt és inspirálóbb mint ahogyan azt ma el lehet képzelni. A korlátlannak tűnő információ áramlás egyik ára ezek elvesztése volt. Persze szó sincs arról, hogy édeskésen romantikázzunk efölött vagy keseregjünk a kialakult helyzeten – már csak azért sem mert nincs min keseregni. Emlékszem, mikor még pletyka szinten meséltük egymásnak bonsaios barátainkkal, hogy van egy srác valahol aki szabad földben nevel Pinus parviflorákat, Larix deciduákat és ki tudja miket bonsai előanyagoknak. Akkoriban a Noelanders Trophy is olyan volt a magamfajta bonsaiosnak, mint egy elérhetetlen álom. A Larix bonsaiok első rám gyakorolt hatása is akkoriban jött. Egy blogger fotói közt láttam elképesztően szép Larix bunjinokat profi fotókon Auer Othmar kertjében. Később a fentebb említett szóbeszéd alanya Giacomo Pappalardo előnevelt vörösfenyői is szembe jöttek a valóságban, méghozzá a Noelanders Trophy sales area részén. Nem is tudtam kihagyni a lehetőséget és hoztam is a műterembe egy pre bonsait tőle. A korábbi impressziók elevenek a mai napig is, ezért nem volt kérdés mi lesz az útja a növénynek. Az őszi lombszínéért, a télen láthatóvá váló ágrendszeréért és szépen öregedő kérgéért is tartott Európai vörösfenyő rugalmasságának köszönhetően az egyik legjobban drótozható bonsai alapanyag. Nem kérdés, hogy érdemes rászánni az időt és keresni neki egy lehetőleg nem déli tájolású helyet a kertben. A műterem kertjébe költözött növényt az első adandó alkalommal felültettem kiryu, akadama és egy kevés tőzeg keverékébe és Biogold meg Green King segítségével egyszerűen hagytam nőni. A mostani drótozás célja az volt, hogy a pre bonsaiból újra pre bonsai fát alakítsak, csak most egy olyat, ami közelebb van a fának szánt úthoz. Szóval, nem is igazán styling – ról, vagy restyling – ról van most szó, csak elindult a fa az útján…
Várjuk a tavasszal induló rügyeket, a lombkorona kiteljesedését és természetesen a következő évi növekményeket, amit majd csak úgy metszünk, hogy jövőre is legyen miből ágszinteket drótozni…
Ezzel a növénnyel találkozott ( persze nem először ) műhelyünk kertjében az online és az offline bonsai. Minden “enthuziastnak” ilyen találkozásokat ajánlunk a két világ, a két pólus között…
Taiwan és Botown
Taiwan és Botown, boróka és bonsai. Ha Taiwanra visz az utad és a bonsai érdekel, nem állhatod meg, hogy a Botown Bonsai Nursery – t meg ne látogasd. Koros és igényesen alakított gyönyörű big bonsai fák, kellemes kert és barátságos fogadtatás. Taiwani utunkon egyik legkellemesebb élményünk volt ezt a kertet meglátogatni és a kínálatba belefeledkezni. Ha önmagában nem volna elég, hogy jól éreztük magunkat a kertészetben és gyönyörködtünk a szebbnél szebb fákban, akkor mindenképpen megemlítenénk, hogy az egyik legszebb példa volt a taiwani bonsairól alkotott képre amit ott láttunk. Generációk yamadori öröksége párosult a legtisztább alakítási munkák gyümölcsével és nem csak szerethető de respektálandó minden egyes fa összképe. Magyarországon ezt a léptéket niwakiban ismertük ezidáig, de a bonsai nagybetűs fogalma mindig képes újat tanítani a tálban nevelt fák szerelmeseinek és nem csak a lokális vonatkozásoknak köszönhetően tanuljuk újra mit jelent ma Ázsiában a bonsai szó, de a magas minőségen tetten érhető alakítási részleteknek is. Praktikák és esztétikai megoldások sora bontja ki a jó értelemben vett műélvezeti értékeket és nem marad más mint élvezni a látványt. Azt gondoljuk ez az egyik lényege a bonsainak és a gyönyört átélni mindig kivételes szerencse.
A kertészet tulajdonosával még tavasszal találkoztunk Shanghaiban és persze picivel korábbról ismertük ( a fentebb be is linkelt ) facebook oldalát. Szerencsénkre Taiwanon volt módunk meglátogatni kertészetét és a korábban látott fotókhoz képest csak egyetlen különbség volt; a valóság mindig sokkal szebb és jobb mint a digitális fájlok! 😉
Taiwan and Botown, juniper and bonsai. If you take your trip to Taiwan and you are interested in bonsai, you can not miss visiting the Botown Bonsai Nursery. Of old and demandengly shaped beautiful big bonsai trees, a pleasant garden and a friendly welcome. One of our most enjoyable experiences in Taiwan was to visit this garden and to indulge in the supply. If in itself it was not enough to feel good in horticulture and to admire the more beautiful trees, we would certainly mention that it was one of the most beautiful examples of the image of the Taiwan bonsai that we saw there. Yamadori-legacy of generations is coupled with the fruit of the purest formwork and not just lovable but respectful of the image of each tree. In Hungary this scale has been known in niwaki so far, but the uppercase concept of bonsai is always able to teach new things to lovers of the pot grown trees and owing to not only local aspects we learn again what bonsai is about in Asia today, but also owing to high-quality shaping details. A series of practices and aesthetic solutions highlight the worth of art enjoyment and there is nothing else, just enjoy the sight. We think this is one of the essentials of bonsai and the pleasure to experience is always exceptional luck.
We met the owner of the horticulture in Shanghai in spring and, of course, a little earlier with his Facebook site (the link above). Fortunately, we were able to visit his horticulture in Taiwan and there was only one difference compared to the photos we saw earlier; reality is always far more beautiful and better than digital files!
Taiwan bonsai 2. – Wann Ying Art Garden
Taiwan bonsai 2. – Wann Ying Art Garden avagy “bonsai plein air”… Az európai impresszionista festők a “plein air” feltétlen híveiként nem csak örömmel festettek a szabadban de vallották, hogy a természetes fényben jönnek ki úgymond a színek a legerőteljesebben. Történt mindez abban a korban, amikor nem egy ismert klasszis festett japán kerteket és mesterséges tavak felett ívelő hidakat (pl. Monet). Európaiként nem meglepő módon azonnal juthat eszünkbe az impresszionista festészet, hiszen ennek az irányzatnak az előképeit meghatározta ez a világ és ha nem is konkrétan Taiwan, de mindenképpen ez az ázsiai kertművészeti aura. A színeknek mindenképpen jót tesz a természetes fény – nem úgy mint egy “szpottolt” neutrális display “bekgráond”. Miért érdekes ez? A fény a látás elengedhetetlen életre hívója és éppen ezért egy szabadtéri bonsai kiállítás vagy egy bonsai kert mindig erősebb impulzust ad mint a fedett terek kivilágított sötétsége. Így volt ez a Wann Ying Art Garden – ben is és mindezt csak fokozta a jó idő, a napsütés és a madarak… Harsány színek, virágzó dísznövények, formára nyírt cserjék, mindenhonnan jól komponált látványok és látvány elemek, szép épületek és minden ami ott tart egy kertben…
Az óriási bonsai gyűjtemény leginkább nagy méretkategóriákból tevődik ki és ezek az impozáns fák jól érvényesülnek a tájépítészet és a kertépítészet különböző megoldásai között. Leginkább borókák, Bugenvilleak és Pinusok teszik ki az állományt és persze koros, látványos Ficusok. A kertben egyébként kellemes tájrészleteket imitáló szekciók is találhatóak és szép számmal akadnak szobrok, hidak, kövek.
Magát a kertet egy külön területen váltotta a látogatók számára egy kizárólag Pinusokból álló szabadtéri bonsai kiállítás, melyből természetesen visszatér a látogató a kertbe. A szabadtéri kiállítás nem csak idős, de viszonylag fiatalabb fenyőkből is állt, de ezek a növények igényességükben megegyeztek és élvezettel teli érzés volt végig nézni őket…
Az alábbi videó anyaga a helyszínen készült, hogy adhassunk egy még átfogóbb képet, illetve benyomást a kertről. Figyelem! A tartalom nagyobb része “szakmaiaskodik”, a kontent bonsai kontent, de a képanyag…
Kitsimono in China – Shanghai & penjing
Kitsimono in China – Shanghai & penjing. Ezek a szavak már sokat sejtetnek ugyan, de nem eleget. Műhelyünkből Bálintot meghívták Kínába egy bonsai rendezvényre és természetesen ennek nem csak illő eleget tenni de miért ne indulna az ember Shanghaiba? Az egy hetes időintervallumban számos bonsai és penjing gyűjteményt végiglátogatva és a penjing konferencia és bonsai fórum megbeszéléseken kívül a kínai gasztronómia világába is belekóstolva és bonsai demókon való részvételek után a várost járva, közel kétezer felvétellel az “sd-tarisznyában” történt a visszaérkezés… A város, a botanikus kert, a közeg, az élettér, az éttermek, a meghívók vendégszeretete, a lépték, a jó értelemben vett egzotikum és minden ami az ember szeme elé tárul a bonsai szülőhazájában erős nyomot hagy a szemlélőben. Nem csak nyomot hagy, de olyan erős impulzusokkal hat a Kínába utazóra, hogy egyszerűen van/lesz miről mesélni… A következőkben afféle “introduction” jelleggel, megosztunk veletek néhány impressziót bemutató fotót, melyeket Bálint Shanghaiban és környékén készített. A kint digitálisan rögzített anyag feldolgozás alatt van, hamarosan jelentkezünk vele, addig is itt vannak ezek a felvételek… és pici türelmeteket kérjük.
Pinus shohin bonsai tálba ültetése
Pinus shohin bonsai tálba ültetése. Kis fákról nagy dolgokat mondani vagy írni nehéz és nem csak nehéz, de nem cél. Nincs “bonsai lesson misszió” csak némi shohin passzió és a lehető legolcsóbb megoldást alapul véve indult az ebben a posztban megjelenő Pinus nigra shohin az úton – ugyanis az eredet yamadori. Korábban itt írtunk erről a növényről és most azért vesszük elő újra, mert tálba került. Bonsai tálba. Szürke, mázatlan un. virág alakú shohin bonsai tálba. Kiryu és akadama. Ennek a két talajnak a keverékébe lett ültetve és a tápanyag utánpótlást Biogold – al és Green King – el fogjuk megoldani.
A beültetést megelőző állapot a fenti képen látható. A fenyő erőteljesen drótozott és hajlított. Japán nevelőkonténerben fejlődött egy darabig és erősen volt tápozva. A gyökérzete enyhén savanyú talajban fejlődött és napos, fényes helyen volt tartva. Mindez elérte célját és egy erős gyökérzet volt képes fejlődni és az ágakat és lombozatot ellátni. A megszedett tűlevelek következményeként több rügy fejlődött mint a korábbi években és vélhetően ezen rügyek idei teljes kitörése azt eredményezi majd, hogy következő tavasszal már egy kompaktabb lombkorona lesz látható és sanszos, hogy a drótokat is le lehet majd szedni az ágrendszerről. Biztos, hogy utána szükség lesz egy új finom drótozásra, de az már alig lesz észrevehető és mindenképpen más benyomást fog kelteni a fa mint most.
Ha további bonsai témájú posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
Habenaria radiata kusamono előkészületek tavasszal
Habenaria radiata kusamono előkészületek tavasszal. A Habenaria radiata (Kócsag orchidea) az egyik legkeresettebb növény ha kusamono összeültetésről van szó. A magas és vékony szár végén fehéren megülő rajzos virágzatán kívül a növényt mozgásáért is kedvelik. A minden szellőre bemozduló és lágyan lengedező orchidea a legelőkelőbb helyet foglalja el minden gyűjtő állományában. Kitűnő fotóalany és kitűnő szereplő minden kiállítási egységben és kazari térben akár főszereplőként akár un. accent plant – ként. Viszonylag rövid ideig virágzik és viszonylag érzékeny növény és a télállósága is erősen bizonytalan. Szükséges némi tapasztalat tartásához és szaporításához. A legtöbb irodalom enyhén savanyú – például tőzeges talajba ajánlja ültetni a gumókat, de kusamono növényként picit másként szükséges gondolni a “planting” fogalomra esetében. A bonsai és kusamono tálak térfogata és sekélyessége miatt más vízháztartású és állagú közeget szükséges biztosítani a növénynek és más öntözési szokások szükségesek hozzá. Sok esetben kusamono növényként egyszerűen kiryu zuna közegbe ültetik – mely minden szempontból ideális. A talajkontakt elősegítése érdekében a kiryu zuna – t érdemes lehet keverni shohin akadama – val.
Számos esetben a Habenaria gumókat alig nyirkos sphagnum mohában tartják az ültetésig. Ennek sok oka van – többek között a közeg antiszeptikus tulajdonsága és puhaságából adódó védelme. A gumók talajba ültetésének ideális időpontja március körül van, amire azért is érdemes odafigyelni, mert addigra – ha nem figyelünk eléggé oda – könnyen megindulhatnak a hajtásban. Ilyenkor már csak a legóvatosabb kezeléssel lehet ültetni őket – kiemelten vigyázva a gyökérkezdeményekre. Először a gumókat óvatosan elválasztjuk a sphagnum mohától és kezdődhet az ültetés, amihez érdemes csipeszt használni.
Akármilyen megdöbbentő is lehet, de a Habenaria orchideafélékhez – különösen a radiata esetében – nem mindegy milyen tálat választunk. Nem való minden típusú és formájú tál a növény külön kategóriát alkot. Jelen esetben mi egy gyakran használt kusamono tál típussal dolgoztunk, egy félig – meddig kaszkád jellegű kurama edénnyel, melynek felületén matt lüszter van, ami emiatt megőrizte mázatlan hatását. A berögzített háló a vízáteresztő nyílásra felkerült és az ültető közeg adagolása előtt előkészítettük a növényeket. Fontos, hogy páratlan darabszámot ültessünk és az ültetés mikéntjével kapcsolatosan gondoljunk arra is, mekkora lesz a növény virágzáskor.
A finoman szétválasztott növénykezdeményeknek megágyazunk egy drén réteggel, majd óvatosan belehelyezzük a kis Habenáriákat.
Az ültetőközeg ahogyan említettük kiryu zuna – amit egyes helyeken savanyú murvának is neveznek. Pici a vízmegtartó képessége, de pont jó a kémhatása és valamiért előszeretettel fejlődik benne minden növény hajszálgyökere és kitűnően alkalmas a talaj kontakttal bomló tápanyagok használatához (Biogold, Aburakazu, Green king, Tamahi, stb…).
A beültetést követően a talajfelszínt érdemes shohin akadama – val borítani a későbbi moházás talajkontaktjának lehetősége érdekében. A hajtáskezdemények pár nap alatt “irányba állnak” és a növény további tartásán múlik, elérjük – e a virágzást…
Ha további kusamono posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
Tavasz és bonsai vadkacsákkal
Tavasz és bonsai vadkacsákkal. Éppen a bonsai teleltetőt szedtük szét és rámoltuk a helyére a növényeket és párhuzamosan megtisztítottuk a teleltető helyét a teleltető közegtől, mikor vadkacsák hangjára lettünk figyelmesek. Minden évben több alkalommal láthatóak felénk a vonuló vadkacsák és tavaszi érkezésük mindig optimizmusra ad okot – ha a tavasz várásra gondolunk. A teleltető szétszedését ilyenkor még korainak tartottuk volna és normális esetben nem is foglalkoznánk a gondolattal. Jöhet még hideg és közel sem biztos, hogy a tavasz végleg elérkezett. Idén azonban mégis korán belevágtunk, mert a növények kiszáradásától tartottunk. Azt figyeltük meg ugyanis, hogy a növények már kezdik hozni a virág és levélrügyeket és némelyik picit már meg is indult. Ez önmagában nem volna gond, de a teleltető közeg alatt a bonsai fák földlabdái még teljesen át vannak fagyva. Igen, a talaj még hideg és ilyenkor derül ki, hogy a teleltető közegnek mégis van védelme. Ennek viszont ilyenkor van hátránya, az átfagyott földlabda nem engedi a gyökértevékenységet optimálisan a hajtásokkal “szinkronban” működni és nem enged a gyökérnek vizet felvenni, így az induló hajtások és virágok képesek kiszívni a növényből a nedvességet és akár kritikus állapotba juttathatják ezzel a bonsaiok önmagukat. Ezt elkerülendő minden kikerült a bonsai teleltetőből és gyakorlatilag megkezdődött a bonsai öntözés időszaka. Jöhetnek az átültetések, a gyökérmetszések, a bonsai drótozások és minden tavaszi munka… A Nap ragyogóan süt és reméljük, a tél már nem jön vissza…
Chojubai shohin bonsai és piros virág
Chojubai shohin bonsai és piros virág egy zöld repesztett mázas shohin bonsai tálban. Jingasa széles peremmel. Mindez modern shohin bonsai fákra jellemző talajfelszínnel és némi mohával meg persze alá való tatamival. Valahonnan innen indulunk esztétikailag és erősen gondolunk arra a 3 – 4 évre amire még szüksége van a fának/cserjének arra, hogy megmutassa igazi arcát. Bonsai asztal híján és kiegészítő szerep vagy bonsai accessories hiányában maradunk a shohinnál és egyszerűen arra gondolunk, azért posztolunk, mert ez a chojubai éppen virágzik. Ez az ok elegendő arra, hogy fotózzuk a növényt és megmutassuk milyen kellemes impresszió a tatamin a virágzó Chaenomeles japonica latin névvel bíró bonsai. A shohin méretkategóriákon belül komono méretben megjelenő lombhullató szerepköréről korábban már írtunk – mégis újra elővesszük és megmutatjuk pár felvétellel milyen, mikor virágokat bont a tavasz előtt.
A Chaenomeles japonica növényről köztudott Japánban, hogy az elsők közt van a cserjék között, mely virágzik még a tavasz tényleges eljövetele előtt. Bármily meglepő, de ez a növény egy éven belül akár három alkalommal is képes virágozni. Tavasszal, nyár közepén és ősszel. Ennek köszönhetően időnként látni akár olyan shohin bonsai – t is, melyen egyszerre van jelen a termés és a virág.
Jelenleg ez az eset nem áll fenn, viszont a megpattant rügyek és a piros virágok már készen állnak a tavaszra…
Noelanders Trophy 2017 és EBA & ESA 2017.
Noelanders Trophy 2017 és EBA & ESA 2017. Még egy utolsó kis csomag landolt a bőröndben gondosan elrendezve a többi holmi között, majd a bőrönd lecsuk, zár és irány a már járó motorral váró taxi. Az ég még sötét volt, amolyan tipikus február eleji kora reggel volt amiben ködként látszik az ember lehellete. Mondom a sofőrnek a címet és hamarosan meg is érkezünk a Marczika Bonsai Stúdióba. Onnan pedig irány Belgium, megyünk a Trophyra – ahogy a bonsaiosok mondják. Megérkezésünket követően a sales area területén berendeztük a Marczika Bonsai Stúdió standját és utána mentünk a rendezvény megnyitójára ahol taiko dobosok közreműködésével indult minden….
Másnap reggel előkerült az indulás előtt bekészített kis csomag és a rendezvény megnyitására shohin bonsaiok környezetében kihelyezésre kerültek a tatamira a csomagban található munkáink. Kisméretű kerámia tenpai figurák voltak, amik szinte kabala szerűen töltötték be funkciójukat a vásárlók és látogatók kedvére…
Kerámia tenpai figuráink a hétvége alatt gyakorlatilag bejárták a stand minden területét és “adatközölték” műhelyünk üzenetét: “Break the rules with traditional art tools!”. Jó volt találkozni a régi ismerősökkel és a “social media” “added bonsai friends” minden személyével aki felbukkant Európa talán legjelesebb bonsai rendezvényén. A hétvégén “bonsai friends” – ként taggelt személyek aktivitásának köszönhetően izzott a facebook és magasfordulaton pörgött az instagram, mindenhol folyamatosan pingetett a messenger és a NO PHOTOGRAPHY tábláknak köszönhetően az élet áttolódott a sales area hömpölygő tömegei közé. Nincs is értelme tovább ragozni a dolgot a kiemelkedően magas szinvonalú bonsai és suiseki kiállítás emlékével és a professzionális kereskedői területek HQ kínálatával minden lehetőség megvolt arra, hogy a résztvevők, a kiállítók, a látogatók és a kereskedők egyaránt jól érezhessék magukat…
Nem szeretünk ilyen helyekről üres kézzel hazajönni, ezért vásárfiának hoztunk Giacomo Pappalardo saját nevelésű pre bonsai fáiból egyet, hogy ne hiányozhasson a Kitsimono bonsai gyűjteményből a Larix decidua mint faj és egyáltalán mint lombhullató fenyő bonsai… Persze egyszer minden jó véget ér, ami a Trophy esetében annyit jelent, hogy az összepakolást követően kezdetét veszi a végtelennek tűnő autózás…
