Urban kusamono – readymade és mono no aware
Urban kusamono – readymade és mono no aware. Valahogy így lehet pontosan meghatározni azt a jelenséget amibe ezúttal belebotlottunk. Bájos kis esetlen növényhalmaz egy kőbe süllyesztett fém részleten. Minden ott van ami kellhet. A látvány a téli kusamono és shitakusa megjelenésekre hajaz. Moha, szukkulens és lágyszárú növények – fűfélék. Az elmúlás és az élet szimbólumaiként egyszerre hat és némi száraz levéllel és ki nem kelt maggal együtt teljesen jól hozza a mono no aware pátoszt. Megannyi fel nem fedezett kusamono bújik meg a városokban és sosem lehet tudni jártunkban – keltünkben mikor és hol botlunk bele egy-egy szerencsésebb urban kusamono hangulatba. A felvételeken látható pillanatnyi kusamono asszociációs “mini objekt” ezúttal egy parkolóban került a fényképezőgép elé. Nem nyúltunk hozzá, mert ilyesmit nem csak kétes sikerrel lehetne “yamadori” alannyá avanzsálni, de nem is tartanánk jónak. A kis növényi makro – kolónia így kell továbbélje az életét és örülhetünk annak hogy belebotlottunk és láttuk…
Egy korábbi posztunkban említettük a jelenséget – az urban kusamono – t mint readymade – et. A poszt Street art kusamono Budapest címmel jelent meg, egy kattintást megér!
Paper design – streetfood csomagolás az otthoni asztalra
Paper design – streetfood csomagolás az otthoni asztalra. A streetfood világában különösen szerethető és előkelő helyet elfoglaló keleti gasztronómiai alkotások gyakran válnak az otthon terített asztalán “homefood” alkotásokká. Ha másként nem is, de úgy igen, hogy az ember megemeli a telefont és házhoz szállítást kér, amit a streetfood konyhák általában meglepő gyorsasággal ki is szervíroznak a címre. Gyors, praktikus és kalandvágyó módja egy hangulatos ebédnek vagy vacsorának ez és a tálalás pillanatok alatt vált szállító műanyag készségekről porcelánra. Ám sok esetben – vélhetően nem vagyunk egyedül vele – az ember szívesen fogyasztaná rendelését papír edényekből, melyek olyanok mint az otthoni kredences étkészlet. Erre teszünk most mi is kísérletet és első nekifutásra papírból készítettünk japán étkészletet egyszerű ételekhez, természetesen eldobhatós kivitelben…
A kísérlet célja nem titkoltan az, hogy az így készült edényeket más anyagból is kivitelezzük és a papír dizájn párhuzamosan futhasson kerámiából is. Ezek a papír kísérletek nem csak gasztronóm hóbortok, de konceptuális tervek is egyben következő kollekciónkra.
Digitális ikebana váza tervek
Átmenetileg urbanizálódunk picikét, mert be megyünk a városba képletesen is és a valóban is. Ennek köszönhetően készülődésünk közepette picit másfelé járnak gondolataink mint szoktak. Dolgozunk, de mindenre ráül picit egy afféle “downtown” por és izgalommal tölt el minket, hogyan lehet a nem urbánus kerámiák világát “kompatibilisen” bevinni a design fellegvárába. Majd meglátjuk hogyan hat a dolog, milyen benyomást keltenek a szándékolt és szándékolatlan “szilikát-progressziók” a mesterséges civil közegekben, de annyi mellékzönge azért keletkezik ilyenkor, hogy leüljünk blogposztot írni nektek.
Nincs másról szó, mint egy gondolatkísérletről, mely azt vizionálja, legszívesebben milyen agyagokkal dolgoznánk – ha lennének… ha lennének ilyen… szóval ilyenek, amiknek nevet sem tudnánk adni. Mágikus kőcserép plazma? Vagy organizálható flexibilis szilikát? Mindegy is hogyan hívnák az ilyen agyagokat, a fontos az volna, hogy a videón látható tulajdonságokkal bírjanak – amit persze egy egyszerű videószerkesztő effektjével hoztunk létre…
A második videón ugyan ennek az ötletnek egy másik verziója látható, mely az így készülő tárgyak domináló diagonális irányait kiemelné és a horizontális síkok egymáshoz közelítésével vagy távolításával beállíthatóvá tenné az elképzelések legideálisabb arányait…
Addig is, amíg el nem jön az ideje városba indulásunknak, jártunkban – keltünkben összeszedtünk néhány hétköznapi hangulatot és magunkkal hoztuk műhelyünkbe…
Ha hasonló posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
Japánkert olaj és vászon modern enteriőrbe
A városi és belvárosi modern lakás és enteriőr dizájnban sok esetben nem szerepel(het) a kert, a társasházak világában ennek hiányát szükséges valamivel pótolni vagy helyettesíteni. Erre számos példa létezik, a manapság méltán trendi air plant vagy a kokedama, de a kusamono és az ikebana legalább annyira mint akár egy élő növényfal. A növények világa bevihető a falak közé – szervesen kapcsolva az iparművészethez, ám a kertek és parkok világa már sokkal nehezebben. Az urbánus környezetek azonban sok esetben nem legitimek kulturális értelemben a kétdimenziós művészet nélkül. Egy olyan otthon vagy iroda, mely valamit is ad magára, legalább egy motívumszerűen felhasznált festménnyel vagy grafikával igyekszik a falon kulturális lenyomatként “igazolni” – van deklarált helye az urbánus embernek az őt körülvevő kultúrában. A manapság is méltán kedvelt és szerethető impresszionizmus és posztimpresszionizmus, az expresszionizmus kegyes ajándék a mai kor számára, hogy az ázsiai kultúrával kialakított esztétikai kötelékei és inspirációi – melyek megteremtették a fent említett izmusok “eszköztárát” és hangulatvilágát visszakaphassák saját aurájukat – például egy absztrahált zen kert megjelenítésével – így megjelenve a téma iránt érzékeny emberek mindennapi életében. A kiindulópont visszahat művészettörténeti és esztétikai értelemben, miközben a jelen kortárs képzőművészetének nyelvén kommunikál.
Bonsai kertet ábrázoló festmény – olaj, vászon, 210 x 510 mm
A téma és a festmény “korstíluszavara” szándékolt eszköz és kommunikációs elem, mely logotíp elemként hat enteriőrön belül és dizájnelem szerűen hat, miközben a műélvezet lehetőségét is magában hordozza. Így vihető be életterünkbe a kert amolyan “mentésmásként” stigmával – de itt a “jobbklikk” helyett falra akasztással lehet csak letölteni a tartalmat és kifordul minden, hiszen nem virtuális, hanem valóságos a műtárgy a falon, amely szinte virtuálisan engedi rendelkezésre állni a kertet vagy a zenkertet. Ha tetszik a japán fametszetek európai parafrázisai előtt állunk és – legalábbis funkcióját tekintve – ugyan azért a belső szükségszerűségért reprezentáljuk és élvezzük, mint amiért egy dúcot bütüre faragtak.
Zen kertet ábrázoló festmény – olaj, vászon, 300 x 400 mm
Tavaszi japán kertet ábrázoló festmény – olaj, vászon, 500 x 700 mm
Street art kusamono Budapest
Street – art és kusamono és kusamono és aszfalt. Ha a műfaj underground lehetőségeivel oldani is kívánjuk az egyébként nehezen pontosítható és tradicionálisként kezelt szabályait, akkor is elgondolkodtató, hogy shitakusa – e inkább amit látunk, vagy tényleg kusamono. A város részéről persze szándékolatlan tartalom – ez biztos, de kusamono kedvelőként inkább egy lehetőség az undergroundabb ingerek fényképes megörökítésére. Az interneten a téma persze mediális motívummá válik, miközben a jelenség nem más mint a kusamono felfedezése a kazari rendszerén kívül. A témát sokan fedezik fel párhuzamosan európa szerte, miközben mindenhol máshogy jelenik meg a betondzsungelt uralni készülő lágyszárúak kusamonós interpretációja. A valóság virtuálissá válik és a virtuális valóság elkezd valamit leképezni, ami nem csak korszerű, de már nem is kertkultúra, inkább egy urbánus projekt – már amennyire egy kusamonóról ez elmondható. Fotóművészetnek túlzás nevezni, inkább olyan mint egy graffiti, talál, de csak annak érdekes aki fogékony rá. Szóval nem populáris és nem trendi, de a bonsai magazinok megjelenései szerint is benne van a levegőben ez a téma, ez a file játék.
A lágyszárúak (szinte) mindenhol képesek megjelenni illetve gyökeret verni, mindenhol képesek hozni a formájukat és shitakusaként hatni. Mindenhol, ahol a környezet nem hasonlít a virágos rétek, legelők, stb… természetesként ismert és megismert terére – mindenhol, ahol aszfalt, beton, vagy térkő veszi körül őket…
Kengaira bunjin és tatamira spicc
Kengaira bunjin és tatamira spicc. Talán elsőre furán hangzik mindez, de ha jobban belemegyünk nem is olyan különös a dolog. Az elején kezdve az egészet, egy Pinus nigra pre bonsait alakítottunk – illetve készítettünk elő, hogy a gép elé tehessük és fotózhassuk. Mindezt azért, mert kísérletbe kezdtünk és pár növényt összeszedve összehoztuk a mozdulatlanságot és a mozgást. Akik követik a Kitsimono Blogot tudhatják, hogy időnként kicsit titkolózunk és csepegtetünk amolyan előzetesként egy-két fotót. Most ebben is visszafogottak leszünk, de hamarosan megmutatjuk mire is a spicc cipő a bonsai asztalon. Annak előtte még pár szót ejtenénk erről a fenyőről, hiszen az egyik főszereplője lesz a következő projektünknek. Ami fontos lesz, hogy megválaszolandó kérdéseket dob fel a növény egyensúlyi helyzete és ami kérdéses lesz, maradhat-e így a növény pozicionáltsága és ha igen akkor mi kell még ehhez.
Egyenlőre felkészítettük a növényt (többedmagával) a téma szerinti bemutatásra és különösen nagy hangsúlyt fektettünk a növény körbejárhatóságára – illetve arra, hogy minden oldalról legyen mit látni rajta. A síkok, a horizontális és vertikális korlátok megtartásával szokatlan fő nézetet teremtettünk és igen, megvan a miértje, mint ahogyan a balerinának is megvan minden mozdulatának a fő nézőpontja amit az előtte elhelyezkedő közönség jelöl ki. Nincs öncélú mozdulat és öncélú pozíció a színpadon vagy a tokonomában, hiszen nem a mozdulat a tárgy, hanem amit elmondunk vele.
Kövessetek minket továbbra is, hamarosan jövünk a továbbiakkal…
Ha hasonló posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
Suiseki koncept a kitsimono műhelyből
Suiseki kompozíciót, ha tetszik suiseki display – t készíteni mindig kellemes elfoglaltságot jelent. A hagyományos suiseki kompozíciók elkészítése a szabályok figyelembe vételével egy – két lehetőséget tartogatva mindig rendelkezésre állnak. Ha a mai kor kulturális igényeinek megfelelően szeretnénk élvezeti értékkel bíró suiseki display – t készíteni, már több lehetőségünk van ugyan, de meglehetősen nehéz és körülményes a kivitelezés apropóját és mikéntjét megtalálni. Aki mégis próbálkozik, talán kísérletezésbe fog, mint ahogyan mi is tettük. Részletekért OLVASS TOVÁBB ITT…
Kitsimono kitsimono
Mindig is érdeklődéssel és olthatatlan kíváncsisággal tekintettünk a japán offline reklámvilág alkotásaira. Az európai szemmel sok esetben meglehetősen szokatlan vizuális közlés formák külsőségei – kívülről nézve – teljesen beleolvadnak saját közegükbe és ott nem csak jól funkcionálnak, de saját korstílussal is rendelkeznek. A japán termékeladásra hivatott reklámgrafikák elemi vizuális energiával jelennek meg és azonnal memorizálódnak. A latin abc – ben gondolkodó ember számára logotipként ható hiragana írás és írásjelek kincsesládaként szolgálnak forrásul a mai reklám igényeknek. Külön megkapó, mikor például a hiragana és az angolszász írás tipográf ötvözetei jönnek szembe japán reklámokon. Az ilyen offline reklámgrafikai alkotások külön szubkultúrát alkottak maguknak és minden társadalmi réteget meg tudnak szólítani. Célközönségük maga keresi ezeket fogyasztásra és nem kell erőszakosan eltalálni ezekkel őket.
Inverz koncepció
A játék kedvéért, készítettünk magunknak egy-két reklámgrafikai objekt vázlatot, melyek azt a vizuális utat keresik, azon kísérleteznek, mi volna, ha európában is divat lenne az általunk használt írás hiragana – val, katakana – val, kanji – val való ötvözése. Ti szívesen látnátok ilyen bonsai, kusamono, kokedama és művészeti témájú reklámokat?
