Kokeshi és Kitsimono
A Kitsimono-műhely vendégművésze ez alkalommal is olyan személy, aki inspiráltságát a tradicionális japán művészetből merítette – jelen esetben az iparművészetnek-népművészetnek abból a szegletéből, ahol a tárgyak olyan tulajdonságokkal bírnak, melyek európai szemlélőként egyszerre érthetetlenek és egyszerre ismerősek…
Mire jó egy kokeshi? Mi is ez a jelenség voltaképpen? Miért kell feltétlenül kézbe venni és közelről is megcsodálni? Aki először találkozik kokeshivel, valószínűleg felmerülnek benne ezek a gondolatok – de az is lehet, hogy nem, és gondolkodás nélkül ismeri el a szép tárgyak hatalmát. A szép és szerethető, színes, fényes és ‘kézbe venni jó’ japán fababák alkotójaként volt vendégünk Tóth-Vásárhelyi Réka, kokeshi készítő művész, akinek alkotásairól ízelítő fotókat – és a játékos kedv megnyilvánulásaként bonsaiok, kusamonók és kokeshik találkozását bemutató felvételeket – ITT TALÁLTOK. Ugyan itt érhető el Réka weboldalának címe is, mert egyáltalán nem csoda, ha valaki ezek után olthatatlan vágyat érez egy kokeshi birtoklására. Esetleg kettőre, háromra…
Kokeshi bonsai és kusamono
Némi egyeztetést követően összeszedtünk a kertben néhány shohin és kifu bonsai fát és néhány kusamonót. Dobozokba raktuk és csomagoltunk mellé bonsai asztalt, kusamono alátétet és kokedama alátétet. Most – talán először – nem a hármas egységekben, nem pontokban és nem a bonsai kiállítási szabályokban gondolkodtunk. Tóth-Vásárhelyi Rékával találkoztunk a Kempinski Hotelben, hogy a KaKo kokeshi babáival együtt állíthassuk ki műhelyünkben készült kerámiáinkba ültetett bonsai fáinkat és kusamonóinkat.
A kokeshikkel való találkozás több okból is varázslatos volt, kezdve azzal, hogy Réka munkái a valóságban ha lehet még szebbek és megkapóbbak mint fotón. Sejtettük ugyan, de nem gondoltuk, hogy a kokeshiknek ilyen erejük van. Ahová csak helyezi az ember, ott abban a pillanatban a figyelem középpontjába kerül, odaszívja a tekintetet és a szem egyszerűen kedvét leli benne. Minden ami mellé kerül, újszerű/más esztétikai hatást kelt és olyan érzése van az embernek, hogy a kokeshik képesek a tárgyak más-más addig fel nem fedezett “arcát” megmutatni nekünk.
Érkezésünket követően sorra kerültek elő a dobozokba rejtett holmik. Egy kokeshi, egy bonsai, egy kokeshi, egy kusamono – amíg ki nem ürültek a szállító készségek. Elkezdtük párosítani őket, elkezdtük próbálgatni melyik kokeshi melyik bonsaira vagy kusamonora felel vagy éppen fordítva. Szempontjaink hol eleve “kompatibilisek” voltak, hol csupán kapcsolhatóak, akár a színeknek köszönhetően, akár a forma vagy éppen a karakter miatt.
A bonsai fák hozták jellegükből adódó formájukat, esetenként játékos hangulatukat, esetenként pedig nyugalmat sugárzó látványuknak köszönhető “aurájukat”. A kusamonok könnyed műfajként hatva illeszkedtek kompozícióba, míg egyes kokeshik olyan intenzív vizuális erővel bírtak, hogy magukban volt szükséges kihelyezni őket. Az együtt kihelyezett kokeshi – bonsai és kokeshi – kusamono párok sajátos esztétikai viszonyt alkottak. Egyszerűen nem tudtuk eldönteni, melyik egészíti ki inkább a másikat. Az volt a benyomásunk, hogy olyan az eredmény mint a zöld tea fogyasztás esetében – nem lehet eldönteni melyik a fontosabb része a tea szertartásnak, a chawan vagy a matcha….
A kiállításon készült felvételeket a kokeshikről és a bonsaiokról és kusamonókról megtekintheted ITT!
