Kokeshi és bonsai és kusamono

Aki a kokeshi babák világával találkozik, olyan fogalmakkal kerül szembe mint Tohoku, Edo, onsen, kako… ezek a szavak már önmagukban is sajátos japán “aurát” teremtenek és szinte automatikusan hangolódhatunk a kokeshi babákra. Bár a kokeshi babák ikonikusan, emblematikusan japán tárgyakként hatnak, ezeket szemlélve mégis érdemes az egyes külső jegyeiket külön külön szemügyre venni. Letisztult formái és míves – csónin szellemiségű – kivitelezésük, kézzel festettségük eleve megkapó és ezt a szemnek kedves és szerethető látványt csak fokozza méretük, súlyuk és formájuk. Önkéntelenül eszünkbe jut a netsuke – k és tenpai – ok világa, viszont van egy lényeges különbség, mely kulturális közegükből kiragadva csak fokozza szerethetőségüket. A kokeshi babák láttán a szemlélő azonnal asszociál Japánra és a tetten érhető kézzel készültséget csodálja. Önkéntelenül is felmerülhet a kérdés – Mi olyan jó a kokeshi babákban? A választ keresve, közelítgetve sok apró dolog figyelhető meg. Ezeken a pici festett fababákon hol átsejlik a faerezet, hol nem. A fejek sok esetben apró finom mozdulatokkal és kifejező tekintettel a legtöbbször csak festéssel megjelenő kezek, karok – Japánra jellemzően – visszafogott mozdulatokkal, a ruházat pedig ehhez képest fokozott dekorativitásban jelenik meg. A professzionális fa esztergályos munka a finom kézi festéssel feledhetetlen impressziót nyújt.

A kokeshi egyik varázsa, hogy egyedi, egyedüli design elemként is kulturális objektként hat, de emellett remekül társul más kulturális, művészeti és kertművészeti konceptekkel vagy objektekkel. Tóth-Vásárhelyi Réka munkáival/alkotásaival sokan találkozhattak már, akinek kokeshi babáit nem csak Magyarországon kedvelik és tisztelik. Egy kisebb kiállítás erejéig műhelyünk bonsai és kusamono gyűjteményének egy kisebb szeletével kerülhettünk alkotásai mellé. Élesben próbálhattuk ki, alakul-e valamiféle vizuális fúzió, ill. milyen benyomást kelt látványban, mikor a japán kultúra két különböző elemét európai művészek helyezik ki egy művészeti színtérre. Ahogyan Tolvaly Ernő mondta gyakran: “Ilyen a felmutató művészet, ez is az.” Felmutattuk, megjelenítettük és nekünk kedvünkre való.