Posztmodern bonsai display kísérletek
Posztmodern bonsai display kísérletek illetve posztmodern kazari ötletek voltak azok a bonsai kompozícióink, melyekről szólt legutóbbi két posztunk. Mindkét esetben más volt a téma, egyikben a kakejiku, másikban a horizont. Nem volt külön koncepciója annak, hogy miért pont ezt a két kérdéskört vettük elő, de volt két bonsai fánk, melyeknek köszönhetően ezek a kérdések jöttek elő. Ilyesmit kipróbálni érdekes dolog és ilyesmit megpróbálni megvalósítani a kulturális aura destruálása nélkül kihívás is egyben – de nem lehetetlen.
Ha valaki megtör síkokat, vagy megszakít horizontális vagy vertikális folytonosságokat akkor biztos, hogy sok gondolkodásra lesz szüksége – ha kerülni szeretné az egyszerű feltűnősködést vagy vizuális blöffölést. A bonsaiok esetében van egy óriási szerencse;
“A fa adva van!”
Nem tudható biztosan, hogy mennyire modern a gondolat vagy éppen mennyire posztmodern, hiszen, lehet tekinteni az egyes megújulási és újítási szándékokat is a tradicionális fejlődés részeként és mint ilyen nem lehet modern, maximum kortárs… Ezt a kérdéskört viszont itt és most nem fogjuk megválaszolni, de az említett két posztot itt eléritek.
Ziziphus és Ginkgo sárgában
Ziziphus és Ginkgo sárgában. Ősz és őszi lombszín, mely a téli levéltelen állapot előtt egy utolsó meleg színű élmény az évben. Két növényt mutatunk be ezúttal, egy Ziziphus jujuba és egy Ginkgo biloba szerepel fiatal bonsaiként ebben a posztban. A hangsúly a fiatal bonsai kifejezésen belül a fiatalon van, hiszen ezek a növények inkább dísznövény jelleggel érvényesülnek és a bonsai itt inkább kertészeti technikát jelöl mint műfajt.
Sokszor kerül elő a kérdés, hogyan lehet egy fiatal bonsai élvezeti értékét a helyiértékén kezelve, de profi módon tálalva visszaadni, megadni, megmutatni. Hol húzódik a fiatal de jó bonsai és a “Tedd ki szabadföldbe” közötti határ? A kérdés onnan (is) jön, hogy a legtöbb “bonsai enthusiast” kertjében akadnak kivárhatatlanul fejletlen pre bonsaiok, melyeknek több időre és törődésre van még szükségük a bonsai fává váláshoz mint amennyi időt szívesen szánnánk rá… A helyzet ezekkel a növényekkel az, hogy létezik egy egérút, egy “Bé” verzió, ha tetszik B. – oldal. Létezik egy japán blogokból és bonsai kert fotókról visszaköszönő jelenség, mely frissességével és hangulatával sokszor többet képes adni mint egy idős növény. A kevesebb néha több és egy szinte jellegtelenül fiatal növény is képes lehet un. highend látszatot kelteni.
A qualitásos bonsai fogalmáról feltehetően közel azonos kép él a bonsai társadalom egyes tagjaiban, szereplőiben. Ismerjük a high end bonsai, az exclusive bonsai, a qualitásos bonsai, a minőségi bonsai, a prémium bonsai, a szép bonsai, stb. kifejezéseket. De mit takarnak ezek a kifejezések? Milyen bonsaira használjuk és milyen bonsaira használhatjuk ezeket a fentebb említett pozitív jelzőket? Mi tagadás, ezt nehéz volna körüljárni és nem is egy blogbejegyzés lehet igazán hivatott elmenni ezen az útvesztőn. Ami bizonyos, hogy van néhány alapvető tulajdonság és fontos apróság, mely a kellemesebb oldalra billenti a túl fiatal cserjéket és fákat. Ilyen például a törzs vonalvezetése, a törzshöz arányos ágrendszer és a megválasztott bonsai tál viszonya. Ilyen például a szezonalitást ( a megfelelő évszakot ) kifejezni képes lomb és lombszín vagy éppen virág és termés. Jelen helyzetben őszi jegyek jelentik a külső tulajdonságokat, melyek a növényt hangulattal veszik körbe. Ez pusztán az őszi lomb a Ziziphus jujuba és a Ginkgo biloba esetében. Az őszi lomb pedig náluk sárga és ez a sárga különösen a Ginkgo esetében egy kellemesen meleg sárga. Ami a Ziziphusban és a Ginkgoban közös vonás, hogy lomb nélkül messze nem olyan mutatósak a fiatal egyedek mint lombbal – viszont az is közös, hogy a sárga lomb kifejezetten kellemes vizuális aurát hoz létre a gyengécske ágrendszer körül.
Egy szó mint száz, érdemes ezeket a növényeket akár az őszi lombszíneződésük miatt tartani passzióból és érdemes lehet az őszi lomb rövid jelenlétének idejére tokonoma displayre helyezni a fiatal bonsaiokat. A hatás nem marad el, folyamatosan adják az impressziókat a szemlélőnek az utolsó idei levél lehullásáig…
Kazari vázlat komono és katade mochi bonsai fákhoz I.
Kazari vázlat komono és katade mochi bonsai fákhoz. Modern kísérlet Chaenomeles japonica shohin accent plant – ként való bonsai displayben történő megjelenítésére…
Néha kell egy shohin, hogy ne kelljen kényszerből kusamono – t használni. Néha kell egy olyan shohin, ami nem top quality, ami azonos kvalitású mint a bonsai ami mellé kikerül a displayre. A bonsai – ami mellé kiválasztottuk a Chaenomeles japonica shohint – egy Pinus nigra. A Pinus katade – mochi, a Chaenomeles pedig komono méretkategóriájú. A Chaenomeles japonica han kengai jellegű, a Pinus pedig leginkább a bunjin stílusra enged asszociálni, de magán hordja a shakan bonsai stílus egyes jegyeit is. Téli és tavaszi displaynek készül a párosítás.
Télen a lombtalan ágrendszer és az esetleges termés, tavasszal pedig a virágok és a levélkezdemények adják az évszakra vonatkozó információkat az örökzöld Pinus mellett. A komono kell hordozza virágzó és gyümölcsöt érlelő lombhullatóként a női nem szerepét a kazarin belül a fenyő pedig örökzöld növényként a férfi szerepét. Ha a tokonoma – n belül a hármas egységet keressük illetve arra komponálunk, valami nem növényként megjelenő motívumra még szükségünk lesz, hiszen a shohin itt már az accentplant és éppen ezért nem érezzük hiányát egy kusamono – nak.
Használjunk tenpai figurát?
A kérdéses bonsai display két évszak megjelenítésére van tervezve. Az egyik a tél, a másik a tavasz. Ezért a leggyakrabban használt csiga, béka, rák, falevél, szarvas, nyúl, makk, darumadár tenpai figurák használata nem tűnik frappáns ötletnek.
Használjunk suisekit?
Végül is adja magát a dolog. Vagy mégsem? Az ötlet ugyan elsőre rendjén valónak és hangulatteremtőnek tűnik, de ha az elhelyezési lehetőségeket végig gondoljuk, ezt is át kell lépjük. A suiseki használat ebben az esetben azért nem működik, mert a hangsúlyozó növényként használt Chaenomeles – mondjuk úgy nem tűr meg semmilyen méretű suisekit (sem daiza sem suiban vagy doban kihelyezéssel). Ennek ellenére a hegyet mint motívumot megjelenítenénk, de talán máshogyan. A kakemono ugyan szóba jöhet, mégis ezen kompozíción belül – plaszticitását tekintve már soknak hat – illetve túl nagy kakemono volna szükséges. Így jutottunk el a kakejiku használathoz, mely ebben az esetben egy meglehetősen modern tekercsképként jelenik meg majd a kompozíción belül. A tekercskép témája egy Cseh országban megtalálható hegy melyet autóból fotóztunk még régebben egy olyan alkalommal amikor hazafelé hoztunk pár shohin alapanyagot… Tél volt, esett a havas eső útközben és csak járt az autó ablaktörlője. Ez az emlék megmaradt és mostanában scrollra dobtuk műhelyünkben.
A wallscroll elkészült, a komono bonsaihoz megvan a japán kézzel készült kaszkád shohin asztal, a katade – mochi fenyő bonsai is hamarosan tálba kerül – a bonsai tálat már elkészítettük hozzá és addig amíg el nem jön az átültetés ideje van idő készíteni hozzá egy magasságban és stílusban illő bonsai asztalt. Szinte minden készen áll egy modern kazari összefogására, egy kortárs experimentális kazari összehangolására…
