Teázás kikapcsolódásként – matcha készítés mochi mellé
Teázás kikapcsolódásként – matcha készítés mochi mellé – ez itt a Tea blog VIII. Mochi. Igen, ez az az édesség ami híres és hírhedt egyszerre – mert Japánban minden évben többen megfulladnak tőle (kicsit olyan mintha az ázsiai gasztronómia intelligens gyurmája lenne). Mi most egy olyat szervíroztunk a matcha mellé, amire az van írva, hogy japanese mochi, de valójában Tajvanon készült… Megszokhattátok már (ha követtek minket), hogy nem mindig mindent ugyan úgy csinálunk mint a hozzánk hasonló érdeklődési körű de vélhetően más indíttatásból(is) “ázsiai teázók”. Ez most is így van, wagashi helyett mochi (ráadásul tajvani) és klasszikus helyett modern chawan segít minket hozzá, hogy a japán zöld tea összeálljon és mellé az édesség is a kultúrkörön belül tartson ugyan még, de lehetőleg ne szorítson bele cipőkanállal. Mert, mert csak a zöld tea kedvéért… kedvtelésből, a tea ízéért teáztunk (megint). Ez volt az első dolog amit megtanultunk a teázással kapcsolatosan; a kedvtelés. A kikapcsolódás. A kötetlen teázás.
Matcha és urban legend
Számos tea blog ír a matcháról. Egészség és életmód magazinok és szépségipari sajtótermékek és life style tölcsérek trendi motívuma lett, a nagyvárosi lét kikapcsolódási menekülési kényszerének ikonikus délibábja és tündöklő elvágyódó csillaga a sok esetben fantáziátlan vagy esemény mentes életünknek. Egy porított Camelia celeb, aminek megvan a saját, bejáratott jpg ikonográfiája az interneten, amitől ha eltér egy-egy szerző piros pecséttel üti a homlokára a közvélemény a gagyi sztemplit. Éppen ezért mi ebbe bele sem mászunk, mert ha lemeztelenítjük a japán zöld tea valóságot a matcha fizikai jellemzőire, kiderül, hogy nem az a jó benne, amit embólia közeli állapotban kell párásan belesóhajtani az éterbe – lehetőleg marketing virágnyelven piszkálva a klaviatúrát. Ha soknak tűnne ez a szarkazmus gondoljunk arra, hogy vannak olyan szerzők is akik érdekesen nyúlnak a témához és valahogy (hál’isten) mindig kimarad náluk az a fajta szirup ami html-ben nem tudhat átjönni. A matcha tea nekünk más tulajdonságaival ad élményt mint amivel olvasottságot lehet szerezni. Itt jutunk el oda, hogy ízeket kellene leírjunk. Nem, ilyet nem. Ilyenre kísérletet sem szeretnénk tenni. Olyan lenne mint álmokról beszélni, vagy leírni a milyen szag van egy repülőtéri liftben…
(Anti)Tea perverz
Úgy tartják, hogy a matcha mellé fogyasztandó édességnek nem szabad nagyon édesnek lennie. Az egyik szerepe a “csatolt” édességnek, hogy e sokszor leírt nevű tea fogyasztása azzal legyen tökéletesebb kulináris élvezet, hogy helyre billentett lehessen az íze és utóíze a folyékony tealeveleknek. Mert önmagában egy tízes skálán csupán hetest tudnánk adni az íz okozta szenzációnak. Szóval akár wagashiról, akár mochiról legyen szó, egy enyhén édes ízként érdemes valamelyiket beemelni a japán zöld tea fogyasztásba és a teljesség máris úgy áll össze, hogy megérthetjük mi is a jó ebben a különleges teában.
Matcha? Igen, igen. Japán zöld tea de egy picit másként! – Tea blog VI.
Matcha? Igen, igen. Japán zöld tea de egy picit másként! – Tea blog VI. posztunkban arról szólunk most, hogy van egy új írásunk (ha tetszik cikkünk), ami a matcháról és a modern ázsiai teázásról szól. Nagyjából legalábbis. Biztosan lesz aki a posztot olvasva azt gondolja majd, hogy vagy elment az eszünk, vagy eretnekség amit írunk. Mi azt mondjuk, aki nem hiszi járjon… Lényeg a lényegben, hogy viszonylag régóta folyamatosan futunk bele modern zöldteázós tartalmakba és persze kerekre nyílt szemekkel csodálunk olyan különös figurákat, akik jól tudtak hozzányúlni a modern teakiegészítőkhöz és a XXI. századi teázás külsőségeihez. Ez utóbbin persze nagy hangsúly van, hiszen a zöld tea – akarom mondani – matcha elkészítése és az elkészített tea mint végeredmény megváltoztatása nem cél. Sőt! Ez fontos, mert ebben az esetben a modern nem tradíció nélküli, hanem azon nyugvó. Nem is szaporítanánk a szót, ha felkeltettük érdeklődésedet a témával kapcsolatosan, itt olvashatsz róla bővebben:
Matcha és hagyományőrzés matcha és urban tea underground – (nem) minden a prított zöld teáról
Zöld tea és fehér tea wagashi helyett pedig eper marcipán desszerttel – tea blog III.
Zöld tea és fehér tea wagashi helyett pedig eper marcipán desszerttel – tea blog III. címmel jelentkezünk most és igen, a fent említett két “színben” teszteltünk ezúttal teakeveréket. Ízekről beszélni olyan dolog mint álmokról, vagy képekről. Nehéz volna és szinte felesleges leírni milyen élményeket hoz magával egy zöld teából és fehér teából készült teakeverék. Ami evidens, hogy sem cukor, sem citrom, sem méz, sem tej nem került elő csak ” pure tea ” és csak víz. Az igazi teához más nem is szükséges, ha az elkészítés alapanyagaira gondolunk. A teázáshoz nálunk chawan kerül elő ami pont ezért készült műhelyünkben, hogy ilyenkor legyen mihez nyúlni (ha teáscsésze kell hirtelen).
A fehér teát ízlés szerint egy vagy két tized részben szokták adni a zöld teához, ha az a cél, hogy a zöld tea ízét picit lágyabbá tegyük. Ennek sikere persze nagyban múlik az elkészítés módján, de az meg annyira nem bonyolult, hogy kihívásként kelljen rágondolni. Szóval hátra lehet dőlni és megnyugodni – persze a legjobb, ha ezt tea fogyasztás közben tesszük.
Akik kedvelnek valamit – csak úgy passzióból – fogyasztani a tea mellé, azok általában már tudják, hogy a legtöbb ázsiai országban remek ötleteket találhatnak arra, hogyan lehet a teázást még kellemesebbé tenni. Ha csak a wagashi – t vesszük példának, láthatjuk, hogy olyan ( jó értelemben vett ) szubkultúrába futhatunk bele a kereséssel, aminek nincs vége és csak inspirálni tudja az érdeklődőt minden találat. A wagashiból kiindulva mi most egy teázáshoz való édességet gondoltunk újra és így történt, hogy marcipánnal borítottunk be epret – amit aztán porcukorban forgattunk meg. Mandulával tálaltuk és kíváncsian vártuk, a teázás után hogyan hatnak az ízek.
Tenmoku gata és Badarai – két chawan újragondolva
Tenmoku gata és Badarai – két chawan újragondolva. Úgy tartják, hogy a teaceremónia alkalmával a teázó partner vagy vendég nem csak kiemelt figyelmet kell kapjon, de szükség szerint igyekezni kell lelkileg is minél közelebb kerülni hozzá és természetesen térben is (ami alatt azt kell érteni, hogy amennyire csak lehet intim hangulatot kell teremteni). A mai modern városi életben ezt nem csak azért nehéz kivitelezni, mert a gyakorlatban nehéz olyan partnert találni, akivel teáznánk is és aki ismeri is a tea ceremónia részleteit, aki értékeli, ha a chawan legszebb részét felé fordítva kínáljuk. Sokszor magunk vagyunk a teázással és csak magunknak vesszük elő a chasen – t, a chasaku – t, a matchát vagy egyéb teát. Erre gondolva formáztunk meg néhány chawan – t nem régen, amiből kettőt mutatunk be ebben a posztban.
Ez a Tenmoku – gata chawan egy méretében klasszikus teáscsésze, de súlyát tekintve nehéz és a láb egészen bizonytalanná teszi a megállásban. Így a borulás elkerülése érdekében óvatos mozdulatokra kényszeríti használóját, akinek nincs könnyű dolga, ha ki kell választania az edény fő nézetét a teázáshoz. Az edény belső fele – a mázazásra gondolva – kedvez az átlátszóbb, világosabb teák fogyasztóinak és azoknak akik szeretik teázás után szemügyre venni a chawan – t, ahogyan a teaszertartás alatt a tea elfogyasztása után is kifejezetten illik.
A Badarai chawan újragondolását ebben az esetben úgy igyekeztünk kitalálni/megalkotni, hogy színben minél kellemesebb élményt nyújthasson a teával együtt hatva. Fehérek és zöldek dominálnak benne és minden harsány vagy nehézkes színhatást kerültünk. A stabilitást itt nem helyeztük annyira borotvaélre, viszont az edény formája és alja és pereme – a homogenitás hiányában – mégiscsak figyelemre készteti a teázót.
Gyakorlatilag azt szerettük volna, ha használat közben a teázó a teára figyelne és ha egyedül is van (mindegy, hogy egy modern lakásban vagy egy bonsai kertben) ne tudja elterelni a figyelmét semmi a teáról, pontosabban a teázásról…
