Matcha és hagyományőrzés matcha és urban tea underground – (nem) minden a porított zöld teáról.

Az alapvető különbség a matcha tea és a többi között… nem is tudom, hirtelen szabad-e ilyen erősen indítani. Jó, nem. Már csak azért sem, mert számos unikális tea közül példának okáért a kokeicha is abba a kategóriába esik mint a matcha – persze attól függően, hogy hogyan készítjük el. Hogy mire gondolok? A következő “kontent” megmagyarázza. Fussunk neki újra. Bevezetésként azt szeretném megemlíteni, hogy a matcha a legtöbb teától abban lényegesen különbözik, hogy esetében nem egyszerűen a teából “kiázott” levet fogyasztjuk, hanem magát a feloldódott és kiázott elegyet. Ez azt jelenti, hogy magát a teaként szüretelt növényt is megisszuk, nem csak a levet. Ez ügye feltételez egy kényes egyensúlyt a híres “oldott anyag – per – oldat” összefüggésben ami megkezdi sarkosan a témába való behúzását a teaceremóniáknak és ceremónia mestereknek. Én itt szinte meg is állnék és mentés helyett nyomnék egy Ctrl+A + Del gombot, ha nem tudnám, hogy nem csak ez az irány létezik. De szerencsére létezik másik is.

A matcha teának olyan erős aurája van nálunk Európában, hogy szerintem nem nagyon van olyan ember aki a napközis teán túltekintve ne hallott volna róla, vagy ne lenne a bakancslistáján rajta a vele való találkozni kívánás. Tudva levő, hogy nem csak teázunk vele, de latték és kapucsínók habját is előszeretettel készítik vele és nem ritkán sütnek – főznek vele, készítik el shake – nek, lesz összetevője wagashi – nak vagy marcipánnak sőt üdítőknek. Az már kevésbé van a köztudatban, hogy ettől a porított zöld teától nem érintetlen sem Kína, sem Tajvan gasztronómiai kultúrája. Olyannyira így van ez, hogy talán az eddig fogyasztottak közül a legjobb matcha lattét példának okáért egy Taipei – ben található kávézóban(!) kóstoltam. Kínából is lehet verhetetlen minőségű un. Top Quality Matcha teákat ismerni és hogy a kereskedelmi szcéna és a worldwide marketing milyen plecsnikkel és cimkékkel illeti az ezekből született japán, kínai és egyéb termékeket… az már más kérdés.

Tradíció és jelen

A teaceremóniák kedvelői, tanulói és hagyományőrzői óriási hatást gyakorolnak a tea kedvelőkre. Amit tesznek szép és becsülendő és mindig érdekes. Valami más mint a rohanó életünk és a jelenség egyfajta kulturális híd kapcsolatát is ápolja Ázsia és Európa között. Mind emögött ott áll Japán és a Japánról kialakult kép és nem ritkán láthatjuk, hogy nem csak Japánból meghívott előadók tartanak teaceremóniát. Egy pici ugrással hamar eljutunk oda, hogy otthon nézzük a matcha teát kibontva és ha nem vagyunk jártasak az elkészítésében akkor nem garantált az első teánk élvezeti értéke. Ez elsőre ijesztően hat, de másodikra hamar rájöhetünk, hogy nem kell matcha-fanatikusnak lennünk, hogy örömünket leljük a dologban – és itt most nem a tradicionális japán teaszertartásra gondolok.

Leakadva az első sokkról, amit egy kesernyés íz válthat ki, vagy a nem várt ízvilág feletti csodálkozás, szinte biztos, hogy elkezdjük felszedni a “Nagytestvér” által az orrunk alá rangsorolt tartalmakat és a második matcha teánk – ha nem is válunk tőle még “urban-buddhává” – de bizonyosan sokkal jobban fog sikerülni és elégedettséggel tölt majd el. Akikben van annyi kurázsi, hamar megismerik a modern és az underground irányzatok feedjeit és nem biztos, hogy kimono vagy yukata beszerzésben fogják kiélni magukat – ha csak nem hagyományőrzők.

Modern tea art? Olyan van?

Itt érünk el egy totálisan homályos és sikamlós területre – és nem csak azért mert történelmileg és kulturálisan más időegységekben gondolkodik sok esetben Ázsia és Európa és nem csak azért mert a magyar nyelvben az art szó túl árnyalt ahhoz és túl leszabályozott egyben, hogy kimondhassuk a tea kultúrával kapcsolatosan. Abban viszont megegyezik a két terület, hogy ma un. “posztmodern paradigma” uralkodik minden városban (ha különböző mértékben is). Ezzel együtt jár az is, hogy azt hiszem ma már az urbánus tearajongóknak, akik élvezeti cikként, komfortzóna és “én idő” megélése érdekében vagy okán keresik a matchát – már nincs sztenderd chawan méret és minden járulékos teakiegészítő játékos lehetőségeket nyújt – ha keressük a modern ingereket. Ma, amikor elképesztően ízes és szerethető világot teremtenek modernül teázó teamesterek, tea ceremónia előadók – már számos szabály feloldható és kiderül, hogy nem kell hülyén érezzük magunkat, ha éppen kimonóban teázunk otthon és pont becsönget mondjuk a póstás…

A japán zöld tea fogyasztás (akár szertartásosan, akár “én idő”-ben gondolunk rá) olyan, mint az enso. Minden alkalom közelebb visz a tökéletes zen kör – akarom mondani tea elkészítéséhez. Ehhez nem kell akarnoknak lenni, elég, ha kedvtelésből tesszük lazán. A feszültséget sosem lehet élvezni, ezért különösen érdemes teázásunkat a magunk kedve szerint alakítani és a görcsösséget az ajtón kívül hagyni. Mi az ami a teánál is fontosabb ehhez? Egy dolog: 20 – 60 perc nyugalom. Tiéd a döntés, hogy szánsz – e magadra ennyi időt. Tiéd a döntés, hogy átalakítasz-e egy szobát a teázásért vagy csak a konyha komfortjában cselekszel. Tiéd a döntés, hogy tatamin, vagy asztalnál teázol és tiéd a döntés, hogy a totális “silent” a teljes csend a kellékek hangjával megtörve, vagy tradicionális japán zene, vagy akár valamilyen chill vagy bármilyen más modern zene kíséri mozdulataidat. Egy dolog biztos, magadért kell tegyed vagy magatokért – ha nem egyedül teázol…

Nem kell itt vége legyen. Nem kell, hogy kimerüljön a dolog a tea elkészítésében és elfogyasztásában. Készíthetsz az alkalomhoz chabana, ikebana kompozíciót, sőt ha van bonsai fád vagy kusamonód, esetleg suisekid… tied a világ! A nem tradicionális teázás előnye, hogy tágíthatod a határokat és több élményt is elhelyezhetsz a magadra fordított időn belül. Egy átalakított gördeszka (vagy bármi más is) pont jó lehet, hogy emelje a hangulatot mondjuk egy kurama tálba ültetett modern Kuromatsu shohin bonsai fa társaságával. A chabana funkcióját átveszi és nem olyan rossz dolog ilyen látvány társaságában ízlelni a japán zöld teát…