Kitsimono kitsimono
Mindig is érdeklődéssel és olthatatlan kíváncsisággal tekintettünk a japán offline reklámvilág alkotásaira. Az európai szemmel sok esetben meglehetősen szokatlan vizuális közlés formák külsőségei – kívülről nézve – teljesen beleolvadnak saját közegükbe és ott nem csak jól funkcionálnak, de saját korstílussal is rendelkeznek. A japán termékeladásra hivatott reklámgrafikák elemi vizuális energiával jelennek meg és azonnal memorizálódnak. A latin abc – ben gondolkodó ember számára logotipként ható hiragana írás és írásjelek kincsesládaként szolgálnak forrásul a mai reklám igényeknek. Külön megkapó, mikor például a hiragana és az angolszász írás tipográf ötvözetei jönnek szembe japán reklámokon. Az ilyen offline reklámgrafikai alkotások külön szubkultúrát alkottak maguknak és minden társadalmi réteget meg tudnak szólítani. Célközönségük maga keresi ezeket fogyasztásra és nem kell erőszakosan eltalálni ezekkel őket.
Inverz koncepció
A játék kedvéért, készítettünk magunknak egy-két reklámgrafikai objekt vázlatot, melyek azt a vizuális utat keresik, azon kísérleteznek, mi volna, ha európában is divat lenne az általunk használt írás hiragana – val, katakana – val, kanji – val való ötvözése. Ti szívesen látnátok ilyen bonsai, kusamono, kokedama és művészeti témájú reklámokat?
Gasztro poszt
Az ételek és azok tányéron hagyott maradékai valahogy mindig eszembe juttatják Spoerrit, sőt időnként Picassót is. Spoerrit, Daniel Spoerrit művészi komponálása, assamblage alkotásai, Picassót pedig kerámiában újragondolt halai egyebei idézik meg ilyenkor. Úgy értem ilyenkor, mikor az asztalon még fellelhetőek a sült pisztráng maradékai. Bár elsőre bizarrnak tűnhet a dolog, de a fotózás mindig segít leredukálni, lefaragni az undort a témáról és megmutatni annak (újra felfedezett) szépségeit. Még ott az étel és a bor íze az ember szájában, mikor már veszi elő a fényképezőgépet…
