Ez most matsu vagy nem matsu? Bonsai vagy pre bonsai?
Ez most matsu vagy nem matsu? Bonsai vagy pre bonsai? A két kérdés jogos is meg nem is és fontos is és nem is és mindkét kérdésre lehet ezt is meg azt is válaszolni. Lehet relativizálni is meg nem is és lehet állást is foglalni meg nem is. Matsu mert fenyő és nem matsu, mert Japánban nem honos. Bonsai mert tálban nevelt, nem bonsai mert még nem kiforrott, pre bonsai mert még csak most ültettük át japán nevelőkonténerből és nem pre bonsai mert már elkezdtek beérni a jövőévi alvórügyek, a drót tart és bonsai tálban van a növény és látszik mivé válhat. De még mindig nem “kész bonsai” és még látszik, hogy yamadori alapanyagként indult.
A tavalyi drótozás és alakítás eredménye elkezdte tisztázni a fa jövőjét és kilátásba helyezett egy régies japán bonsai stílust, melyet viszonylag ritkán látni bonsai kertészetekben vagy bonsai kiállításokon. Jellegzetesen Pinus téma a stílus és jellegzetesen shohin illetve kifu méretben jó a megoldás. Ehhez a stílushoz/megjelenéshez/jelleghez leginkább kerek vagy mély és ovális bonsai tálat illő választani és ha már fenyő, akkor ezekből a legetikusabb a szürke mázatlan tál. De mielőtt előkerülne a tál, persze jön a drót és a bonsai drótozással előállított – egyetlen ágból kiinduló lombkorona “építés”. Ha mindez megvan, indokolt egy erős tápozás és következő évben jöhet az átültetés….
Ez volt tavaly és ennek az eredménye jött el idén. A tálválasztás fő meghatározója természetesen maga a fa és persze az esztétikai elképzelés volt. Ami kellett, az egy ovális, irreguláris formakezelésű mázatlan bonsai tál, mely igényét a fa jellege teremtette meg. Olyan bonsai tálat szerettünk volna, melyen nagyméretű vízáteresztő nyílás van a pangóvíz jelenség biztos elkerülése érdekében kialakítva – biztosítva a fenyők gyökerével együtt élő szimbiota gombák ideális nedvességi állapotát. A vízáteresztő nyílás egy áttört mintájú betéttel szűkíthető – hogy a forma kínálta tradicionális ültetésekre való használat esetén az ültető közeghez ne kelljen túl sűrű hálót használni – ha a gyökerek állapota szenes drén használatát indokolja. A tál megközelítőleg szabályos palástból épül fel, mely enyhén naivizál. A tál összhatása az antik japán bonsai tálak formavilágára és hangulatára historizál.
Az ültetés akadama és kiryu keverékébe történt, mely nem csak bevált, de egyszerűen kezelhető később is. Az idei fejlődések már viszonylag biztatóak és határozottabban rajzolják ki a jövőbeni lombkorona kontúrját. Egyetlen kérdés a gyökérzóna “kisdombos” jellege, mely szigorúan nézve nem etikus, de a következő átültetésig – mely esetében két év múlva lesz, van idő gondolkodni hogyan oldjuk meg – ha éppen nem süllyesztjük akkor be jobban a fát a tálba.
Pinus és Juniperus
Ha örökzöld bonsaiokról esik szó, általában a fenyő és boróka bonsaiokra gondolunk először. A fenyő és boróka bonsai fák e tekintetben kéz a kézben járnak és szinte teljesen egy kategóriába soroltak annak ellenére, hogy bánásmódban vannak sarkos különbségek közöttük. És akkor még nem is beszéltünk a Satsuki azáleákról vagy a fél örökzöld vagy télizöld bonsaiokról. Ez utóbbiakba nem is mennénk ez alkalommal bele, megmaradnánk a Juniperus és Pinus bonsaioknál és bár ide kellene tartozzanak a Picea, a Pseudotsuga, Cedrus, stb. fenyő bonsaiok is – őket is átlépve – úgy lesz ahogyan az elején ígértük.
A fenyő és boróka bonsaiok nem csak azért keresett holmik mert – ha tetszik – állandóságot szimbolizálnak örökzöldségükkel, de azért is mert a shohin méretkategóriából, a bunjin bonsai stílusból és a mozgalmas deadwood munkák eredményeiből egyszerűen nem hiányozhatnak. Ha őszinték vagyunk nem restelljük kimondani, hogy tulajdonképpen végtelenül egyszerűen tarthatóak, könnyen teleltethetőek és egyszerűen szerethetőek. Nemrégiben két poszttal jöttünk elő, melyek ezt a témát hozzák. Az egyik poszt a Pinus thunbergii és a Pinus nigra közti hasonlóságokat és különbségeket keresi bonsaios szempontok szerint, míg a másik a shohin borókákról veti a betűt. Igyekeztünk olyan dolgokat felhozni, melyek szempontokat adhatnak azoknak (is), akik nem vagy nehezen jutnak hozzá egyes alapanyag típusokhoz és azoknak is akik szeretnek szinte vagy teljesen a nulláról kezdeni egy-egy bonsai fát. Annak aki ebbe a világba belemászik, egy dologra biztosan fel kell készülnie, nagy valószínűséggel szüksége lesz még egy bonsai ollóra. Egy olyanra, ami igazán hosszú nyéllel rendelkezik és ami lehet mindig gyantás. Mert ez a fenyő és boróka bonsai “mellékhatása”.
TIPP: A gyanta illata finom, de nehezen lehet letisztítani a bonsai szerszámokról és a kezünkről. A fenyőgyantát a terpentin oldja a legjobban, ami beszerezhető háztartási és festékboltokban. A terpentin használata után érdemes szappannal és bő vízzel alaposan kezet mosni.