Miért szárad ki a boróka bonsai?
Évről évre egyre többször hallani olyat, hogy egy-egy bonsai kertésznek (megint) kiment egy boróka bonsai fája. Mi lett vele? – hangzik el a kérdés és a válasz leginkább az, hogy nem tudom. A találgatások az atkát emlegetik, de azért az atkát sem lehet mindenért okolni. Az alább linkelt poszttól a Boróka-tarkadíszbogár csuklik és reméljük sokaknak lehet segítségére abban, hogy megtartsák méltán dédelgetett Juniperus bonsai fáikat. KATT A CIKKÉRT!
Juniperus chinensis Itoigawa pre bonsai
Legutóbb ott hagytuk abba ezzel az Itoigawával, hogy el kell kezdeni vele a jin, shari ( bonsai deadwoods ) kialakítást. Ennek nem csak az az oka, hogy még nincsenek rajta ilyenek, hanem az is, hogy akik az alapanyagot előnevelték, rajta hagyták ezek kialakításának lehetőségeit. Február közepe van, lassan a növény gyökértevékenysége megindul és a szállító szövetek is aktivizálódnak. Nincs sok idő tehát a jin és shari kialakításra és szerencsére nincs sok ideje ezek szerint a fának az alakítás után túl sokáig száradnia sem a nedvkeringés beindulása előtt.
A jinek helye adott volt. Némelyik száraz volt és némelyik még “élő rész” volt. (A hasítás szebben működött a száraz részeknél.) A malacfarok szerűen kunkorodó, csavart ágak nem hatnak túl természetesen, ezért itt-ott meg kellett szakítani a folytonosságot áttörésekkel és kiszakított részletekkel. Arra számítottam eredetileg, hogy könnyebben hozzá férek az egyes megmunkálandó ágakhoz. Nem így volt. Nem csak a lombkorona akadályozta a bonsai szerszámokkal való mozgást, de az egyes részletek is túl közel voltak egymáshoz. Ennek ellenére az első lépések befejezhetőek voltak.
Ezzel a shari és jin kialakítással még nem tekinthetőek befejezettnek a boróka bonsai deadwood részei. Ez csak amolyan első lépés volt. Nem szerettem volna az egész deadwood elképzelést egyszerre kibontani a fából. Nem azért, mert túlságosan nagy traumának tettem volna ki a fát, hanem inkább azért, mert ezek a kialakított “nemes sebek” egy-két év múlva alkalmassá teszik a törzset arra, hogy igazán korrekt shari – t lehessen készíteni. Egy – két év múlva ugyanis lesz annyi új szállító szövet, hogy “emeletesre” hízik a törzs. Szóval nem a törzset kell szétmarni a plasztikusság kedvéért, hanem a meghízott törzsről a jövőben lerántott kéreg alatt rejlő új rostok teremtenek új formákat majd. Az alakítás után minden sebet beraktam sebgyurmával, hogy minél inkább leredukáljam a száradást, a fa nedvességvesztését. A boróka a tavasz elérkezését követően az első időket a “szezonból” félárnyékban kell töltse majd. Ezzel egyidőben erőteljes tápozást is kap majd.
