Szalon ikebana másként
Szalon ikebana másként. A helyszín egy szalon, egy autószalon és a téma a Mazda mellett az ikebana. Vágott virágok, zöldek, rezgők, vágott levelek és ikebana kerámia. Egyik irreguláris ikebana vázánk volt a “foglalat” és a freestyle ikebana egyik útját járva, egy három pontos magasságú kompozíciót kreáltunk egy alkalomra. A virágok válogatásánál ügyeltünk arra, hogy minél több olyan elem legyen ami utal az aktuális évszakra, ami jelen esetben az ősz eleje. A zöld kiegészítők emellett olyan szempontok szerint (is) kerültek a kompozícióba, hogy lehetőleg minél nagyobb teret hódítsanak meg vizuálisan az adott térből, hogy ne vesszen el az ikebana optikailag az autók birodalmában.
Oncidium és tus a tatamin
Oncidium és tus a tatamin – persze az egyik üvegvázában a másik pedig keretben. Amolyan kikapcsolódás féleségnek szántuk a dolgot a műtermi munka közben. Egy kiállításra szedtünk össze anyagot, mikor előkerült váratlanul egy kis rogyasztott üvegváza. Egy elvirágozni készülő Oncidium orchidea pedig kéznél volt és máris minden abba az irányba mutatott, hogy a tokonoma tere nem maradhat ma este üresen. Egyik tusfestményünk szolgált háttérnek, mely ugyan japán írásjelekre engedhet asszociálni, de valójában székely rovásírás jelenik meg a papíron, mely a “víz” szót írja le.
A kompozíció egy játék, mely a sztereotip asszociációkkal él vissza és az ikebana határán lavírozva, a japán tusfestészet imitációjaként kokettálva az eredeti funkcióval ad élményt a szemnek és egy kellemes pontot az enteriőrnek. Az elvirágzó Oncidium ornithorhynchum orchidea virágzat nem csak visszafogott utalás a Mono no aware életérzésre, de enyhe és finom illatával külön kellemes motívuma a tokonomának…
Ha hasonló posztokat szeretnél olvasni katt ide:
Utómunka fotózás után
Utómunka fotózás után nem mindig szükséges, de van amikor a koncepció része. Legutóbbi műhelyünkben készült fotósorozatunk esetében a koncepció része, hiszen eleve grafikai úton történő fotó kommunikációban gondolkodtunk és ehhez készültek legújabb felvételeink. A felvételeken éppen dolgozunk és nagyon bízunk benne, hogy nektek is legalább annyira fognak tetszeni mint nekünk és még ennél is jobban reméljük, hogy átviszik azt az életérzés szerű hangulatot, ami abból táplálkozik, hogy manapság hogyan gondoljuk megélhetőnek a régebbi korok kulturális örökségét modern emberként. Igyekszünk minden prerafaelita felhangot kikerülni és igyekszünk azt átadni amit szeretünk – példának okáért – egy vámfalusi vagy éppen egy korondi tányérban, egy mizusashiban, egy sushi tálaló edényben, egy gésa megjelenésében, vagy egy muszulyt viselő kalotaszegi leány öltözékében.
A modern művészetnek megannyi alkotó művésze merített paraszti kultúrák népművészetéből és megannyi enteriőr dizájnnal foglalkozó alkotó tett és tesz erős utalást valamely nép által teremtett kultúra szellemi örökségére – legyen az magyar vagy éppen japán kulturális értékek mentén teremtett gondolat rendszer. A mai kornak számtalan esetben az a kulturális válasza a jelenre, hogy visszanéz és áthoz valamit a múltból. Ennek ugyan számtalan és sokféle módon artikulálható oka lehet, de előfordul az is, hogy gyakorlatilag nincs más indok, mint hogy a dolog szerethető. A mi esetünkben jelen pillanatban – pestiesen szólva – ez is játszik, de úgy mint ahogyan Antal Ferenc Árus hajnalit húzott…
Japán magyar kultur mixtape
Japán magyar kultur mixtape vagy chill, vagy beat vagy ki tudja. Fúzió. Igen, azt hiszem ez egy kellően divatos szó. Ez pont jó lesz, illetve lenne ide, de megmaradunk annyinál jelenleg, hogy a japán és a magyar kultúra egy szűk szeletét – a kerámiát toljuk most ebbe az irányba és kísérletezünk vele. Kísérletezünk vele, hogy kiderüljön mi jön ki a kemencéből, ha az erdélyi és a modern japán kerámiák esztétikáját egybegyúrva elhagyjuk az 1280°C – t. Ezt megelőzően műhelyünkbe invitáltunk egy felhívást követően két modellt, aki sok izgalmas meglepetést fog magával hozni. A témát és a részleteket nem bonthatjuk ki előre, de egy kis ízelítővel szolgálhatunk a teljesség igénye nélkül, milyen kiegészítőkkel készülünk fotózni.
Tervezésbe kezdtünk számos elképzelést követve és hosszú idő óta keresett kulturális redundanciák felgyűjtését követően elkezdtünk papírra dolgozni, vásárolni, népviseleti gyűjteményt leporolni és agyagot formálni. Annyit elárulhatunk, hogy az első alkalommal még csak cikként megjelenő tartalmat számos alkotás fogja követni és ezek a művészeti objektként tovább élő tárgyak és gondolatok inkább fognak közelíteni a gasztronómiához és az ikebanához meg egyáltalán a dizájnhoz mint a bonsaihoz…
Penjing a viharban
Penjing a viharban mint kiállítási téma?
Kínában járva egy bonsai – pontosabban egy penjing kiállításon lettem figyelmes egy fő helyen kiállított kompozícióra. Sajnos a tulajdonosról és/vagy az alakítóról nincsenek információim, mint ahogyan arról sem tudok, hogy pontosan mely penjing iskolához vagy stílushoz köthető az alkotás. Így igazán őszintén és naivan tekinthettem a kiállított együttesre. Régebben nagyvonalúan áttekintettem a hasonló kompozíciók fölött, aminek részben az is oka lehetett, hogy mindig csak képeken láttam ilyesmit. Ezúttal azonban el kell mondjam, hogy nehezen szabadultam a látványtól. Az első ami szembetűnt, a valós méret és az emiatt kialakuló speciális perspektíva mely a növények sajátja. A kompozíció kifejezetten nagy és rendkívül részletgazdag. A szememnek még szokatlan volt egy darabig, hogy a nekem megszokott bonsai esztétikától némileg távol álltak a külsőségekre vonatkoztatható jegyek, de azért az érezhető volt, hogy saját rendszere van minden értelemben a látványnak. Az összhatás egyszerre mesebeli, egyszerre barokkos, egyszerre drámai és egyszerre “bonsai professional”. Minden részletében igényes munka, mely sejteti, hogy alkotója komolyan beleélhette magát az alkotásba. A kiállítási installáció, a háttérben megjelenített villámlás plusz vizuális információt adott a boróka csoportnak és egy idő után nem voltak kritikus meglátásaim, csak hagytam magam nézni a kompozíciót… Nektek is tetszik?
Ha tetszik, ha nem (annyira), ha átjön, ha nem jön át, vagy csak gondolatod van, oszd meg velünk kommentben!
Mesterséges zöld címmel – Martinkó Márk a Capa falai közt
Mesterséges zöld címmel – Martinkó Márk a Capa falai közt… Nem szoktunk kulturális ajánlókkal jönni, de ezúttal (nem biztos, hogy utoljára) de kivételt teszünk. Mindig is kedveltük az urbánus környezet és a benne élő növények által feltárt vagy feltárható témákat. Ilyesmi volt mikor például street art kusamono témákat mutattunk be, vagy urban kusamono challenge-t indítottunk a facebookon. Az élet egyszer csak úgy hozta, hogy összefutottunk Martinkó Márkkal bonsai témában és ma meg a kiállításmegnyitójára igyekeztünk nagy kíváncsisággal. Előtte persze “csekkoltuk” weblapját és láttuk, hogy valahogy fel kellene venni vele a kapcsolatot. Ezzel még kicsit váratnánk titeket, de annyit viszont elmondhatunk, hogy mindenképpen megtekintésre ajánljuk munkáit. A dolog még friss, hiszen a kiállítás ingyenesen megtekinthető október 8. – ig a Capa Központ Project Room – ban minden nap 11:00 h és 19:00 h között (szóval akár meló után is odaérhettek).
A megnyitóról pár gondolatot megosztanánk veletek. Biztosan éreztétek egy-egy kiállítás megnyitóján az egyik lábról a másikra érzést, amikor a felolvasott beszéd minden mondat végén olyan mint egy délibáb. Ezen a megnyitón nem volt ilyen érzésünk. A kiállítást Szikra Renáta művészettörténész nyitotta meg, az Artmagazin szerkesztője és az elhangzott gondolatok jó ajtót nyitottak ki és segítettek közelebb kerülni a falakon látható művekhez. Manapság, amikor monitorok vizuális diktatúrájában nézzük a legtöbb képet közel azonos méretben, külön üdítő látni, hogy egy fotó lehet valós műtárgyként megjelenő művészet, melynek van saját fizikailag leírható mérete, rá jellemző felülete és a téma és a művész együtt hat a nézőre.
Szubjektív:
Tudhatjátok rólunk, hogy a bonsai nekünk erős hívószó, különösen, ha a művészet bármely platformján jelenik meg mint téma. Egyik kedvenc képünk a kiállításról motívum szerűen használja/jeleníti meg a bonsait – ha tetszik (a mi szemszögünkből legalábbis) új tulajdonságokkal ruházza fel és új aspektust teremt a fogalom köré. Az ilyen mediális motívumok nagy erővel hatnak és szinte emblematikus tulajdonságokkal ruházzák fel a szándékolt vagy szándékolatlan tartalmakat egy-egy képen. Nekünk már ez hihetetlenül izgalmas, hogy a kiállított anyag rendszerén belül is nagy a vizuális és asszociatív mozgástér…
Nézzétek meg Martinkó Márk munkáit a “Capában”!
Szelfi egyik kedvenc fotónk előtt…
Modern kusamono kerámiák ikebana külsőségekkel Koreába
Modern kusamono kerámiák ikebana külsőségekkel Koreába. Egy koreai kérésre kusamono kerámiákat készítettünk műhelyünkben, melyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehet klasszikus – tradicionális értelemben vett kusamono tálaknak nevezni. Ezek a munkáink első látásra ikebana kerámiáknak hatnak, ám valójában rendelkeznek minden olyan fizikai és esztétikai tulajdonsággal, melyeknek köszönhetően nemhogy az ikebana de a sogetsu világától is élesen elkülönülnek. A sorozatból kettőt emelnénk ki véletlen szerűen. Az ültetés technikai része nem bonyolult esetükben, de a fenntarthatóság már kívánja a megrendelő által birtokolt profizmust. A modern, kultúrán belüli igény és elképzelés részünkről nem csak respektált de kifejezetten várt és kedvelt. Ezek az igények, melyek mellé képző és iparművész látásmóddal igyekszünk odaállni, reményeink szerint mindig friss impulzusokat szülnek és frissebb vérkeringést kölcsönöznek (ha esetenként átmenetileg is) a bonsai és kusamono kultúrának…
Pinus thunbergii cork bark – kuromatsu shohin
Pinus thunbergii cork bark – kuromatsu shohin bonsai alapanyag ami vélhetően nem volt mindig alapanyag. Valahogyan így lehetne jellemezni azt a fenyőt amivel nemrégiben gyarapítottuk gyűjteményünk. A növény egy parás kérgű fenyő amiről leginkább angol nyelvű irodalmat tudtunk elérni és ezen a területen belül, ha bonsairól van szó nehéz információkat összeszedni. Annyi biztos, hogy a Pinus thunbergii cork bark kérgének erősen rusztikus parásodása van annyira intenzív, hogy az alakítás komoly kihívást jelent. Ennek a növénynek az esetében a fiatal – még nem parásodó ágak drótozhatósága opcionális csupán, míg az idősebb – már parásodott kérgű ágaknál maximum a lehúzás jöhet szóba. Az idős kéreg minden fenyő bonsai esetében érték, de a cork bark esetében ez nem csak fokozottan igaz, de kifejezetten kerülendő a kéreg sérülése. Az eredendően kifu méretű alapanyag alakítása került napirendre műhelyünkben, ami a tavalyi tűlevelek megszedésével kezdődött.
A tűlevelek megszedését követően átláthatóbbá vált a fa és kiderült, hogy nem csak túl sok ággal rendelkezett, de az egyes ágakon felhalmozódott gyertyákból is keményen szelektálni kellett. Mindennek az volt az oka, hogy a növényt azért vásároltuk meg, hogy neveljünk belőle egy maximum 20cm magas shohin bonsai fát ami egy öt pontos shohin állványon az un. top növény lehetne – azaz az első pont egy ilyen display – en.
A bonsai alakítás közben a kuromatsu elvesztette lombjának több mint kétharmadát – viszont így a sejtnyomás mintegy megkétszereződött a növényben – hiszen a gyökérzónát nem csökkentettük és az alakítás előtt Biogold kihelyezésével felerősítettük a növényt az alakításra. Az alapforma és az ágak indító “beállítása” megtörtént és a rügyképzés sebességéből kiindulva az első látványos eredményeket már 3 – 4 éven belül várhatjuk is.
Ha további bonsai témájú posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
Kitsimono in China – Shanghai & penjing
Kitsimono in China – Shanghai & penjing. Ezek a szavak már sokat sejtetnek ugyan, de nem eleget. Műhelyünkből Bálintot meghívták Kínába egy bonsai rendezvényre és természetesen ennek nem csak illő eleget tenni de miért ne indulna az ember Shanghaiba? Az egy hetes időintervallumban számos bonsai és penjing gyűjteményt végiglátogatva és a penjing konferencia és bonsai fórum megbeszéléseken kívül a kínai gasztronómia világába is belekóstolva és bonsai demókon való részvételek után a várost járva, közel kétezer felvétellel az “sd-tarisznyában” történt a visszaérkezés… A város, a botanikus kert, a közeg, az élettér, az éttermek, a meghívók vendégszeretete, a lépték, a jó értelemben vett egzotikum és minden ami az ember szeme elé tárul a bonsai szülőhazájában erős nyomot hagy a szemlélőben. Nem csak nyomot hagy, de olyan erős impulzusokkal hat a Kínába utazóra, hogy egyszerűen van/lesz miről mesélni… A következőkben afféle “introduction” jelleggel, megosztunk veletek néhány impressziót bemutató fotót, melyeket Bálint Shanghaiban és környékén készített. A kint digitálisan rögzített anyag feldolgozás alatt van, hamarosan jelentkezünk vele, addig is itt vannak ezek a felvételek… és pici türelmeteket kérjük.
Pinus shohin bonsai tálba ültetése
Pinus shohin bonsai tálba ültetése. Kis fákról nagy dolgokat mondani vagy írni nehéz és nem csak nehéz, de nem cél. Nincs “bonsai lesson misszió” csak némi shohin passzió és a lehető legolcsóbb megoldást alapul véve indult az ebben a posztban megjelenő Pinus nigra shohin az úton – ugyanis az eredet yamadori. Korábban itt írtunk erről a növényről és most azért vesszük elő újra, mert tálba került. Bonsai tálba. Szürke, mázatlan un. virág alakú shohin bonsai tálba. Kiryu és akadama. Ennek a két talajnak a keverékébe lett ültetve és a tápanyag utánpótlást Biogold – al és Green King – el fogjuk megoldani.
A beültetést megelőző állapot a fenti képen látható. A fenyő erőteljesen drótozott és hajlított. Japán nevelőkonténerben fejlődött egy darabig és erősen volt tápozva. A gyökérzete enyhén savanyú talajban fejlődött és napos, fényes helyen volt tartva. Mindez elérte célját és egy erős gyökérzet volt képes fejlődni és az ágakat és lombozatot ellátni. A megszedett tűlevelek következményeként több rügy fejlődött mint a korábbi években és vélhetően ezen rügyek idei teljes kitörése azt eredményezi majd, hogy következő tavasszal már egy kompaktabb lombkorona lesz látható és sanszos, hogy a drótokat is le lehet majd szedni az ágrendszerről. Biztos, hogy utána szükség lesz egy új finom drótozásra, de az már alig lesz észrevehető és mindenképpen más benyomást fog kelteni a fa mint most.
Ha további bonsai témájú posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.