Sekijoju magonc shohin nevelés közben
Egy egyszerű magoncnak sok útja lehet, ha shohin bonsai fát nevelnénk belőle. Vagy beültetjük egy jó nagy konténerbe, elengedjük a gyeplőt, megszórjuk tápanyaggal és hagyjuk egy darabig hagy növekedjen, vagy valami “alternatívabb” módon kezdünk vele valamit. Ennek a magoncnak az esetében ez utóbbi opció indította a sekijoju bonsai stílus útjára a növényt. Korábban írtunk már róla, akkor arról tettünk említést, hogy a növényt gyakorlatilag előszőr kidrótoztuk. Ma más a helyzet, kapott némi drótot ugyan újra, hogy az újonnan növekedett ágkezdeményeket is a helyükre pozicionálhassuk, de most már inkább az az érdekes, hogy nagyjából a helyükön vannak azok az ágak, melyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy elengedhessük végre a növényt a növekedésben. Arra számítunk, hogy az idei növekedést követően – jövő tavasszal – már le lehet szedni a bonsai drótokat a növényről.
Egyenlőre jöjjenek a friss fotók, a többit meg majd…
Sekijoju shohin magoncból
Adott volt egy magonc, ami egy nagyobb Japán juhar tövében váratlanul kinőtt. Kivettem onnan és beültettem egy cserépbe. Következő évben a megnövekedett magoncot egy kő köré tekertem. Így inkább az un. “kőölelő” kifejezés lett találó a sekijoju shohin kifejezéssel szemben, de ez már részletkérdés. Ennek három éve. Most fogtam magam és némi eloxált bonsai dróttal és bonsai ollóval rendbe vágtam az egészet. Most az következik, hogy újabb hajtásokat lesz szükséges generálni, hogy a kompaktabb ágrendszerhez közelebb kerülhessünk, ami talán hoz magával valamennyi törzsvastagodást is.
