Utómunka fotózás után nem mindig szükséges, de van amikor a koncepció része. Legutóbbi műhelyünkben készült fotósorozatunk esetében a koncepció része, hiszen eleve grafikai úton történő fotó kommunikációban gondolkodtunk és ehhez készültek legújabb felvételeink. A felvételeken éppen dolgozunk és nagyon bízunk benne, hogy nektek is legalább annyira fognak tetszeni mint nekünk és még ennél is jobban reméljük, hogy átviszik azt az életérzés szerű hangulatot, ami abból táplálkozik, hogy manapság hogyan gondoljuk megélhetőnek a régebbi korok kulturális örökségét modern emberként. Igyekszünk minden prerafaelita felhangot kikerülni és igyekszünk azt átadni amit szeretünk – példának okáért – egy vámfalusi vagy éppen egy korondi tányérban, egy mizusashiban, egy sushi tálaló edényben, egy gésa megjelenésében, vagy egy muszulyt viselő kalotaszegi leány öltözékében.

A modern művészetnek megannyi alkotó művésze merített paraszti kultúrák népművészetéből és megannyi enteriőr dizájnnal foglalkozó alkotó tett és tesz erős utalást valamely nép által teremtett kultúra szellemi örökségére – legyen az magyar vagy éppen japán kulturális értékek mentén teremtett gondolat rendszer. A mai kornak számtalan esetben az a kulturális válasza a jelenre, hogy visszanéz és áthoz valamit a múltból. Ennek ugyan számtalan és sokféle módon artikulálható oka lehet, de előfordul az is, hogy gyakorlatilag nincs más indok, mint hogy a dolog szerethető. A mi esetünkben jelen pillanatban – pestiesen szólva – ez is játszik, de úgy mint ahogyan Antal Ferenc Árus hajnalit húzott…