Shikishi aranyozott háttérrel keretben
Shikishi aranyozott háttérrel keretben. A bonsai kultúra megannyi vizuális ingere erősen hat a műfaj kedvelőire és felfedezőire. Legyen az kakejiku – vagy abban rögzített shikishi vagy tanzaku, kakemono illesztékbe foglalt shikishi, vagy tenpai, szimpla tusfestmény vagy bjobu, ikebana mint hangsúlyozó elem vagy folytathatnánk a sort hosszasan… Az enteriőr azonban sok esetben más kulturális artikulációban képes fogadni a mindennapok részévé avanzsált japán művészeti elemeket. Így kerül a shikishi keretbe, hogy kiakasztható művészetként képes lehessen reprezentálni az otthon hangulatában a kedvelt és szeretett ‘art – moods objekteket…
Kézenfekvő, hogy egy a bonsai kultúrát kedvelő vagy gyakorló polgár érdeklődésének témájába vágó tematikájú kortárs művészeti alkotásokkal vegye körbe magát – ha van a művészetekre igénye. A bonsai mint kertkultúra és szépmesterség megannyi motívuma és pillanata vagy impressziót provokáló mesterségbeli fogása alkalmas arra, hogy témaként tekintsen rá egy grafikus, egy festő vagy szobrász. Ezen a ponton nincsen jelentősége annak, hogy a művészetté váló alkotás milyen mértékig modern, posztmodern vagy historizált design kísérlet vagy éppen intellektuális “arts flare hakni”. A fontos az, hogy képesek vagyunk – e üzenetet, hangulatot közvetítő leképző művészettel visszaadni az enteriőrben megforduló embereknek a bonsai kultúra számunkra és mások számára dekódolható jegyeit – természetesen un. magasművészeti nyelven. Hogy ne kelljen egyfajta pre – raffaelita művészeti küszöbben megbotlania a dolognak mindenképpen szükséges lehet a kor nyelvén beszéltetni az alkotó művészt és elfogadni, hogy a tradicionális kultúrák kifejezhetőek a mai korban is a mai művészet “szókincsével”…
Legújabb bonsai művészet témájú grafikáink hamarosan elérhetőek lesznek a “KITSIMONO GOODS” oldalon!
Utazás a kazari körül Edoardo Rossival
Utazás a kazari körül Edoardo Rossival. Eredetileg valami találóbb címet gondoltunk adni ennek a posztnak, de a téma olyan, hogy nem csak nehéz megkezdeni, de egy érdekesebb címtől nem is lesz érdekfeszítőbb a tartalom és ráadásul a kazari oly kevesek unikális “gondolati luxuscikke”, hogy elegendő ha kimondjuk – aztán jöjjön ami leírható ebben a témában…
“Nem azt kell keresni ami nincs ott,
azt kell szeretni ami ott van…”
Edoardo Rossi
A tokonoma szentsége és “feltöltöttsége” talán a legérdekesebb téma ha bonsairól van szó. Ezen a területen a bonsai egy egységbe illeszkedik, ahol is főszerepe már sok körülmény függvényévé válik és ezen körülményekkel együtt hatva éri el igazi “funkcióját”. Tenpai, suiseki, bonsai asztal, kakejiku, kakemono, kusamono és persze bonsai. Ezek a “változó-állandók” melyek körül forog minden. Mindezek helyszíne a tokonoma vagy a tokonoma tér szerepét helyettesítő enteriőr részlet. Hogy hogyan válik az eredendően alvásra szolgáló tokonoma tér az enteriőrön belül kultikus hellyé – melybe például a bonsai azért nem léphetett be sokáig, mert föld van a táljában és az tisztátalan/piszkos – és hogyan oldódik fel a tilalom mely végül beengedi a bonsait a tokonomába nem pontosan tudható. Inkább feltételeit ismerjük, inkább a lehetőségeit próbáljuk megismerni (ez is éppen elég nagy feladat).
Régóta kerestük az alkalmat, hogy Edoardo Rossi kazari témájú gondolatait meghallgathassuk. Ez alkalommal roppant szerencsénk volt, a téma házhoz jött mert a Magyar Bonsai Szövetség meghívta Edoardo Rossi – t a székesfehérvári EBA&ESA Annual Convention alkalmából előadni. Több sem kellett, mindent félretoltunk és izgatottan vártuk az előadást. Hogy milyen is volt….. nehéz volna leírni. Minden várakozásunkat felülmúlta. Az előadás nem csak végtelenül inspiráló és informatív volt, de egy olyan utat mutatott meg, mely minden bonsaihoz és kusamonóhoz kapcsolódó cselekedetnek megadja az értelmét és egyben saját rendszerű kontrollt – viszonyítási szempontrendszert ad melyben észrevehetjük pl. egy-egy bonsai esetleges “hibáit”. Ez a szempont rendszer ráadásul fejleszthető, csiszolható, finomítható és egyben tanulandó. Edoardo Rossi tanulni hívta közönségét és útnak indulni a kazari felé. A kazari kifejezéssel találkozni bonsaiosként nem törvényszerű, de nem is feltétlen elkerülhető. Irodalma nem sok van, keveset lehet róla tudni. Olyasmi ez, mint amikor egy regényben egy kincset vagy igazságot keresnek és a hozzá vezető út és az azzal járó kalandok adják a könyv gerincét – majd mikor a kincshez jutnak a szereplők kiderül, hogy nem lehet megkaparintani és ráadásul nem materiális a cél, hanem eszmei. Kiderül, hogy a dolgok mozgató rugója kulturális, nem pedig megvehető és tulajdonképpen minden a szépmesterségek erényére – a műélvezetre megy ki.
“Huszonöt év együtt töltött idő egy fával. Az ember hogy gondolkozzon arról, hogy az a fa szép-e?…”
Edoardo Rossi
Ajánló: Hamarosan megjelenik Edoardo Rossi könyve a posztban leírt témában. A könyv telis-tele van roppant jó és ritka fotókkal, elérhető lesz angol és olasz nyelven. Érdemes lesz keresni!