Két dimenzióban Tajvan, Kína és tea meg persze bonsai
Két dimenzióban Tajvan, Kína és tea meg persze bonsai. Pontosabban Jiufen, Yunnan, Pu-erh és matsu. Ja és ballet. Lehet valami absztraktabb mint egy Pu-erh tea korong az alapozott festővásznon? Vagy egy balerina a bunjin bonsai szerkesztési elveinek segédvonalai közé szorítva? Lehet. Persze. Minden lehetséges, de most ebben a pillanatban ezen absztrakciók inkább úgy jönnek szóba, hogy a legelején említett témákban készültek legutóbbi grafikáink hol papírra, hol vászonra. Igen, vászonra – mert senki nem mondta, hogy csak papírra lehet grafikákat készíteni. Ezekből az elsőket már fel is töltöttük a Kitsimono Webshopba és a többi feltöltésével kapcsolatban meg…. meg hát itt nyilatkoztunk bővebben…
Szóval a híradás megvolt, rátoltuk a facebookra és az instára, majd dolgoztunk tovább – és ha minden jól megy egyszerre végzünk a keretezővel. De lapozzunk! A téma olyan, hogy a sorozat – melyben gondolkoztunk – pici magyarázatra szorul (ez nem ritka a kortárs művészet berkein belül valljuk be). Ez nem egy olyan sorozat ami azt jelenti, hogy egy képből sokat készítettünk volna (sorszámozással megkülönböztetve őket egymástól). Ez úgy sorozat, hogy a téma adott, de azon belül sok parafrázis készült. A grafikák általunk készített dúcokról lettek nyomtatva, de minden dúcról egyetlen nyomat készült és ezt követően a dúc megsemmisítésre került. Ez az eljárás a sokszorosító grafika valós értékére igyekszik utalni, hiszen a sokszorosítógrafika mint olyan, technikailag olyan vizuális értékeket képes felmutatni, mely értékeket más grafikai technika nem, vagy nem nagyon. Viszont ez a fricska nem öncélú, a sokszorosítási technika becsületét szerethetően igyekszik visszaadni és emellett a mai nyomdatechnológia és a digitális copy-paste világra köp nagyot…
“Mikor ezt a fotót látod, akkor már a valós idő szerint túl vagyunk időben azon amit látsz. A művészet olyan mint az emlékek. Nincs jövőideje. Csak jelenje meg múltja…”
KITSIMONO AZ INSTÁN!
KÖVESS MINKET TE IS!
Hogyan kerül a balettcipő a bonsai asztalra, avagy kísérletek térrel, idővel, balerinával és bonsaiokkal
Hogyan kerül a balettcipő az asztalra? Első pillantásra igencsak különös ötletnek tűnik egymástól ilyen távol eső fogalmak, mint a táncművészet és a bonsaiok társítása – legújabb poszt-sorozatunk viszont egészen más megvilágításba helyezhet mindent. Mi kapcsolja össze a mozdulatok művészetét a – látszólagos – mozdulatlansággal? Mi kapcsolja össze a ritmus térben és időben történő alkalmazását, a pillanatnyi, múló impresszió megfoghatatlanságát és az évszázadok megfontoltságát, a szépség fogalmának legkülönbözőbb aspektusait? A ‘dinamizmus’ szó végletesen kitágított értelmezéseit? Egyszerre játékos és egyszerre komoly kísérlet dokumentálását láthatjátok a projektben, melyben egy balett táncost kértünk fel bonsaiok “megjelenítésére”. Ajánljuk azoknak, akik kíváncsiak arra, hogyan látja és értelmezi egy táncművész a bonsaiok világát, ajánljuk azoknak, akik érdeklődnek egyensúlyi helyzetek, ágszintek átértelmezése, megvalósítható és megvalósíthatatlan törzs-dőlésszögek iránt és azoknak, akiket egyszerűen csak kíváncsivá tett mindez…
Néhány kiragadott felvétel a sorozatból, kedvcsinálóként – a többiért itt olvassátok “Bonsai meets ballet” cikkünket!
Kengaira bunjin és tatamira spicc
Kengaira bunjin és tatamira spicc. Talán elsőre furán hangzik mindez, de ha jobban belemegyünk nem is olyan különös a dolog. Az elején kezdve az egészet, egy Pinus nigra pre bonsait alakítottunk – illetve készítettünk elő, hogy a gép elé tehessük és fotózhassuk. Mindezt azért, mert kísérletbe kezdtünk és pár növényt összeszedve összehoztuk a mozdulatlanságot és a mozgást. Akik követik a Kitsimono Blogot tudhatják, hogy időnként kicsit titkolózunk és csepegtetünk amolyan előzetesként egy-két fotót. Most ebben is visszafogottak leszünk, de hamarosan megmutatjuk mire is a spicc cipő a bonsai asztalon. Annak előtte még pár szót ejtenénk erről a fenyőről, hiszen az egyik főszereplője lesz a következő projektünknek. Ami fontos lesz, hogy megválaszolandó kérdéseket dob fel a növény egyensúlyi helyzete és ami kérdéses lesz, maradhat-e így a növény pozicionáltsága és ha igen akkor mi kell még ehhez.
Egyenlőre felkészítettük a növényt (többedmagával) a téma szerinti bemutatásra és különösen nagy hangsúlyt fektettünk a növény körbejárhatóságára – illetve arra, hogy minden oldalról legyen mit látni rajta. A síkok, a horizontális és vertikális korlátok megtartásával szokatlan fő nézetet teremtettünk és igen, megvan a miértje, mint ahogyan a balerinának is megvan minden mozdulatának a fő nézőpontja amit az előtte elhelyezkedő közönség jelöl ki. Nincs öncélú mozdulat és öncélú pozíció a színpadon vagy a tokonomában, hiszen nem a mozdulat a tárgy, hanem amit elmondunk vele.
Kövessetek minket továbbra is, hamarosan jövünk a továbbiakkal…
Ha hasonló posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
