…Azon a napon Yasuhiko éppen a shohinokat készítette ki, hogy rendbe tegye őket a parapeten. Szép, koros, öreg kérgű densiflora és thunbergii volt valamennyi. Egy részét még a nagyapja ültette mikor megtudta, hogy fiú unokája lesz. Yasuhiko még ősszel eldöntötte, idén kiveszi a nagyapja által készített shohin bonsai tálakból a fenyőket és apja táljaiba ülteti át őket, nagyapja táljait pedig félre teszi a legutóbb ültetett thunbergiiknek. Lány lesz. Yasuhiko ezen a tavaszon először tartja magánál a fiától kapott iphone-t a shohinok átültetése közben. Türelmetlenül várja a menye hívását, mikor érkeznek Saitama – ba. Külön gonddal készít elő egy thunbergii – t, melyre fia régóta vágyik, de Yasuhiko sajnálta odaadni eddig, mert fia minden bonsaiból modern shohin – t csinál és ez az utolsó, melyen még nagyapja bonsai alakítási stílusa egyértelműen látszik. Eközben felesége Mieko az idei első cseresznyéket szedi. Még kicsit éretlenek, de ez szokás. Yasuhiko mindent rendben szeretne látni mielőtt megérkezik a fia. Mieko a házban mindennel készen van, már csak beszedi a száradó ruhákat a bonsaiok mellől. Yasuhiko menye városi lány. Tokyoban nőtt fel. Yasuhiko fia Tatsuji Tokyoba költözésekor ismerték meg egymást. Tatsuji sokat dolgozik egy telekommunikációs cég fejlesztési osztályvezetőjeként. Ha egy kis ideje van, apjától kapott bonsaiok törődésével szeret kikapcsolódni ezért nem igazán élnek társasági életet. Tatsuji magának való pontos és precíz ember aki mindent megtervez. Egy beton és üvegre tervezett minimalista modern lakásban laknak a legfelső emeleten, ahol a teraszon elrendezett bonsaiokon keresztül Tokyora gyönyörű kilátás nyílik. A lakás bútorainak jelentős részét képezik az európai barokk még elérhető komódjai, ülő alkalmatosságai. Ezeken kívül minden modern és korszerű, tisztán funkcionalista, minden ledekkel megvilágított. Tatsuji reggel 06:50 – re tervezte az indulást Saitama – ba, gondosan előkészítve mindent. 06:44 – kor befejezte a reggeli bonsai öntözést, kardigánt vett és Norikoval 06:49 -kor elindultak autóval Saitama – ba. Első útjuk a saitamai kórházba vezetett. Ultrahangra mentek időre. Kifele jövet Tatsuji büszkén helyezte belsőzsebébe a felvételeket és indultak tovább szülei felé. Pár perc hegynek fel az autóval. A szűk utcákon felfelé haladva a picike kertekből látszódtak a virágzó alakfák, a bambuszrúdhoz szorított ágakkal nevelt thunbergii niwakik, a frissen nyílt momiji alakfák, a partfalakban már egy – egy korai virágot bontó Satsuki azáleák és a megszokott csend és külvárosi nyugalom. Yasuhiko éppen inget és öltönynadrágot vett. Begombolta a felső gombot az ingnyakán mikor megszólalt a telefon. Noriko volt. Mondta, hogy még pár perc és megérkeznek. Yasuhiko gumicsizmát vett, Mieko papucsot és lementek a kertkapuhoz. Mieko egy álló váza alakú kerámiába készített kusamonót vitt magával és a kapu elé letette a földre egy deszkadarabra amolyan köszönő növényként. Fordult a kanyarból egy autó, megjöttek. Kiszálltak az autóból, Tatsuji frissen borotvált volt, finom anyagból készült öltönynadrágot és Armani inget viselt. Noriko elegáns kismama kosztümben volt smink és ékszerek nélkül. A kertben az öregecske Shiba inu – Hatchiko csóvált és szaladt simogatásra. A család újra együtt volt és együtt töltötték a napot. Délutánra Noriko elfáradt. Tatsujival haza indultak. Indulás előtt Yasuhiko egy dobozt adott fia kezébe azzal, hogy otthon bontsa ki. Az út kereken 45 perc volt Tokyo – ig. A város központtól a kapuig és a lakásajtóig pont tizenöt perc és 17:00 – ra otthon is voltak, ahogy Tatsuji tervezte. Noriko annyira elfáradt, hogy azonnal elment aludni. Tatsuji fogott egy Asahit, kiment a dobozzal a teraszra és megnézte mit kapott édesapjától. Egy thunbergii shohin volt benne, amit még dédapja ültetett, amire évtizede vágyakozott. A shohin mellett volt egy boríték. A borítékban egy régi levél, amit Yasuhiko nagyapja írt fiának. Az összehajtott levélben pedig volt egy kéttűs pici tűlevél. A levélben egy bölcsesség volt olvasható az időről és egy sor, melyben intette fiát az öreg, hogy akkor alakítsa csak át a fát, ha azt a pici tűlevél méretet már legalább öt esztendeje meg tudja tartani a növényen…
ELŐZŐ FEJEZET :
KÖVETKEZŐ FEJEZET :
