Öt éve, hogy Tatsuji maga neveli dédapja shohinját. Öt éve, hogy sikerrel tartja kis tűlevelekkel az öreg thunbergii – t. Ezen az őszön Tatsuji a Shohin Bonsai Ten – re készíti fel a növényt. Titokban tartotta, hogy meglephesse édesapját, de összeállított egy hétpontos shohin displayt a dédapja fáiból. Tatsuji gondosan rendezgeti el az egyes ágak dolgait. Vele szemben ül Yume, aki folyamatosan beszél és ahogyan egy négy éves kislánytól várható tele van kérdésekkel, amiket rendre fel is tesz Tatsujinak. Folyamatosan lóbálja a lábát, a plüss tanukinak mindent megmutat és igen nehéz mellette a shohinokra figyelni, de Tatsuji igazából élvezi, hogy dédapja shohinjait lánya társaságában készítheti fel bonsai kiállításra. Másnap meg is jelenik a Shohin Bonsai Ten – en és össze is rakja a shohin együttest az érkeztetésnél a bírálatra. Kihelyezi a shohin állványt, előveszi a hat darab shohin bonsai asztalt, melyeket újra áttöröl egy szarvasbőr darabbal. Legfelülre egy téglalap alakú, puritán ébenfa shohin bonsai asztal kerül. Balra le, egy alacsony lábú kaszkád shohin bonsai asztal finoman ívelt lábakkal, rózsafával kazettázott lappal. Jobbra le, egy alacsony, mahagóni színűre pácolt és kagylópolitúrozott, faragott lábú shohin bonsai asztal került. Innen balra lent, egy fényesre politúrozott, fekete, bordázott oldalú shohinbonsai asztal, melynek finoman kimart pereme volt lapján. Jobb oldalon lent csak egy egyszerű téglalap alakú falapocska. A shohin állvány mellett jobbra, egy magas lábakon álló klasszikus kaszkád shohin asztal volt kihelyezve. A kusamono pedig egy selyem szélű gyékény párnára volt kihelyezve – pont ahogy Tatsuji eltervezte.
Jöttek a növények. Legfelülre került a Pinus thunbergii, melyet legutóbb kapott édesapjától. Balra le, egy Juniperus chinensis ‘Itoigawa’. Jobbra le egy Acer buergerianum. Balra le, egy termésekkel gazdagon berakódott Callicarpa japonica, jobbra pedig egy kabudachi Chaenomeles japonica. A hatodik pont a magas kaszkád shohin bonsai asztalon egy Pinus parviflora volt, mely kitett öreg gyökereivel, a kerek tál pereme alá bukó lombkoronájával nem csak gyönyörűen bókolt a shohin állványra, de alsó ágával egyszerre mutatott a kusamono – ra. A bírák beválogatták Tatsuji shohin display – ét a kiállításba és a protokoll fotózást követően ki is helyezték arra a sorra, ahol egymás mellett voltak kiállítva a shohin kompozíciók. Ez idő alatt Tatsuji és Yume a sales area – ban járkáltak. A standjaikat berendező bonsai kereskedők közt felkeresték Tatsuji barátait, akiknek büszkén mutatta be lányát és szerényen mesélt karrierjéről. Tatsuji gyermekkori barátaival is találkoztak, akikkel gyakran rendeztek be üres sphagnum – os kartondobozokat tenpai figuráknak – amolyan babaház szerűen nagyapja műhelyében. Az ő gyermekkoruk nem annyira a városi lét előnyeiről szólt, mint inkább a bonsai piacozásról, a növényekről és a kertben állandóan dolgozó szüleik látványáról. Az egyik standnál Haruki rendezgette a suisekik fadobozainak tetejére a daizás köveket. Haruki kő kemény üzletember volt, barátként viszont a leghűbb szövetséges, a legérzékenyebb és legmelegebb szívű ember, akit Tatsuji ismert. Haruki megdöbbent találkozásukkor. Először azt hitte, hogy Yasuhiko – t látja és csak pár másodperc alatt esett le neki, hogy a mindig hangos kisfiúból Tatsuji emberré érett. Haruki – t meghatotta a tény, hogy ennyire eltelt az idő és Tatsuji nem csak felnőtt, de ma már kislányával sétál a Shohin Bonsai Ten – en. Fogott egy kisebb nyúl tenpai – t és Yume kezébe helyezte. Azt mondta neki “Ez a nyuszi téged várt, fogd és vigyázz rá nagyon!” – ezzel kacsintott, megsimogatta Yume fejét aki kicsit zavarban volt ugyan de mosolygott lehajtott fejjel és azt mondta “Dōmo arigatōgozaimashita!”. Tatsuji – nak jólesett, hogy Haruki megajándékozta lányát és büszke volt, hogy a lánya ilyen szépen megköszönte az ajándékot. Mikor elköszöntek, Haruki utánuk kiáltotta, hogy üdvözli Tatsuji édesapját és kérdezte jön-e holnap a megnyitó ceremóniára. Tatsuji visszakiáltott, hogy mindketten ott lesznek – ezzel integetett Yume – val együtt és hazaindultak.
Másnap Tatsuji beült az autójába és sietett Saitama – ba Yasuhiko – hoz, hogy elvigye a Shohin Bonsai Ten – re. Yasuhiko nem nagyon értette miért erőlteti fia ennyire, hogy megnézzék a kiállítást. Yasuhiko látott már elég Shohin Bonsai Ten – t. Nem hozta lázba különösebben a dolog. Inkább csak azért ment bele az egészbe, mert a fiával tölthette a napot. Útközben Noriko – ról kérdezgette fiát Yasuhiko. Hogy van, hogy viseli a mindennapokat, de Tatsuji minden válaszból végül Yume – t hozta ki témaként. Elmondta mennyire hasonlít Noriko – ra, főleg a szemei, a mosolya és hogy nem is nagyon érdekli más az életben annyira mint Yume – val játszani. Egyszer csak ott voltak a parkolóban és hogy ne tűnjön föl apjának, Tatsuji beállt a sorba mint az összes többi látogató, nehogy apja rájöjjön a kiállítói kártyáról, hogy “valami készül”. Mikor a hosszas sorbanállás után bejutottak, elkezdték rendre végigjárni a kiállítást. Élvezték a látványt és ki – kibeszélték az egyes kompozíciókat. Mikor közeledtek a saját kompozícióhoz, Tatsuji egyre izgatottabb lett, vert a szíve és izgatottan várta mit szól édesapja. Mikor Yasuhiko megpillantotta a shohin állványt, földbegyökerezett a lába és szólni sem tudott. Próbált uralkodni magán, de végül könnyek szöktek a szemébe. Azt mondta fiának, ő évtizedek óta nem látta így együtt ezeket a shohinokat. Külön meghatottan megköszönte Tatsujinak, hogy nagyapa shohinjaiból nem csinált modern shohinokat…
Yasuhiko aznap este lefekvés előtt Mieko – nak azt mondta:
“Holnap elmegyek és visszavásárolom apám fáit Tatsuji – nak, ahol csak tudom.”…
ELŐZŐ FEJEZET :
KÖVETKEZŐ FEJEZET :
