A Harukyoto mint telekommunikációs óriás nyár elején megszorongatta piaci versenytársait. Részvényinek értéke az egekig ugrott, mikor egy frissen piacra dobott termék után rádobtak még egy lapáttal és az egyébként exclusive szolgáltatást elérhetővé tették a fogyasztók széles tömegei számára is. Itt nem álltak meg, egy teljes termék aurát hoztak létre a szolgáltatás köré számos appal és a fogyasztó által fejleszthető saját igényre okosítható mobileszközökkel. Hogy a cég kikerülhesse a konkurens piaci reakciókat, bármily meglepő de mindezt offline kommunikációval, az online marketing teljes nélkülözésével vezényelte le. Orbitálisat robbant a termék csoport. Azonnal divat, sőt státusszimbólum lett. Igazi kawai trendiség – cukiság. A telekommunikációban érdekelt konkurens cégek nem tudták felvenni a kesztyűt, földig hullottak a részvényeik. A Harukyoto olyan nagyot szólt, hogy másnap minden telekommunikációs versenyben lévő óriás munka helyett vezérkari megbeszéléssel kezdett és azonnali projektterveket és tendereket követelt embereitől. Huszonnégy órát kaptak, kivéve a Shinno Global Corporation – nél dolgozókat – ahol Tatsuji is dolgozott, itt 12 óra volt a határidő mindenre. Teljes káosz és kapkodás alakult ki. Tatsuji koordinátorai és projektfelelősei azonnal nekimentek a teendőknek kezdve azzal, hogy az elemzőket ráállították a Harukyoto minden rezdülésére. Hiába a modern kor, bushido szellemben kezdett reagálni a Shinno Global. Tatsuji érezte, hogy ez kevés de nem volt jobb ötlete és az idő is szorította, mindössze 11 órájuk maradt mindenre. Nem volt veszteni való. Ha nem áll elő valamivel a group, nem csak az állásába kerülhet, de a cég is térdre eshet. Helyi idő szerint 9:30 h volt. Tatsuji fogta a telefonját és elkezdte nézni barátainak a listáját. Megtalálta benne gyermekkori barátja, Hiromo telefonszámát. Hiromo – Haruki fia – Párizsban egy online promóciós cég a MediaBoutique France tulajdonosa. Egy kis alig ismert cég mely jól startolt az elmúlt években – de ami fontos volt, hogy európai és komoly online felületekkel rendelkezik, londoni, berlini, római, budapesti, és bécsi irodákkal. Ismerték az európai telekommunikációs piac lehetőségeit. Tatsuji hosszasan tárgyalt Hiromoval. Az eredmény az lett, hogy a Tatsuji által korábban előkészített fejlesztési projektekbe belekezdtek. Ezúttal a Shinno Global Corporation Európában terítette vadonatúj termékcsoportját, melyet a MediaBoutique France segítségével kezdtek reklámozni először Európa szerte. A Shinno Global Japánban működő leányvállalatai így arra készülhettek, hogy a cég Európában befutott márkáit visszaimportálják a japán fogyasztóknak, számítva arra, hogy az európai márkák utáni releváns fogyasztói igény mohón beszippantja azt. Tatsuji beosztottjaira óriási hatást gyakorolt az ötlet, minden szárnyra kapott. Egy dologgal azonban nem számolt Tatsuji. A Harukyotonak is volt terve a folytatásra. Amíg a Shinno Global fejlesztési osztálya lázasan dolgozott Tatsuji projektjein, addig a Harukyoto azokat az ügyfeleit, akik a konkurens cégek appjait törlik eszközeikről egy olyan appal jutalmazza, ami a konkurencia összes online termékcsoportját egy appban tartalmazza és ehhez landolt az alkalmazás mellé egy Nipponplayers nevű játék, amivel bármelyik közösségi média ismerőssel direktben lehetett játszani szamurájként az európai kultúra ügynökeit szimbolizáló démonok ellen. A Harukyoto játéka mindent felülíró sikerével előre népszerűtlenné tette Tatsuji ötletét. Ha ez nem lett volna elég, a játékot reklámozó plakátok ellepték a város minden hirdetőfelületét. Shohin bonsaiokkal és japán rajzfilmhősökkel reklámozták a játékot, ami egyet jelentett a megsemmisítő vereséget hozó app megkerülhetetlen létezésével. A Harukyoto mindig egy lépéssel előrébb járt. Lehetetlen volt utolérni.
Másnap reggel Tatsuji úgy ment be a Shinno Global Corporation – be, hogy lemond tisztségéről azzal az indokkal, hogy nem képes versenyben tartani a céget a Harukyoto – val. A lemondás nem volt egyszerű. A vállalat vezérigazgatója Watanabe Yuto nagy ember volt és tulajdonképpen még senki sem találkozott vele személyesen – eltekintve attól a pár alkalomtól, amikor keresztülment az irodán. Tekintélye mellé erő és felsőbbrendűség társult, nem állt barátságos ember hírében. Tatsuji beérkezett munkahelyére, ahogy mindig. Megigazította a nyakkendőjét, begombolta a zakóját látványosan – hogy láthassa minden munkatársa, hogy a vezérhez megy lemondásra. A beosztottjai némán figyelték szemük sarkából, ahogy a lifthez indul, amivel csak a vezérigazgatói szék elé lehet jutni – mert külön lifttel utazott Watanabe úr, hogy ne kelljen érintkeznie a cég alkalmazottjaival. Pontosan hét másodperc alatt ért fel a lift a kilencvenhetedik emeletre. Tatsuji kopogásra emelte kezét, mikor Watanabe úr titkárnője kinyitotta az ajtót és lesütött szemmel csak biccentéssel jelezte, hogy merre lesz az ajtó. Ahogy belépett Tatsuji, a csokoládé bonbont fogyasztó Watanabe úr látványa fogadta, aki durva mozdulattal intette kövér karjával Tatsujit, hogy üljön le. Tatsuji leült és ölébe vette felmondólevelének kemény fedeles mappáját, melyen a Shinno Global aranyozott logója csillogott. Watanabe úr arra sem méltatta, hogy köszönjön, vagy hogy fogadja a köszönést, ehelyett fülsüketítő üvöltésbe kezdett. Hosszasan szidalmazta Tatsujit. A végén azt mondta neki, hogy nem fogadja el a lemondását. Tatsuji finoman próbálta jelezni feljebbvalójának, hogy már nem tekinti magát alkalmazottnak és mindenképpen lemond, mert japán embert nagyobb szégyen nem érhet, mint ha a nem jól végzett munkája ellenére pozícióban marad. Watanabe úr még jobban üvöltött. Fröcsögött a nyál kövér ajkai közül melyek az idegességtől remegtek mint a kocsonya. Végül közölte Tatsujival, hogy a fejlesztési osztályról áthelyezi a marketing osztályra és végigcsinálja amit elkezdett, mert jobb marketinges mint fejlesztő és egyébként is, mit képzel magáról, hogy ezt eddig eltitkolta. Watanabe úr váratlanul udvarias hangnemre váltott és elmondta Tatsujinak az ablakon kifele bámulva, hogy nem látott még olyan tökéletes marketing gondolkodást, mint ami a Harukyotonak készült válasznak. Végül annyit mondott: Elmehet!
Tatsujit különösen irritálta, hogy a Harukyoto bonsai grafikákkal reklámoz. Úgy érezte, ezt neki kellett volna meglépnie. Most, hogy a Shinno Global marketingosztályának első embere lett, úgy érezte revansot vehet ezen. A Harukyoto tendereinek filozófiája a modern eszközökre készült , ami ugyan a tradíciókkal kommunikált, de meglehetősen modernül. Tatsuji messzebb ment, olyan marketing alapot rakott le a válaszra, mellyel a rajzolt bonsai helyett igazit mutatott, az anime gésák helyett valódi gésákkal és stb, stb, jelentek meg. Offline marketing helyett flashmob szerű kampányba kezdtek minden városban. Először azt vették fel videóra, hogy egy zen kertben a japán szigeteket szimbolizáló kövekre a cég saját fejlesztésű telefonjait helyezték ki, majd gondosan körbegereblyézték a kavicsot és természeti hangokat lejátszó csengőhangot küldtek rájuk. Azt rögzítették 4K-s videókra, hogyan reagálnak a jelenlévők, ki mer bemenni felvenni, vagy kinyomni a telefont a csend kedvéért. Videóik az összes japán videómegosztón taroltak, általában az első két napban meghaladta nézettségük a 2-3 milliót. Tovább mentek. A Shinno Global egy teljes hétre kivonult az online reklám világából. Minden webfelületükön az a szlogen volt olvasható, hogy “Találkozz velünk a valóságban!”. Csak Tokyoban leányvállalataikkal együtt 247 490 fényreklámjukat kapcsolták le és vetítették a helyükbe az épületekre Omiya legszebb bonsai fáit. A Shinno Global megtette azt, amire a legtöbb multi képtelen, “lelépett” az emberek közé. Emellett az üzleti magatartás mellett a Harukyoto “reklámhadviselése” üres feltűnősködésnek hatott és szinte azonnal unták meg a fogyasztók. A Shinno Globalnak volt mondanivalója, a Harukyotonak pedig csak üzletpolitikája. Két hónappal Tatsuji áthelyezése után, Watanabe úr felhívta Tatsujit. Megkérte, legyen a vendége egy vacsorára és hozza magával feleségét is. Watanabe úr ezzel a vacsorával kívánta kifejezni háláját, hogy Tatsuji visszahozta a céget a mélypontról és ezzel nem csak a céget és saját állását, de Watanabe pozícióját is megmentette. A Shinno Global részvények újra jól szerepeltek és ez Watanabe mosolyán is látszott. Szokásához híven csokibonbont falt és közben méltatta ötletét, hogy Tatsujit áthelyezte másik pozícióba, ezzel megmentve Tatsujit és a céget a teljes összeomlástól. Tatsuji jól tette, ha hálálkodott ezért. Másnap éppen munkából ért haza, mikor az a hír fogadta, hogy édesapja meghalt. Az elmúlt hónapok céges erőltetett menete és apja halálának híre összeroppantotta Tatsujit. Nem sokkal ez előtt vesztette el édesanyját is. A cég felállt, Tatsuji padlóra került. Noriko nyakába szakadt minden, Tatsuji szüleinek saitamai bonsai kertje is, miközben második gyermeküket várták, amit Tatsuji még nem is tudott. Amíg Tatsuji felépült a Saitamai kórházban, addig Noriko szamuráj feleségeket meghazudtoló módon állt helyt. Tatsuji felépülése után az orvos azt tanácsolta, jobban vigyázzon magára. Másnap kilépett a Shinno Globaltól és hazament szülei kertészetébe. Folytatta, amit az öregek abbahagytak…
ELŐZŐ FEJEZET :
KÖVETKEZŐ FEJEZET :
