Ezt a Prunus persica shohin bonsai alapanyagnak nevelt növényt még kilenc évvel ezelőtt ültettem magról. Pár éve a fokozatos magasság és földlabda nagyság csökkentés volt a fő koncepció. Mivel a Rosaceae – k családjába tartozik, fogékony a Lisztharmatra, ami miatt – lehet mondani – sok mindenen túl van a növény. Nagy méretű levelei és nehezen csökkenthető nagyságú ízközei miatt nem a gazdag ágrendszerek shohin bonsai alapanyaga. Ez tipikusan az a növény, melynek shohin léptékben pár ágból kell megoldani minden célját. Túl rövid ágakat sem érdemes célul kitűzni és nem csak azért mert a nagy levelek miatt gombásodna és elhalnának az alvórügyek a levelek árnyékában, hanem azért sem mert a virágzás elérése érdekében valamennyi növekedést mindig meg kell hagyni tavalyról. Inkább hangulatok közvetítésére, kifejezésére alkalmas shohin bonsait érdemes nevelni belőle.
Egy évvel ezelőtt a növény legnagyobb csonkját pici marással és faragással alakítottam. Hogy biztosan ne veszítsen a “mini deadwood – on” keresztül túl sok nedvességet és hogy elkerülhessem a szállítónyaláb betegségeket, sebgyurmával (cut paste) kezeltem. Ez “remekül” belekeményedett mára a sebbe és a kéreg alá. Ezt mindenképpen le kell pucolni. Le kell tisztítani továbbá a törzset és a kérget amin a tavalyi locsolások eredményeként jelent meg a moha, a kosz és az enyhe vízkő. A rézdrót szálú törzstisztító kefe mindent vitt, hamar lent volt a felesleg. A marással alakított nagy sebfelület körül az éles vágásról tanuskodó kéreghatárt kiigazítottam egy átültető késsel, majd következett a bütyökvágó. Elhalt rügyek, metszésből visszamaradt csapok, csonkok. Ilyesmik egy Prunuson normálisak, egyáltalán nem szokatlanok, de persze ezektől is érdemes megtisztítani a növényt.
Ki a nevelőtálból. Először is elvágtam a rögzítődrótot, hogy maradéktalanul hozzáférhessek a törzshöz és a nebarihoz. Következett egy műanyag sörtés törzstisztítás. Ez már finomabb eredményt adott. Jöhetett a gyökérmetszés a tényleges átültetés előtt.
A beültetéssel nem tudott jobban megváltozni a dőlésszög, aminek a nebari és az abból kilépő hajszálgyökérzet volt az oka. Az átültetést követően a keletkezett sebek lezárása következett. Majd az ágak drótozása és a drótozott ágak irányba állítása.
