Tatsuji reggel elment a Hikawa szentélybe. Miután belépett a torii – n, rituálisan kezet mosott, megcsengette a suzu – t – hogy a kami figyelmét elnyerje. Imádkozott, majd elindult édesapja házához. Mikor megérkezett elővette a kesztyűtartóból a ház kulcsait de még egy darabig csak nézte a kertkaput az autóból. Végül kiszállt. Odalépett a kapuhoz, lassan elfordította a kulcsot a zárban. Óvatosan nyitott be és úgy lesett be az ajtón, mint mikor nagyapjához mentek kisfiú korában. Most először nem fogadta senki a szülői házban. Ő lett a család legidősebb és egyetlen férfi képviselője. A Fukuda család ma Tatsuji-t, feleségét Noriko-t, és a gyermekeket Yume-t és az éppen megszületett Haruto-t jelenti. Tatsuji mégis gyermekként sétált keresztül a kerten. Szomorú csend volt. A thubergii és parviflora shohinokkal nem szöszmötölt senki sem. Csak egy bambusz szélharang szólalt meg néha a szellőtől, amit Yume – val készített Tatsuji apja. Azon az öntöttvas kampón lógott, amit együtt öntöttek Tokoname – ban vagy húsz esztendeje mikor Yasuhiko tenpai készítő barátjánál voltak egy sakura – cseresznyevirágzás – alkalmával. Tatsuji fellépett a műhely ajtaja elé. Levetette cipőjét, elhúzta az ajtót. Belépett és felkapcsolta az öreg bakelit kapcsolóval a műhely lámpáját. Csak állt és lassan körbenézett. Minden ugyanolyan rendben volt, mint amikor még édesanyja volt a ház asszonya. Noriko nem változtatott semmin, csak tisztaságot tartott.
Tatsuji odalépett a megannyi kis fiókból álló falhoz. Alulról a harmadik sorban egy fiókot még nagyapja különített el neki. Benne voltak gyermekkori rajzai, tenpai figurák melyekkel játszott ha apja dolgozott, pici Goyomatsu tobozok, kavicsok, kisautó, egy kopott kokeshi, sok sok kincs, melyekért már vagy 25 éve nem húzta ki a fiókot. Volt ott még egy kis yukata darabba csavart csomag. Tatsuji kivette, a műhelyasztalra helyezte, kioldotta az omamorival kötött zsineget, kicsavarta és egyenként kézbe vette, megnézegette a benne lévő Kuromatsu – ból készült mintázófákat, a rájabőrből készült spatulát, a kagylóból faragott simítót, a tengeri szivacsot. Ezeket még nagyapja készítette. Tatsuji akkor örökölte meg, mikor nyolc évesen eltökélt szándéka volt, hogy Tokonoma – ba megy bonsai tál készítést tanulni. Apja ugyan még mosolygott rajta, de komolyan vette a gyermekkori vágyat, hiszen ő maga is így kezdte.
Volt is régen egy öreg anagama kemence a ház mellett, de ma már csak az alapja van meg ami körül a shohinok parapetjei és gömb alakúra nyírt Satsuki azáleák sorakoznak. Az utóbbi évtizedekben már elektromos kemencével égetett a Fukuda család. Így nem kellett egy egész év munkáját polcokon tárolni égetés előtt. Így nem kellett tartani a tűztérben kialakuló lánglenyomatoktól, a nem kívánt redukciótól, ellenőrzött égetésekkel lehetett dolgozni, ami a mázas és porcelán bonsai tálaknál roppant fontos volt. Tatsuji odalépett az elektromos kemencéhez. Kinyitotta az ajtaját és talált benne egy ki nem rámolt shohin bonsai tál égetést. Ezek voltak Yasuhiko Fukuda utolsó munkái. Tatsuji kirámolta őket a műhelyasztalra egyenként és sokáig csak nézegette, forgatta őket. Agyagot vett elő. Átgyúrta. Nekilátott egy épített shohin tálnak. Próbálta közben minden emlékét feleleveníteni, milyen fogásokra tanította nagyapja és édesapja. Amíg Tatsuji hosszú esztendők után először ült le újra shohin bonsai tálat készíteni, addig Noriko otthon Yume segítségével készült Saitamába indulni. Haruto még alszik, Yume a plüss tanukit keresi, hogy gondosan odakészíthesse öccsének a babahordozó mellé. Noriko közben furoshiki – be köti az ebédet, készít mellé némi zöld teát és finomra pürésített főzeléket Harutonak. Yume leül egy székre készülődő édesanyja mellé és folyamatosan kérdezgeti Noriko – t.
– Mama, örökre ott fogunk lakni nagyapáék házában?
– Igen kicsim.
– És ott is lesznek barátaim?
– Egészen biztos.
– és akkor ki fog itt lakni helyettünk?
– Nem fog itt lakni senki, ez a lakás lesz az irodánk. Itt fognak dolgozni a bonsai webshopunkon a webfelület kezelő bácsik, itt lesz apa tárgyalóterme és egy bemutató terem, itt lehet majd megnézni apa, nagyapa és dédnagypapa bonsai táljait, hogy lássa mindenki, hogy múlttal rendelkező tálkészítők és shohinkertészek vagyunk és a teraszon pedig lesz egy picike shohin bonsai kert.
– Mama, ha olyan nagy leszek mint te, akkor én is készíthetek bonsai tálakat?
– Már most is készíthetsz.
Noriko mosolyogva nézte lányát, megsimogatta, összeszedtek még pár dolgot és elindultak az autóhoz.
Tatsuji éppen azon tűnődött milyen lábat mintázzon a bonsai tálnak, mikor váratlanul csöngettek. A postás érkezett. Meghozta az értesítést, hogy át lehet venni az engedélyeket, melyekkel a kertészet tovább működhet most már online bonsai webshoppal együtt. Tatsuji fogta a papírokat és odakészítette az ajtóhoz, hogy induláskor ott ne felejtse. Visszaült a tálhoz, befejezte, felillesztette a mintázott lábat és félretette száradni. A száradó tálak polcain volt egy-két édesapja által be nem fejezett shohin tál. Ezek nagyolt, durva, tömbszerű faragott tálakként voltak előkészítve. Volt közöttük egy olyan is, melyet Yasuhiko el is kezdett kifaragni, de nem jutott el a befejezéséig. Tatsuji leemelte, odavitte az asztalhoz és leült vele. Fogott egy faragókést és folytatni kezdte apja munkáját. Mikor befejezte, megfordította és csak annyit karcolt a tál aljába, hogy “Fukuda”. Beleírta a dátumot. Nézte tovább. A “Fukuda” családnév fölé írta édesapja nevét, alá a sajátját. Még nézte volna egy darabig de meghallotta Yume hangját, aki már a kertből kiabálta “Megjöttünk! Itt vagyunk, hahó!”. Tatsuji letette a tálat, a faragókést eltette és kiindult Noriko és a gyerekek elé…
…vacsora után mikor a gyerekek már aludtak, belefogtak a Fukuda to Fukuda Bonsai webshopjának élesítéséhez. Miután bekapcsolták a webshopot, nekiláttak az első promo videót feltölteni csatornájukra, mely a bonsai kertészet és műhely bemutatója volt. Amíg a feltöltés zajlott, végignézték a pár perce online webshop összes aloldalát és termékét. Tatsuji beállította a weblaphoz tartozó portokat, küldött néhány próba e-mailt. Minden jól működött.
ELŐZŐ FEJEZET :
KÖVETKEZŐ FEJEZET :
