Itoigawa samurai ballet mellé, pontosabban samurai stílusú Itoigawa mellett ballet. Egy többszörösen tekergő és önmaga körül többször megforduló Itoigawa törzset és az ahhoz tartozó ágrendszert nem lehet egyetlen mozdulattal bemutatni. Itt csak az működik – ha nem mozgóképről van szó – hogy több mozdulatból, több felvételből rekonstruáljuk a bonsai hangulatát és összhatását. Ez több féle értelmezésre ad lehetőséget, egyben több oldalról képes bemutatni, hogy a fa egyensúlya rendben van – e és ezt az egyensúlyt úgymond vissza is igazolja adott esetben a tánc művészete. A táncmozdulatokkal ábrázolni kívánt bonsai lombkoronája az emberi test adottságaihoz képest nagynak számít, ezért a karok inkább csak szimbolikusan jelzik annak hangsúlyos határait, utalnak ideálisnak vélt térbeli helyére – akárcsak a segédvonalak a rajzon.
Nehéz eldönteni, melyik mozdulatból mit és hogyan hasznosítsunk a fa továbbléptetésében, mert az irányok mindegyike – melyeket a karok jelölnek – érdekes irányba terelik a néző tekintetét. A lombkorona tömöttsége ugyan szinte magától fog kialakulni, de finom drótozással és persze a megfelelő mértékű helyi ritkításokkal még jócskán lehet változtatni a jellegén. Keresni a magasságokat a fa ágainak tálperemtől mérhető távolságait és a törzstől való ágtávolságokat és azok egymáshoz való viszonyát, még szükséges.
A fotózás alatt sejthető volt és az után biztosra vehető, hogy tavasszal tálat lesz szükséges cserélni. Ehhez a boróka bonsaihoz jelenlegi tálja nem a legtökéletesebb választás és ezt korrigálni is illik. A fa jövőbeli egyensúlyát optikailag jobban fogja “fedezni” ez a tál:
