Ballettal a han kengai és a shakan között félúton. Adott egy galagonya bonsai, mely dőlése és ágrendszerének állása viszonylag természetes hatást kelt. Egyre inkább alakuló ágrendszer és fokozatosan eltűnő sebek jellemzik. Mégis… Mi bonsaiosok mindannyian ismerjük azt az érzést, mikor az ember azt mondja “Jó-jó, de valami… valami változás kéne még a fán…”… Hogy milyen változás kéne még a fán? Erre kerestük többek között a választ és meg is találtuk…
A Crataegus monogyna mint bonsai hamar növeszt újabb és újabb drótozható hajtásokat és ennek köszönhetően viszonylag kevés esztendő alatt komoly ágrendszert nevelhetünk rá. Ami ennél talán fontosabb, hogy nem csak gazdag ágrendszert, de finom, részletes és ízes ágrendszert is kihozhatunk ebből a növényből és mindezt könnyednek ható koronaként kapjuk a növénytől. A nagyobb méretű galagonya bonsaiok gyakran erős, vaskos és nehéz törzsekkel bírnak és szinte kivétel nélkül – ha ívelt a törzs és a nebari (gyökérnyak) is látványos – akkor egyetlen beültetési szög lehetséges, ezért minden az ágrendszer felépítésén múlik. Éppen ezért ebben az esetben különösen érdekes volt, hogy a ballet és a kortárs ballet művészete hogyan tudja visszaadni az ágrendszert és felmutatható – e egyáltalán a fa irányával és egyensúlyával azonos vagy ahhoz minél inkább közelítő látvány.
Elővettük a háromszögek gondolati rendszerét újra, annak ellenére, hogy az analógiának szánt fotópár szerint megtaláltuk a fát a mozdulatban és fordítva… Mivel a bonsai a han kengai és a shakan stílus között van félúton ezért erős hiányérzettel bír az ágrendszer – kérdés persze honnan venne el az ember vagy hová növesztene még valamit. A koronát befoglaló háromszögeken belűl található üres területek arra mutatnak rá, hogy a fa jobb alsó részében üresség van, mely ürességet kitöltve teljes stabilitást adhatnánk a fának. Ezt igazolja az az apró de annál fontosabb részlet, hogy a balerina a galagonya törzsének vonalát nem tudhatta felvenni, kompromisszumot kellett kötni a testi egyensúly miatt és ugyan a mozdulatok összessége kiadja a fa összhatását de a fa természetességéhez akkor kerülnénk közelebb, ha vagy a baloldali alsó ágak alá még legalább két ágszintet nevelnénk vagy a jobb oldali alsó ágak alá legalább egy ágszintet.
A táncban és mozgásban rejlő szépségek ettől függetlenül kellemesen hatnak, nem szorulnak külön értelmezésre és kifejezőképességükkel a fa hibáit mintegy megszelídítve mutatnak rá, hogy az efféle – egyensúly hiányból eredő – feszültségek további lehetőségeket rejthetnek…
