A törött bonsai tálak utóéletének nincsen túl sok lehetősége. Vagy egyenesen kidobásra kerülnek vagy egy kupacba rakva landolnak egy polcon – mondván: majd lesz vele valami – vagy restaurálásra kerülnek. A bonsai tálak restaurálhatóak. Azonban egy dolgot el kell fogadni, amit a törést követő helyreállítás magával hoz – különösen a japán kintsugi javítások esetében, hogy a bonsai tál többé nem használható, csak dísztárgynak. Muzeológiai értelemben a kerámia – különösen a japán kerámiák kontextusaiban – nem hogy nem veszti értékét, de eszmei értékét tekintve nemesbedik. Nem hiába unikális terület a bonsai tál és bonsai kerámia gyűjtők körében a kintsugi – bonsai bowls ( kintsugi collector pot ) szóval nevezett terület.
K
I
N
T
S
U
G
I
P
O
T
S
A kintsugi a legtöbb esetben arany, vagy bronz-arany (metál), ritkábban ezüst felületi felvitelével készül el. A kintsugi készülhet valódi aranyból és valódi ezüstből is, de a leggyakrabban valamilyen tömítést és pótlást nemesbít bevonatként. Érdekessége, hogy nem elrejteni igyekszik a tálakon a repedést, a folytonossági hiányt hanem sokkal inkább kiemeli azt.
A felvételen egy törött japán shohin bonsai tál látható, melyben egy hokidachi stílusú Zelkova serrata shohin volt. A shohin leesett, a tál eltört. Nem lett meg minden apró darabja, hiányoztak kisebb darabok. Ahogyan ilyen esetben gyakran lenni szokott, nem állítható helyre maradéktalanul a bonsai tál. Ilyenkor a pótlás indokolt, hogy ha már bonsai tálként nem funkcionálhat a kerámia, legalább maga a tárgy nézhető/dísztárgyként tartható legyen.
