Távoli vidékekről, gasztronómiai tájakról indulva, a japán fugu igazi fogalomnak számít még azok számára is, akik nem különösebben tájékozottak a japán gasztronómia, a japán ételek területén. Bár még fogyasztásra alkalmas fuguból is több féle létezik, a gömbhalféléknek nevezett jelenségből – melyen belül számos faj létezik – még több és meglepő változatosságot mutatnak mind formában, mind méretben, mind abban, hogy édes vagy sós vízben szeretnek lakni…
A fugu húsa mint étel igazi különlegesség, viszont bármikor benne rejlik a halálos mérgezés lehetősége, tetrodotoxinnal átjárt belső szerveit és bőrét csak gyakorlott szakács képes elválasztani húsától. Maga a hal hús hófehér és origamit megszégyenítően bonyolult, csipkeszerűen áttetsző ábrákat formáznak belőle a tányérra.
Az egyszerűen gömbhalnak nevezett állat viszont inkább mulatságos, fajtától függetlenül: neve hallatán a legtöbb embernek valószínűleg ez a tengeri, tüskés típus bukkan fel emlékezetében. Hólyagszerűen felfújt, tüskékkel borított testén pici uszonyok, erősen kidülledő szemek és kissé kétségbeesett arckifejezés jellemzi, de természetesen ő sem mindig ilyen alakban mutatkozik. Ijesztő külsejét akkor veszi fel, mikor ellenségeit szeretné távol tartani magától, ilyenkor vízzel tölti fel magát és szabályos gömb alakot vesz fel, a lelkes akvaristák kivételével bizony sokan meg is ijednek tőle..
Sumi-e témának épp ezért nagyon megfelelő, a különféle halak játékos külleme, dekoratív foltjaik mindenképpen ecsetvégre kívánkoznak. Lehet tüskés vagy tüskétlen, törpe vagy húsosabb, édesvízi vagy tengeri, hamar születik a sumi-e festményekből sorozat.
Ha nem is a híres fugu, de kisebb édesvízi rokona szerepel ezen a sumi-e képen, mely kakejiku formájában került kiakasztható formába. Fugu fish – t és gömbhalat ábrázoló kakemonot természetesen nem csak, sőt elsősorban nem is bonsai display elemeként, hanem csak úgy, halszeretetből is ki lehet akasztani – sőt ha valaki megszállottja a japán gasztronómiának, egyenesen kötelező…
