Számos olyan általános, a legtöbb ember által ismert dolgot lehet megállapítani a japán képzőművészetről, iparművészetről, lakberendezésről, lakáskultúráról (és általában Japánról), amivel lépten – nyomon találkozni lehet, és bár igazak, oly sokszor hallottuk őket, hogy sztereotípiává válnak és elsiklunk fölöttük. Jellemző rá… gyakran megjelenik… ilyen anyagokból készül… Nagyon hasznos az általános jellemzők megállapítása, úgy általában; általános információértékük van, továbbá tér- és időkitöltő szerepük…
Az iróniát félretéve, a sok alapinformáció alapja is lehet valamilyen, általánosításból származó (nem általános) gondolatnak. Sokszor csak nézőpont kérdése, a tényeknek melyik szeletével játszunk és helyezzük előtérbe, hogy új oldalát láthassuk és láttassuk.
A játék kedvéért: japán enteriőr meghatározó eleme a tokoname (tokonoma) fülke és az abban elhelyezett kakemono, vagyis japán tekercs formátumú festmény melyet évszaktól, ünnepektől, hangulattól függően cserélgetnek. A kakemonok honshi – ján szereplő témák között meghatározó a táj ábrázolása, hegyek, vízesések, természeti képek szerepeltetése. Ha táj ábrázolása a téma, egy olyan országban, melynek háromnegyedét hegységek borítják, nem meglepő, ha a különféle képző-és iparművészeti alkotásokon, más művészeti ágakban valamint a mitológiában is megjelennek változatos formáik (például ötszáz halhatatlan sinto szellem is itt lelt menedéket…) Hol a drámai, félelmetes, hol a szelíd, hol a titokzatos oldaluk lesz a kakemono, és egyben a tokoname fülkében berendezett kompozíció hangulatának közvetítője. Aki nem pusztán dekoratív szerepet szán a kakemono – nak, hanem kiegészítő, hangsúlyozó elemként használja növénykompozíciók mellé, azok számára külön szempont, hogy a hegyeket, hegységeket és általában a tájat ábrázoló tekercsképek nagyon szerencsés választást jelentenek a legtöbb bonsai vagy bonsai kompozíciós egység kiemelésére. Témájukat tekintve nem tolakodnak a figyelem középpontjába, mint jellemző lehet figurális társaikra, azt pedig nem kell különösebben magyarázni, miért válnak valódi egységgé a kompozícióval, hiszen jelképesen és a valóságban is, képzőművészeti eszközökkel a valódi tér illúzióját keltik, amikor a kompozíció középpontjában álló bonsai vagy kusamono mögött elhelyezve jelzik, idézik meg a környező tájat, az időjárást, a hangulatot, az évszakot…
Visszatérve az általánosságokhoz: ha hegy és japán, akkor más nem is kerülhet szóba, mint a Fuji, Fuji-szan, Japán legendás, kultikus hegye. Megszámlálhatatlan formában ábrázolták és ábrázolják ma is. Talán nincs még egy olyan természeti forma, mely ilyen mértékben inspirált volna és inspirál ma is művészeket- gondolhatunk például Katsushika Hokusai „A Fuji harminchat látképe” c. fametszet (ukiyo-e) sorozatára vagy Utagawa Hiroshige „A Fuji száz látképe” c. nagyszabású munkájára, hogy csak a leghíresebbeket említsük.
A felkelő nap országától távol és más kulturális közegben mozogva, ugyanazon témáról, de más szögből készültek az alábbi képek..
A kompozíció kiegyensúlyozott, visszafogott és elegáns megjelenését, nyár végi melankolikus hangulatát kihangsúlyozandó került a tokoname fülkébe a visszafogott színvilágú, vízszintes kompozíciójú kakejiku. Táji elemeket, sőt hegyet ábrázol, a hegy pedig lehet olyan ismerős, mint a Fuji, csak inkább a Balaton felvidéken.
Ikonikus jellegű természeti vagy akár emberi kéz alkotta jelenségek / alkotások mindenütt körülvesznek bennünket és ha nyitott szemmel járunk, el sem tudjuk kerülni a találkozásokat. Csak rajtunk múlik, mi mellett állunk meg egy pillanatra..
