“Nincsenek szabályok…
…arra, hogy milyen egy jó bonsai. Vannak viszont szabályok arra, hogy milyen egy jó bonsai.
Nincsenek szabályok arra, hogy milyen is egy jó bonsai tál. Vannak viszont szabályok arra,
hogy milyen egy jó bonsai tál. Nincsenek szabályok arra, hogy milyen egy jó kakejiku.
Vannak viszont szabályok arra, hogy milyen egy jó kakejiku.
Arra sincsenek szabályok, hogy milyen egy jó bonsai kiállítási egység, egy bonsai display.
Vannak viszont szabályok arra nézve, hogy milyen egy jó bonsai kiállítási egység,
egy bonsai display.”
Modern bonsai. Nincsenek szabályok arra nézve, hogy hogyan ültethető át a bonsai kultúra a szubkultúrába és nincsenek már szabályok arra, hogy a szubkultúra és a legitimnek tekinthető kultúra között rajzolódik-e éles határvonal és ha igen, hol… Nincsenek szabályok arra, milyen az, amikor egy a mai korban szocializálódott fiatal válik bonsai művésszé, aki nem imitálni szándékszik a tradicionális japán bonsai kultúrát és nem az európai bonsai kultúrát tekinti egyetlen előképnek, hanem a maga kulturális közegében igyekszik őszintén és hitelesen megélni azt – reagálva minden őt érő impulzusra. A mai fiatal generációk életére nem jellemző a teázás, nem jellemző a tatamik mindennapos használata, a szeizában való időtöltés vagy éppen a zen filozófia napi szintű gyakorlása. Nem jellemző a bushido szemlélet és nem jellemző a vágy arra, hogy “fengshuizzunk” városi létünkben. Hogy miért is érdekes ez? A jelen európai bonsai állapota, ha tetszik korstílusa ugyan képlékeny, de meghatározó egyéniségei úgy tűnik szakítottak az európai kezdetekkel, sőt kapcsolatot sem létesítettek vele. Akármilyen vonalon is “futtatják” munkásságukat, bizonyosan látszik, hogy nem ismernek el – csak minimális mértékben – európai elődöket. Inkább választott előképeket használnak illetve azokból indulnak ki és ezek között egyre erősebben van jelen a japán mellett a spanyol (El Tim, David Benavente, Luis Vallejo, stb…) maniéra.
Miközben a bonsai kultúra különböző rétegei egyre magasabb igényeket támasztanak magukkal szemben, egyre másra meg is találja magát úgy a közeg mint az “adatközlők” és egyre hitelesebb és egyre magasabb színvonalon élvezhető az európai bonsai. Mivel magabiztosan fejlődik az európai bonsai kultúra, egyre nagyobb teret képes adni maga mellé azoknak a jelenségeknek, amik nem a megszokott módon interpretálják a bonsait. Gondoljunk csak akár a Noelanders Trophy – n kiállított egyes kompozíciókra – mint például Tony Tickle feltornyozott bonsai szakirodalmakon kiállított bonsai fája, vagy gondoljunk csak a kintsugi – land-art megjelenésére, vagy a Bonsai Focus – ban nem régiben publikált modern enteriőr és a bonsai kapcsolata vagy éppen a graffiti és a bonsai kapcsolata témákra. Hiába, a mai kor jelen van a bonsai kultúrában is és egyre hitelesebben egészítik ki a bonsai display eszköztárát az un. “next generation bonsai”.
A fiatalabb bonsai generációk ösztönösen nyúlnak a kor szubkultúráinak kifejezőeszközeihez és valljuk be nem is csoda, hiszen pl. a hip hop kultúra számos ponton kínál kapcsolódási pontokat illetve analógiákat, így parafráziskész szinte minden. Ez egyszerűen benne van a levegőben…
Parafrázisok a bonsai és a hip hop kultúra között – rendhagyó szleng szótár
Hogy ki, hogyan asszociál, vagy képes párhuzamokat vonni, vagy kedvére való – e egyáltalán a szub’ és a bonsai kapcsolata, az maradjon – lehetőség szerint – nyitott mondat. A mi olvasatunkban a bonsai és a szub’ kapcsolata feltárni való terület és érdemesnek tartjuk arra, hogy mutassunk is belőle valamit. Ez jelen esetben annyit tesz, hogy néhány fotó-grafikával közelítjük meg a témát, Pestiesen írva: éndzsoj!
