A kusamono összeültetések világában sok féle lehetősége rejlik a téma rajongóinak és a shitakusa használó bonsai kiállítóknak egyaránt. Nem csak azért, mert lehetséges kusamono tálakba és bonsai tálakba ültetni egyaránt, nem csak azért, mert szinte kimeríthetetlen a felhasználható lágyszárúak és szukkulensek, orchideák tárháza. Nem is csak azért, mert – hasonlóan mint a bonsaiok esetében – sok féle méretkategóriában lehet gondolkozni és nem is csak azért, mert önálló kiállítási egységként is be lehet mutatni a kusamono – kat. Azért is gazdag lehetőségekben a kusamono mint japán kertművészeti műfaj, mert kiállítási egységben gondolkodva a kompozíció “öltöztethető” tekercsképekkel (kakejiku vagy wallscroll), tenpai figurákkal, használhatóak hozzájuk bonsai asztalok, különféle alátétek, stb…
Példaként hoznánk fel a képeken látható egységet, melynek minden eleme egymáshoz lett válogatva. A kompozíció fő eleme maga a kusamono, mely méretében rendkívül nagynak számít. Kerek, széles peremű un. nedvzöld mázas bonsai tálba lett ültetve. A növényi összeültetés a szakavatott szemnek szokatlan lehet, hiszen az elsősorban nedves, szinte lápos helyeket kedvelő növények közé bekeveredett egy harangvirág tő. Ennek az összeültetési “szándékolt bakinak” az ötlete egyszerűen a természet játékaiból merítkezik, hiszen a madarak és a szél segítségével egy-egy növényi mag bárhova, a növény számára sok esetben kedvezőtlen, igényeinek nem megfelelő helyre is eljuthat. Ezt a jelenséget leképezve, bemutatva jelenik meg a kusamono a “display színpadán”. Ehhez társul, a szemet másodsorban lekötő kakejiku. A kakejikuknak sok esetben van olyan szerepük / funkciójuk, egy-egy bonsai, vagy kusamono egység / kompozíció részeként, hogy ki kell tudják fejezni az adott évszakot, a növény természetbeli helyét (mint hegy, rét, stb…). Ha nem ilyesmit ábrázol a kakejiku, ha nem írást, bölcsességet, zen kört, stb ábrázol a kakejiku, akkor még mindig van lehetőség “egyéb” tartalmakra való utalásra. A lényeg, a fontos az, hogy a kompozíció kerek egész legyen és ne alibiből férceljük össze az egyes elemeket kilóra.
Ennek a kusamono növény csoportnak jellegzetessége, hogy a természetben rendkívül kedvelt búvóhelyei a szúnyogoknak. Ezek a növények vízközelben élnek. Ahol van víz ott van szúnyog és ahol van víz meg szúnyog, ott van béka is. A szereplők adottak, már csak “sztori” kell hozzá. A sztori, a történet mese lett. Ezt pedig a japán kék – fehér porcelán tálakon időnként előforduló figuratív békás ábrázolások inspirálták. A mesébe illő történet lényege a következő:
“A béka addig italozott, míg az ital győzött. Hogy tudjon a körülötte a jó bortól fordulatba jött talajon “biztonságosan” pihenni, az övegbe kapaszkodva kiterült. Mikor lerakta az üveget, nem vette észre, hogy rácsapva azt a talajra, egy szúnyogot kilapított. A lemenő nap fényénél még mindig alszik a részeg béka. Nem lehet tudni, lesz – e olyan figyelmes, hogy ébredés után megtalálja a véletlen reggelijét, vagy az üveg fenekére ragadt a szúnyog és a béka nem is fogja tudni, hogy pórul járt…”
Bonsai tál: Magastűzön égetett nedvzöld mázas kerek kerámia. Széles peremmel, lábak nélkül.
Kakejiku: Kék vászon, japán papír széllel és kézzel írott, aranyozott részletekkel kiegészített kerámia rúdvéggel (jikusaki). A tanzaku aranyozott szélű. Technika: Előre kivitelezett szabadkézi rajz mediális nyomattal és lenyomattal kivitelezve.
Az utókornak:
A kakejiku rúdja egy zen bölcsességet rejt. A kakejiku készítése közben a rúdra ecsettel és tussal felírtunk egy a témához kötődő zen bölcsességet, melyet műhelyünk piros kőpecsétjével szignáltunk. Ezt a pici írást, melyet az utókornak szántuk meglepetésként, jelenleg maga a kakejiku kék vászna takarja el. Ha valaha ez a kakejiku restaurálásra szorulna, a restaurálást végző személy találkozhat majd ezzel az apró meglepetéssel. Így üzennek egymásnak a jelenből a jövőbe a művészeti műhelyekben alkotók és dolgozók időre, emberöltőkre és évszázadokra fittyet hányva…