Juniperus, chinensis és Itoigawa. Rézdrót, jin fogó, drótvágó, hosszúnyelű bonsai olló és bonsai törzstisztító kefék. Víz, zene és fény. Ennyi kell.
Egy sűrűn csavarodott itoigawa pre bonsai mindíg kellemes időtöltést biztosít a bonsai alakítást kedvelőknek. Sőt, szinte minden esetben jó lehetőség is egyben arra, hogy hozzájussunk egy pár év alatt kialakuló qualitásos bonsai fához. Ha jól csináljuk, nem csak azt lehet elmondani a bonsairól később, hogy mi készítettük, de azt is, hogy egyedi, nem tömeg darab.
KISKAPUK ÉS JÖVŐBELI LEHETŐSÉGEK
A bonsai alapanyagokhoz nem érdemes “nekifutásból” hozzányúlni. Érdemes több – kevesebb időt tölteni a nézegetésükkel. Érdemes ismerkedni a meglévő ágak struktúrájával, a törzzsel, az esetleges talajfelszín alatt található részekkel (“rejtett nebari”, körbefutó gyökerek, korhadó deadwood részek, stb…). Dőlésszöget választunk, fő nézőpontot keresünk, latolgatjuk az ágak elrendezését. Mikor már minden készen áll a fa alakítására és legalább halvány elképzelésünk is van a pre bonsai jövőjét illetően akkor, illetve akkor sem az alakítással kezdünk. Érdemes először bonsai törzstisztító keféket ragadni és kézi vizes permetezőt. Alaposan benedvesítjük, sőt eláztatjuk a boróka kérgét. Többször is egymás után, hogy a legkülső papírvékony rétegek teljesen át tudjanak ázni és ezáltal felpuhuljanak. A törzstisztító kefékkel pedig alaposan leszedjük amit le lehet szedni a kéregből. Miért? Két fő oka van. Az egyik, hogy minden esetlegesen megbúvó kártevőt, ill. annak búvóhelyét eltávolítsuk a törzsről és az ágakról. A másik, hogy a kérget minél simábbra alakíthassuk ki, mert egyszerűen szebb és tisztább lesz.
A tényleges alakítást érdemes azzal kezdeni, hogy azokat a hajtásokat és ágakat, melyek biztosan nem fognak kelleni, azokat kivágjuk. Eltávolítunk mindent ami nem szükséges, ami zavaró tényező lehet a bonsai alakításban. Így áttekinthetőbbé válik a boróka, könnyebb átlátni a fát és reális tervekben gondolkozni a bonsai alakítást illetően. Könnyebbé válik az alakítás is, mert jobban hozzáférünk az ágakhoz. Így a drótozás is kényelmesebb és kellemesebb lesz. Az egyes ágakat külön – külön is végig tisztogatjuk, hogy csak ott legyen zöld rész, ahol az ág elképzelt végződésén szükség van rá – figyelembe véve az elágazódásokat is. Ahogyan az alábbi képek utolsó (negyedik) felvételén a kék nyilak jelzik, szabad útja van a drótnak – de ami ennél is fontosabb – alakítás után bőségesen át tudja járni a fény a lombkoronát. Az induló ágrendszer alapjai tisztán indulnak és nem szívja el az energiát a tápanyagáramlásból a belűl hagyott felesleges zöld rész. Az eredmény egy kiegyensúlyozottabb sejtnyomás, egy egyenletesebb lombkorona fejlődés.
SAMURAI STYLE
Miután a fennmaradó ágakat is végig tisztítottuk, újra gondoljuk az elképzelt koncepciót. Ellenőrizhetjük, hogy a megtisztított, drótozásra előkészített fa alkalmas-e valóban arra, hogy olyanná alakítsuk amilyennek indult, amilyennek képzeltük. Ebben a konkrét esetben ez az alapanyag számos lehetőséget kínál. Lehetne olyan irányba terelni az alakítást, hogy az egyébként mozgalmas és rajzos törzs érvényesüljön és a lombtömeg a törzshöz képest kicsi legyen. Le lehetne szedni az ágak legnagyobb részét és asszimetrikus komponálással élni. Lehetne literati ( bunjin ), shakan, take zukuri vagy take tsukuri, lehetne extrémebb moyogi, lehetne gaito kengai, vagy kandeláber, sabamiki bonsai stílusú, stb. – talán csak chokkan és hokidachi nem. Ezen stílusok kibontása ebből a fából adná magát és szinte könnyebb feladatot és kevesebb munkát, gyorsabb eredményt kínálna. Első látásra ütősebb eredményt is kínálna. Ennek ellenére érdemes arra is gondolni, hogy a levágott ágak olyanok lennének mint az “ablakon kidobott idő”. Levágni könnyű, de a levágott ágak helyére növeszteni valamit, már időigényes, nehézkes és az eredmény mindig kétséges és esetleges. Egy bonsai nem akkor lesz érdekes és értékes, ha egy, vagy két ágból van megoldva minden, az csak egy bravúr, de nem cél. Egy bonsainak jelentős értéket kölcsönöz egy gazdagabb ágrendszer, egy sűrű ágrendszer által kialakuló kompakt lombtömeg. Az ily módon kialakított bonsaiból később is van továbblépési lehetőség és számtalan restyling lehetőség, míg az egy – két ágból megoldott alakítási eredményekről ez csak ritka esetekben mondható el.
Ez a fa lehetőséget kínál többek között a samurai stílusra. Drótozással és idővel kialakítható egy sűrűbb ágrendszer, mely csak sejteti a szemlélő számára a törzs vonalvezetését. Kíváncsiságot ébresztve ezzel és odahívva a jövőben a display előtt állót, tekintsen be a lombkorona mögé, az ágrendszer alá és keressen ott részleteket és szépséget tekintetének. A samurai stílus egyáltalán nem harsány, inkább visszafogottabb és elegáns. Kompakt és egy harmónikus külső mögé rejt mozgalmasságot és izgalmat, lehetőséget az elemi nyers természetes “történések” kifejezésére, bemutatására. A fa mérete kialakulás után is még a kifu méretkategórián bőven belül marad, de sokkal impozánsabbnak hat, egyszóval részletgazdag lehet.
Drótozás és alakítás után nincs sok teendő. Kialakulnak a bonsai elől – hátul – oldal nézetei. Egyértelművé válik az elölnézet szemmagassága. Még egy – két finom igazítás a drótozott ágakon és kész. Vissza a növényt a helyére a kertbe.
AMI MOST NEM TÖRTÉNHETETT MEG
Egyenlőre csak a bonsai styling, a bonsai alakítás történt meg. Az ágak irányba állítása és a zöld tömeg többé – kevésbé pontos kiigazítása volt megengedhető. Még vízszintbe lesz óvatosan billentve a tálban a növény, hogy ne kelljen döntött konténerben nevelni a nyáron, hogy elkerüljük, hogy a konténer aljában kialakuló pangó víz miatt részleges gyökérrothadás vegye kezdetét. Ezt követően viszont marad a napfény, az öntözés és az erőteljes tápozás. A legközelebbi beavatkozás tél végére van időzítve. Jinek, sharik – egyszóval – deadwood részek kialakítása lesz a cél, de ezt még elegendő, ha tervként említjük.
Előtte és utána. Azt már körülbelül lehet látni mivé válhat a fa. Lehet sejteni milyen bonsai lesz belőle. Lehet gondolkodni milyen tálat fogunk hozzá választani. A bonsai stílusát és tömegét figyelembe véve már készítettünk is tálat hozzá. A bonsai tál vörösagyagból lett mintázva. Mázatlan de enyhén lüszteres magastűzön égetett. A beültetés időpontja még bizonytalan, mert még nem ismerjük a növény gyökérzónáját pontosan, nem tudjuk mennyit lehet belőle elvenni elsőre. Könnyen lehet, hogy két lépcsőben lehet csak a választott bonsai tál méretéhez csökkenteni a földlabdát. Kérdés maradt az is, hogy a tálban hogyan lesz elhelyezve a fa, mert félő, hogy a törzs középre kerül a tálban a jelenlegi lombkorona tömegét tekintve. Ezt figyelembe véve lesz szükséges a fejlődő lombtömeget terelgetni a következő évben.
A nyár végére a boróka sokat sűrűsödött. Hála a bőséges tápozásnak a napsütötte órák számának és a helyes öntözésnek. Jelenlegi (téli) lombszíne is mutatja, hogy nem túl kemény, sőt kifejezetten enyhe telünk van. Ez azt jelenti, hogy ha tavaszig így folytatódik, már a tél végén meg kell lépni a deadwood alakításokat.
