“BONSAI IN THE CITY”
Járatod a különböző bonsai magazinokat. Pörgeted a bonsai témájú kereséseket a gugliban. A bonsai szerszámok legváltozatosabb tárházával szerelted fel magad. Keresed az alkalmat minden esetben, hogy akár hazai, akár külföldi bonsai kiállításokat meglátogathass. Szívod fel az információkat, gyűjtöd az élményeket és közben pörög körülötted a nagyváros. Érzed, hogy hiába minden, nem segít semmi azon, hogy a növényeid túl fiatalok ahhoz, hogy bonsainak nevezhesd őket. Gyűlnek a jövő ígéretei yamadorik és kertészeti alapanyagok képében az erkélyeden, a tető teraszodon, a házrészed kertrészében, a garázsodban, a lépcsőházadban, vagy ahol éppen helyed van, vagy már inkább nincs…
Munkába mész, és nem indítod el az autódat, inkább tömeggel mész, hogy legalább egy cikket el tudjál olvasni a reggeli kávé után a Kinbonból, vagy a focusból a metrón. Mozgólépcső, ellenőr, sor, pénztárca, fornetti, fizetsz, harapsz, rágsz, embereket kerülgetsz, csörög a mobilod, le akar esni a táska a válladról, pénzt kéregetnek, sietsz, mindjárt indul a buszod, már jár a fejedben mivel kezdesz ma a munkahelyeden és kezded valóban felvenni a város ritmusát amikor egy “szatyros” kiveri a kezedből a Kinbont. Lassított felvétel szerűen látod, ahogy csattan a sáros gumi járólapon és már káromkodnál is hangosan, ha nem azzal lennél elfoglalva, hogy a kabátod ujjával letöröld róla a koszt. Csóválod a fejed és egyre csak arra gondolsz, hogy be se mész ma, csak beülsz valahova egyedül, vagy haza mész és végre tényleg átolvasod azt a bonsai magazint. Még mindig csörög a telefonod. Felveszed, de addigra letette. Visszanézed ki hívott és visszahívod. Egy bonsaios haverod kérdezi jössz-e a bonsai clubba hatra. Nem tudsz, túlórázol. De majd a következőre, meg jó lenne beülni valahova valamikor, meg bonsait tekergetni, meg ilyesmi.
Persze, igen, hogyne.
Ebédidőben a papírpoharas automatás kávét szürcsölve merengsz az iroda ablakán kibámulva. Nézed azt a két csoffadt gesztenye fát, kínodban próbálod belelátni a “bonsai inspirations” minden fogalmát egyszerre, majd folytatod a munkát. Munka után a buszon már nem veszed elő a táskából a Kinbont. Fáradt vagy és nem jár konkrét dolgokon az agyad, csak de jó lenne ha… Haza érsz és az estére tartogatott terveid szerte foszlanak, maximum meglocsolod a növényeidet. Minden nap a holnaptól várja a beteljesülést, de sosem jön el. Múlnak az évek és nem igazán változnak minőségben a bonsai fáid. Hiába a profi “fertilizer”, az “all bonsai technik”, a lexikális tudás, a sebzárók, a profi japán bonsai szerszám. A megálmodott bonsai gyűjtemény minősége egyre elérhetetlenebbnek tűnik. Már nem törődsz vele, egyre inkább kifogásokat keresel, amiket véleményeknek hívsz, hogy ne kelljen beismerni, hogy tizenéve’ nem sikerülnek azok a dolgok, amiket elméletben példásan el tudsz már magyarázni. Ezt időnként a szemedre is vetik. Kritizálnak, hogy jár a szád, de hol vannak a bonsai fáid? Te meg nem tudod elég frappánsan lecsapni a labdát, de azt gondolod, hogy tíz éven belül…
A teljes megsemmisülés határán állsz. Azt gondolod, befejezed, visszavonulsz. Bezárod az ingyenes blogod és csak magadnak bonsajozol. Eldöntöd, hogy elajándékozod a fáidat és csak a legtutibb pár darabot hagyod meg magadnak, stb…
Ki ne ment volna már át ilyen, vagy hasonló dolgokon???
Egy tavaszi napon a városban töltöd az időd. Egy gyorsétteremben üldögélsz és várakozol. Hogy teljen az idő, a bonsai friends posztokat nézed a face-en. Egyik isemrősöd megoszt egy hivatkozást, amit te is gondolkodás nélkül kedvelsz mielőtt megnézted volna. Megnyitod. Egy japán bonsai kertészet blogját nézed. Pár poszt után látod, hogy az egész kertészet egy sűrű város közepén, szinte pár négyzetméteren van. Nem győzöl betelni a kis helyen összezsúfolt száz – százötven éves thunbergii – k, Itoigawa – k, momiji – k, Diospyros – ok, Zizifus – ok, Callicarpa – k, Malus – ok és egyéb bonsaiok láttán. Egyre lefele görgetve látod az alakítási posztokat, a shohin praktice posztokat és az online elérhető pre bonsai kínálatot. Ezekben a percekben megváltozik valami. Még fel sem fogod, de megváltozik minden, minden ami idáig kudarcot jelentett átbillen a túloldalra. Megérted, hogy a több mint tíz év nem volt hiába. Kiderül, hogy tíz év alatt a bonsai fáid beértek egy olyan állapotra, ahonnan szinte csak bonsai restyling kérdése minden.
Mész hazafelé. Át a hídon Pestről Budára. Jár a fejed és csak gyalogolsz haza fele, fel sem szállsz a járművekre. Hazaérve be sem mész a lakásba csak nézegeted a bonsai fáidat. Most már egy más szemlélettel. Restylingban, bonsai újra alakításban gondolkozol és bonsai tál választáson. Kezded észrevenni a saját fáid saját karakterét. Elrugaszkodsz a tanult alakítási sémáktól és új utakat keresel. Beköltözik a bonsai és kusamono növényeid közé a nyugalom.
Visszakapják az értelmüket a profi bonsai szerszámok, újra felpörögnek otthon a bonsai magazinok. Megszállottan keresed a japán bonsai site – okat és a legtisztább forrásokat leled fel. Már nem érdekelnek a korábbi célok, már nem érdekel az idő, az évek, a vélemények. A növényeid végre valóban elindulnak a bonsai útján és kiderül az is, hogy pár formaság hiányzott a legtöbb pre bonsaiodhoz. Nyilvánvalóvá vált számodra, hogy azok a fák tetszettek mindig is, melyek saját karakterüket hordozzák, melyek nem emlékeztetnek a tömeg bonsaiokra. Újra felfedezed a különféle bonsai stílusokat és az azokhoz választható bonsai tálakat. Ahogy telik az idő, kezdesz hasonlítani azokra a bonsai kertészekre, akiket korábban sznoboknak gondoltál, mert csak ” japanese bonsai container – be ” , vagy bizonyos arányú deszka dobozokba ültették a yamadorikat és a pre bonsai fákat. Bonsai tápanyag tartó kosarakat kezdesz használni, két jin fogód van, hogy alakítás közben ne is lásd a kombinált villanyszerelőst. Egyedi bonsai tálakat használsz és rá sem nézel a kommerszre. Bonsai webshopról rendelsz shohin bonsai asztalt és japán tálakat. Mikor ezeket meghozza a futár, már be van hűtve egy üveg és este csak ezeket nézegeted és zenét hallgatsz és nem fotózod, nem posztolsz, csak élvezed a bonsai kultúra társművészeteinek alkotásait. A használaton kívüli tenpai figurák és kusamono tálak már rég vitrinben, üveg mögött vannak, várva a használatra. Történt valami, valami – a bonsai kultúrához elengedhetetlenül szükséges: Megtanultad, megismerted a nagybetűs műélvezetet.
Az eltelt évek összessége lett a bonsai mestered és akár elmentél tanulni bonsai workshop és bonsai demo eseményekre, akár nem, már te is képes vagy igényes, finom és precíz bonsai alakításokra, melyeknek karaktere és jól meghatározható jellege van.
A kertedben hétvégén már nem egyedül grillezel, hanem társasággal és a közös bonsai alakításokról készült fotókat posztolod. Van valamid. Benn a bonsai szubkultúrában. Onnan bonsaiozol és nem kívülről nézed már a bonsai alakítókat és a bonsai kiállításokat.
