Tea kerámiák és ikebana kőcserepek csendélet szereplőkként
A kerámiák és kőcserepek, azaz az ezekből készült tárgyak és művészeti alkotások alkalmasak többek között csendéletek létrehozására és a létrehozott csendéletek pedig fotók készítésére. Műhelyünkben az elkészült kerámiákat fotózás után szoktuk polcra tenni, de nincs ez mindig így. Sok esetben túl erős a késztetés, hogy készítsünk egy – két olyan fotót is szimpla kedvtelésből, ami reményeink szerint picit túlmutat a tárgyfotózáson. Ezekből szeretnénk most párat megosztani veletek és reméljük, hogy kedvetekre való lesz.
Zöld tea és fehér tea wagashi helyett pedig eper marcipán desszerttel – tea blog III.
Zöld tea és fehér tea wagashi helyett pedig eper marcipán desszerttel – tea blog III. címmel jelentkezünk most és igen, a fent említett két “színben” teszteltünk ezúttal teakeveréket. Ízekről beszélni olyan dolog mint álmokról, vagy képekről. Nehéz volna és szinte felesleges leírni milyen élményeket hoz magával egy zöld teából és fehér teából készült teakeverék. Ami evidens, hogy sem cukor, sem citrom, sem méz, sem tej nem került elő csak ” pure tea ” és csak víz. Az igazi teához más nem is szükséges, ha az elkészítés alapanyagaira gondolunk. A teázáshoz nálunk chawan kerül elő ami pont ezért készült műhelyünkben, hogy ilyenkor legyen mihez nyúlni (ha teáscsésze kell hirtelen).
A fehér teát ízlés szerint egy vagy két tized részben szokták adni a zöld teához, ha az a cél, hogy a zöld tea ízét picit lágyabbá tegyük. Ennek sikere persze nagyban múlik az elkészítés módján, de az meg annyira nem bonyolult, hogy kihívásként kelljen rágondolni. Szóval hátra lehet dőlni és megnyugodni – persze a legjobb, ha ezt tea fogyasztás közben tesszük.
Akik kedvelnek valamit – csak úgy passzióból – fogyasztani a tea mellé, azok általában már tudják, hogy a legtöbb ázsiai országban remek ötleteket találhatnak arra, hogyan lehet a teázást még kellemesebbé tenni. Ha csak a wagashi – t vesszük példának, láthatjuk, hogy olyan ( jó értelemben vett ) szubkultúrába futhatunk bele a kereséssel, aminek nincs vége és csak inspirálni tudja az érdeklődőt minden találat. A wagashiból kiindulva mi most egy teázáshoz való édességet gondoltunk újra és így történt, hogy marcipánnal borítottunk be epret – amit aztán porcukorban forgattunk meg. Mandulával tálaltuk és kíváncsian vártuk, a teázás után hogyan hatnak az ízek.
Yin zhen fehér tea chawanból és shohin bonsai – tea blog II.
Yin zhen fehér tea chawanból és shohin bonsai – tea blog II. Ezúttal fehér teázunk és nem meglepő módon, igyekeztünk a tea színvilágához és hangulatához harmonikusan illő chawant választani. A teák között előkelő helyet foglaló Bai hao Yin zhen egy könnyű és kellemes tea, mely fogyasztása hidegen és melegen is egyaránt ajánlott. Ha melegen fogyasztjuk 70°C – 80°C – os vízzel – lehetőleg minél lassabban – szükséges leönteni a teát. Ha hidegen fogyasztanánk, akkor lényegesen több időt vesz igénybe a teakészítés. Ez esetben órákon keresztül érdemes áztatni a lehető legtisztább és legfrissebb vízben. Ezt a teát nem csak ízéért és zamatáért, de számos az egészségre kedvező hatásáért is fogyasztják.
Yin zhen tea – Silver needles
A hangulat fokozásának érdekében “mellékeltünk” a teához egy shohin bonsait és egy tenpai figurát, hogy addig is amíg ízleljük a Yin zhen – t, legyen min járjon a tekintet. Nem szükséges tea mesternek lenni ahhoz, hogy igazán kellemes élményt jelentsen az urbánus trendekből és a hagyományokból egyszerre merítkező teázgatási forma. A badarai chawan ebben az esetben akaratlanul is szertartásossá teszi a teázó mozdulatait, mert a “láb” egyensúlyi helyzete megköveteli az óvatosságot és a lassú mozdulatokat (ellenkező esetben kiömlik a tea).
Érdekességként:
Egy taiwani ismerősünk szerint, a Bai hao Yin zhen tea hatásának köszönhetően a bőr egészséges marad és öregedése is lassul. Az ázsiai nők bőrének különleges szépségére is ez a magyarázat szerinte és a hosszú életre ugyan úgy…
Urbánus blogfotó egy fa árnyékáról
Urbánus blogfotó egy fa árnyékáról. Tudtátok, hogy a láthatatlan fáknak is van árnyéka? Egyes urbánus közösségek oly nagyra tartják a láthatatlan fák árnyékait, hogy elkerítve őrzik őket – bízva abban, hogy nem tűnnek el mikor felkel a nap…
Szerencse, hogy manapság az embernél általában van egy olyan telefon, ami alkalmas arra, hogy készítsen valamilyen fotót. Így szinte mindig van lehetőségünk, hogy megörökítsünk valamit ami szembejön mint téma vagy mint mulatságos dolog, stb… Ebben az esetben az a mulatságos dolog került a szemünk elé, hogy egy szokatlanul kicsi építési területnek feliratozott és fal előtt elkerített rész egy árnyékon kívül semmit nem választott el az emberektől. Az egésznek a sajátos és különös hangulata önkéntelenül is azon gondolkodtatott el, véletlenül nem – e egy olyan kortárs művészeti alkotást látunk, ami egyszerre kísérleti, konceptuális és objekt. Talán nem, de mondjuk, hogy meg sem lepődnénk, ha így lenne.
Street art kusamono Budapest
Street – art és kusamono és kusamono és aszfalt. Ha a műfaj underground lehetőségeivel oldani is kívánjuk az egyébként nehezen pontosítható és tradicionálisként kezelt szabályait, akkor is elgondolkodtató, hogy shitakusa – e inkább amit látunk, vagy tényleg kusamono. A város részéről persze szándékolatlan tartalom – ez biztos, de kusamono kedvelőként inkább egy lehetőség az undergroundabb ingerek fényképes megörökítésére. Az interneten a téma persze mediális motívummá válik, miközben a jelenség nem más mint a kusamono felfedezése a kazari rendszerén kívül. A témát sokan fedezik fel párhuzamosan európa szerte, miközben mindenhol máshogy jelenik meg a betondzsungelt uralni készülő lágyszárúak kusamonós interpretációja. A valóság virtuálissá válik és a virtuális valóság elkezd valamit leképezni, ami nem csak korszerű, de már nem is kertkultúra, inkább egy urbánus projekt – már amennyire egy kusamonóról ez elmondható. Fotóművészetnek túlzás nevezni, inkább olyan mint egy graffiti, talál, de csak annak érdekes aki fogékony rá. Szóval nem populáris és nem trendi, de a bonsai magazinok megjelenései szerint is benne van a levegőben ez a téma, ez a file játék.
A lágyszárúak (szinte) mindenhol képesek megjelenni illetve gyökeret verni, mindenhol képesek hozni a formájukat és shitakusaként hatni. Mindenhol, ahol a környezet nem hasonlít a virágos rétek, legelők, stb… természetesként ismert és megismert terére – mindenhol, ahol aszfalt, beton, vagy térkő veszi körül őket…