Tudtad, hogy Kína Japánban van vagy Koreában?
Tudtad, hogy Kína Japánban van vagy Koreában? Ha nem, akkor most mondjuk. Mert ez csak azoknak nem evidencia akik nem ismerik a teázó dinoszauruszt aki nem más mint a filmekből és a szosöl médiából is jól ismert tea-rex . Minden kétséget kizáróan ő a teák királya. De mi most a teák királynője után kutattunk ezért dobtunk rá egy lapáttal és hoztunk néhány kőcserepet és porcelánt ismét – hogy legyen mivel megtisztelni a legjobb és legkedvencebb teáinkat. Hogy rendet vágjunk ezekben a kusza gondolatokban és sorokban sietünk tisztázni mit és hogyan is értünk ezalatt.
Koreai gaiwan porcelánból. A gaiwan az ázsiai szálas teák kedvelőinek a legpraktikusabb teakészítéshez nélkülözhetetlen kelléke. Segítségével a leggyorsabban és a legfrappánsabban lehet ízletes teafőzeteket készíteni. Ez legyen az első dolog amit beszerzel, ha kokettálsz az ázsiai teákkal! (Persze az ázsiai teák után…)
Kína képletesen van most Japánban és Koreában, mert kínai teáknak hoztunk japán és kínai teáscsészéket – de persze japán teákhoz is hoztunk japán teakerámiát webáruházunk kínálatába – és akkor még nem is szóltunk a Kínában készült japán teákról, vagy azokról a japán teákról melyekhez a japán tea készítők Kínából rendelik a matcha tea alapanyagként szolgáló etiolált Camellia leveleket. A “teaszauruszra” sok szót nem vesztegetnénk, mert ugyan bájos de egyszerre bajos is elképzelni hogyan érné el karjaival és a teáscsészével a száját az a Tyrannosaurus… (…aki egyes feltételezések szerint azért halt ki, mert nem fogyasztott zöld teát ugye… Ez lehet, hogy karjai hosszúságának okán alakult csak így…)
Ázsiai teáscsészék Koreából – 2db teáscsésze díszcsomagolásban 60ml – es űrtartalommal. Ezek a csészék a klasszikus ázsiai teázás valamennyi formájához remekül passzolnak – ha szálas teák fogyasztásáról van szó. Mérete, esztétikája és hangulata teszi unikálissá és alakítja ünneppé a hétköznapi teakészítést is.
A teázás nyugalmát jó felemelni a sokszor túlzóan gyengülő impulzusok fölé és a gyenge ízek és lágy aromák világába kontrasztként beemelni egy intenzívebb vagy éppen csak modernebb kerámia esztétikát. Nem, ez nem másnak jó. Ez neked jó. Ilyen ez a tea “műélvezet”… Sok – sok gondolat leírását megérdemelné a teakerámia esztétikájának hol rejtett hol hivalkodó világa és olyan nagy szeleteket kéne kiemelni abból a képzeletbeli “matcha tortából”, hogy itt és most el sem merjük képzelni – ezért ezt majd egy másik posztban feszegetnénk inkább. Arról viszont random is és “gyorsba” is érdemes pár szót ejteni, ha egy-egy teakerámia tetszik és természetesen a hozzá tartozó miértekkel is érdemes lehet foglalkozni.
Kuro chawan – az igaz fekete!
Egy igazi Japán matcha kerámia passzióból teázni. Aki a japán teák rabja vagy éppen szerelmese az szinte nem engedheti meg magának, hogy ne legyen gyűjteményében legalább egy kuro chawan. Ez a kategória nem sokban tér el ugyan a klasszikus chawan kerámiáktól mégis oly öreg klasszikusa a tradicionális japán teázásnak, hogy illik akár passzióból is használni. A kuro – szó természetesen színt jelöl, méghozzá a feketét. Érdekesség, hogy a kuro chawanok sok esetben nem is szó szerint feketék csak olyan máz van rajtuk ami teljesen feketének hat és elegáns megoldásnak számít minden rajta megjelenő máz effekt ami nem hivalkodó. Ezekben az edényekben a matcha ( porított japán zöld tea ) színe rendkívül élénken hat és kiemeli mind a chawan esztétikáját mind a tea fantasztikusan zöld színét. Így kell színélményekkel teázni…
Teakerámia és dizájn
Tudhatjátok, hogy dizájn termékeink olyan iparművészeti alkotásokból kerülnek ki melyeket ismert vagy kevésbé ismert – esetleg ismeretlen tervezők vagy műhelyek, manufaktúrák készítettek és természetesen saját műhelyünk munkáiból is elérhetőek alkotások webáruházukban. Ezek a termékek nem állnak be a kommersz trendek mögé, inkább a Kitsimono műhely filozófiáját képviselik. Dizájn és iparművészeti válaszok a hétköznapok és az ünnepnapok tárgyaival arra, amit keresünk és szeretünk az életben. A tárgykultúra azon oldalát igyekszünk bemutatni, melyet mi is kedvelünk és nektek is szívesen ajánlunk. Ha érdekel… A képre szúrtuk a linket!
Pu erh tea a hegyen – Tea blog VII.
Pu erh tea a hegyen – Tea blog VII. posztunkban az év utolsó előtti bejegyzését olvashatjátok. Nem szólunk most másról, minthogy felmentünk a kövek és a téli lágyszárúak közé az égbolt alá, hogy kikapcsolódjunk és fotózzunk ahhoz, hogy elkészíthessük ezt a posztot. Olyasmi ez most, mint a “hogyan készült a hogyan készült”, de a lényeg e tekintetben az, hogy megint a kínai tea lett a téma – nevezetesen a pu erh. Ezt a fermentált teát talán sokan ismeritek reményeink szerint – mert bemutatni most nem terveztük. Még otthon fogtuk a teabontókést, a gaiwant, a teaszűrőt és egy termoszt meg persze pár chawan – t (melyek mérete sokkal inkább a kínai mint a japán teázást helyezik fókuszba).
Felmentünk az Egybibés galagonyák, a Kökények és a Fekete fenyők birodalmába és a kopárokon fogyasztottunk teát. Nem másért, mint a kikapcsolódás és a hely szellemének élvezetéért. Jó. Oké. Tudjuk, hogy elegánsabban is ezoterizálhatnánk a témát, de miért tennénk a természet tagadhatatlan valóságának kellős közepén? Legyen elég most annyi, hogy a téli hidegben, a hegyen uralkodó szélben kirándulva tagadhatatlan, hogy feldob egy forró pu erh…
Ha van egy jól záró termoszod, nyugodt vagy és viszel magaddal egy teáscsészét kirándulni (mi bajod lehet?), akkor nem lehet neked nagyon rossz, ha bármire vágyni kezdesz. Teljesen mindegy, hogy éhes vagy szomjas leszel, a komfortzónádat simán helyre teheted egy high quality teával. Tiéd marad a környezet (fák, bokrok, kopárok, égbolt, friss levegő, stb…) élvezete és még egészségesen is élteted magad közben. Valljuk be, a város forgatagából kiszakadva, a hátunk mögé dobva (ha ideiglenesen is) a stresszt, a pörgést, a rohanást, tulajdonképpen kell ez nekünk…
Beszélhetnénk arról naphosszat, hogy a hegyre felvitt kerámia illetve kőcserép chawan edények mennyire wabisabi – k vagy nem. Mennyire olvadnak bele a kő környezetbe vagy éppen nem… Ecsetelhetnénk, hogy forrásvízből készült-e a tea vagy nem, de tudjuk, vagy inkább sejtjük, hogy ez inkább kevesebbeket érdekel mint… Ha már blogolunk, vagy tea blogolunk, inkább annyit mondunk csak ezzel a poszttal nektek, hogy a tea jó a hegy tetején is – és mi tartana vissza attól, hogy elszakadjunk a teaszertartások sokszor kínosan unalmas mímelésétől… Hajrá! Fogd a cuccod, kapd magad és lazíts a természetben – mindegy milyen az idő és milyen évszak van. Bátran menekülj azoktól a konvencióktól, melyeket nem te választottál, melyek feltételt szabnának annak amit igazán kedvelsz a kínai teákban. Mi azt mondjuk, a pu erh működik a hegy tetején is!
Tea kerámiák és ikebana kőcserepek csendélet szereplőkként
A kerámiák és kőcserepek, azaz az ezekből készült tárgyak és művészeti alkotások alkalmasak többek között csendéletek létrehozására és a létrehozott csendéletek pedig fotók készítésére. Műhelyünkben az elkészült kerámiákat fotózás után szoktuk polcra tenni, de nincs ez mindig így. Sok esetben túl erős a késztetés, hogy készítsünk egy – két olyan fotót is szimpla kedvtelésből, ami reményeink szerint picit túlmutat a tárgyfotózáson. Ezekből szeretnénk most párat megosztani veletek és reméljük, hogy kedvetekre való lesz.
Zöld tea és fehér tea wagashi helyett pedig eper marcipán desszerttel – tea blog III.
Zöld tea és fehér tea wagashi helyett pedig eper marcipán desszerttel – tea blog III. címmel jelentkezünk most és igen, a fent említett két “színben” teszteltünk ezúttal teakeveréket. Ízekről beszélni olyan dolog mint álmokról, vagy képekről. Nehéz volna és szinte felesleges leírni milyen élményeket hoz magával egy zöld teából és fehér teából készült teakeverék. Ami evidens, hogy sem cukor, sem citrom, sem méz, sem tej nem került elő csak ” pure tea ” és csak víz. Az igazi teához más nem is szükséges, ha az elkészítés alapanyagaira gondolunk. A teázáshoz nálunk chawan kerül elő ami pont ezért készült műhelyünkben, hogy ilyenkor legyen mihez nyúlni (ha teáscsésze kell hirtelen).
A fehér teát ízlés szerint egy vagy két tized részben szokták adni a zöld teához, ha az a cél, hogy a zöld tea ízét picit lágyabbá tegyük. Ennek sikere persze nagyban múlik az elkészítés módján, de az meg annyira nem bonyolult, hogy kihívásként kelljen rágondolni. Szóval hátra lehet dőlni és megnyugodni – persze a legjobb, ha ezt tea fogyasztás közben tesszük.
Akik kedvelnek valamit – csak úgy passzióból – fogyasztani a tea mellé, azok általában már tudják, hogy a legtöbb ázsiai országban remek ötleteket találhatnak arra, hogyan lehet a teázást még kellemesebbé tenni. Ha csak a wagashi – t vesszük példának, láthatjuk, hogy olyan ( jó értelemben vett ) szubkultúrába futhatunk bele a kereséssel, aminek nincs vége és csak inspirálni tudja az érdeklődőt minden találat. A wagashiból kiindulva mi most egy teázáshoz való édességet gondoltunk újra és így történt, hogy marcipánnal borítottunk be epret – amit aztán porcukorban forgattunk meg. Mandulával tálaltuk és kíváncsian vártuk, a teázás után hogyan hatnak az ízek.
Urban kusamono – readymade és mono no aware
Urban kusamono – readymade és mono no aware. Valahogy így lehet pontosan meghatározni azt a jelenséget amibe ezúttal belebotlottunk. Bájos kis esetlen növényhalmaz egy kőbe süllyesztett fém részleten. Minden ott van ami kellhet. A látvány a téli kusamono és shitakusa megjelenésekre hajaz. Moha, szukkulens és lágyszárú növények – fűfélék. Az elmúlás és az élet szimbólumaiként egyszerre hat és némi száraz levéllel és ki nem kelt maggal együtt teljesen jól hozza a mono no aware pátoszt. Megannyi fel nem fedezett kusamono bújik meg a városokban és sosem lehet tudni jártunkban – keltünkben mikor és hol botlunk bele egy-egy szerencsésebb urban kusamono hangulatba. A felvételeken látható pillanatnyi kusamono asszociációs “mini objekt” ezúttal egy parkolóban került a fényképezőgép elé. Nem nyúltunk hozzá, mert ilyesmit nem csak kétes sikerrel lehetne “yamadori” alannyá avanzsálni, de nem is tartanánk jónak. A kis növényi makro – kolónia így kell továbbélje az életét és örülhetünk annak hogy belebotlottunk és láttuk…
Egy korábbi posztunkban említettük a jelenséget – az urban kusamono – t mint readymade – et. A poszt Street art kusamono Budapest címmel jelent meg, egy kattintást megér!
Digitális ikebana váza tervek
Átmenetileg urbanizálódunk picikét, mert be megyünk a városba képletesen is és a valóban is. Ennek köszönhetően készülődésünk közepette picit másfelé járnak gondolataink mint szoktak. Dolgozunk, de mindenre ráül picit egy afféle “downtown” por és izgalommal tölt el minket, hogyan lehet a nem urbánus kerámiák világát “kompatibilisen” bevinni a design fellegvárába. Majd meglátjuk hogyan hat a dolog, milyen benyomást keltenek a szándékolt és szándékolatlan “szilikát-progressziók” a mesterséges civil közegekben, de annyi mellékzönge azért keletkezik ilyenkor, hogy leüljünk blogposztot írni nektek.
Nincs másról szó, mint egy gondolatkísérletről, mely azt vizionálja, legszívesebben milyen agyagokkal dolgoznánk – ha lennének… ha lennének ilyen… szóval ilyenek, amiknek nevet sem tudnánk adni. Mágikus kőcserép plazma? Vagy organizálható flexibilis szilikát? Mindegy is hogyan hívnák az ilyen agyagokat, a fontos az volna, hogy a videón látható tulajdonságokkal bírjanak – amit persze egy egyszerű videószerkesztő effektjével hoztunk létre…
A második videón ugyan ennek az ötletnek egy másik verziója látható, mely az így készülő tárgyak domináló diagonális irányait kiemelné és a horizontális síkok egymáshoz közelítésével vagy távolításával beállíthatóvá tenné az elképzelések legideálisabb arányait…
Addig is, amíg el nem jön az ideje városba indulásunknak, jártunkban – keltünkben összeszedtünk néhány hétköznapi hangulatot és magunkkal hoztuk műhelyünkbe…
Ha hasonló posztokat szeretnél olvasni katt ide:
.
Street art kusamono Budapest
Street – art és kusamono és kusamono és aszfalt. Ha a műfaj underground lehetőségeivel oldani is kívánjuk az egyébként nehezen pontosítható és tradicionálisként kezelt szabályait, akkor is elgondolkodtató, hogy shitakusa – e inkább amit látunk, vagy tényleg kusamono. A város részéről persze szándékolatlan tartalom – ez biztos, de kusamono kedvelőként inkább egy lehetőség az undergroundabb ingerek fényképes megörökítésére. Az interneten a téma persze mediális motívummá válik, miközben a jelenség nem más mint a kusamono felfedezése a kazari rendszerén kívül. A témát sokan fedezik fel párhuzamosan európa szerte, miközben mindenhol máshogy jelenik meg a betondzsungelt uralni készülő lágyszárúak kusamonós interpretációja. A valóság virtuálissá válik és a virtuális valóság elkezd valamit leképezni, ami nem csak korszerű, de már nem is kertkultúra, inkább egy urbánus projekt – már amennyire egy kusamonóról ez elmondható. Fotóművészetnek túlzás nevezni, inkább olyan mint egy graffiti, talál, de csak annak érdekes aki fogékony rá. Szóval nem populáris és nem trendi, de a bonsai magazinok megjelenései szerint is benne van a levegőben ez a téma, ez a file játék.
A lágyszárúak (szinte) mindenhol képesek megjelenni illetve gyökeret verni, mindenhol képesek hozni a formájukat és shitakusaként hatni. Mindenhol, ahol a környezet nem hasonlít a virágos rétek, legelők, stb… természetesként ismert és megismert terére – mindenhol, ahol aszfalt, beton, vagy térkő veszi körül őket…