Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi
Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi a kertben. Mostani posztunkat a havazás, az idei első havazás hozta magával és természetesen a tél nyugalma engedi, hogy elmerengve egy-egy bonsaion szabadon asszociált gondolatainkkal előjöjjünk blogunkban.
“Ha valamit már túl sokszor túl sokáig néztél, helyezd más kontextusba.”
Ha valamit évekig szinte nap mint nap nézünk és látunk akkor bizonyos, hogy már másként látjuk mint mások. Hogy milyen mértékig tartottuk meg a reális képet a fáról azaz a bonsairól az esetenként viszonylagos. Egy biztos, a kialakuló érzelmi kötelék és a bonsai jövőképének illúziója még helyre billenthet mindent.
Erről a Pinus nigra fenyőről nem először írunk. Messziről kezdte a fa és a mochikomi ugyan yamadoriként számlált le tízet esztendőkben de tálban nevelve is hozzáadott nyolcat vagy kilencet. Az eleinte könnyűnek tűnő feladat évről évre nagyobbat nőtt mint az eredmény. Ez annyira így volt, hogy egy ponton, mikor már elkezdtük a displayben gondolkodás miatt beszerezni az accent shohinokat és készítettünk hozzá kakejikut, bonsai tálat és szereztünk hozzá bonsai asztalt, kénytelenek voltunk más művészeti ágból erőt, ötletet, ihletet és viszonyítást meríteni. Ez a művészeti ág a táncművészet volt, azon belül a balett – a bonsai és a balett kapcsolatában megmutatva. A tánc statikája és dinamikája persze új kérdéseket vetett fel és új feladatokat is adott. Azóta eltelt két év és azt is mondhatnánk, hogy ma sem tartunk sokkal előrébb – ha nem vennénk figyelembe az esztétikai és statikai (nem kézzel fogható) eredményeket.
A bonsai alakítás világában roppant nehéz dolog, hogy a kvalitásos japán bonsai világa folyamatos impulzusokban ad újabb és újabb inspirációkat és nehéz ugyanannál a koncepciónál maradni tíz évig… Ha mégis meg tudunk maradni ugyanannál a koncepciónál, kifejezetten ajándék az időjárástól példának okáért a havazás. Egy más látvány, egy más hangulat születik ideiglenesen és akár új gondolatokat is elindíthat, de segíthet észrevenni hibákat vagy erősítendő előnyös részleteket vagy tulajdonságokat a fán.
Nézzetek behavazott bonsaiokat! 😉
Hogyan kerül a balettcipő a bonsai asztalra, avagy kísérletek térrel, idővel, balerinával és bonsaiokkal
Hogyan kerül a balettcipő az asztalra? Első pillantásra igencsak különös ötletnek tűnik egymástól ilyen távol eső fogalmak, mint a táncművészet és a bonsaiok társítása – legújabb poszt-sorozatunk viszont egészen más megvilágításba helyezhet mindent. Mi kapcsolja össze a mozdulatok művészetét a – látszólagos – mozdulatlansággal? Mi kapcsolja össze a ritmus térben és időben történő alkalmazását, a pillanatnyi, múló impresszió megfoghatatlanságát és az évszázadok megfontoltságát, a szépség fogalmának legkülönbözőbb aspektusait? A ‘dinamizmus’ szó végletesen kitágított értelmezéseit? Egyszerre játékos és egyszerre komoly kísérlet dokumentálását láthatjátok a projektben, melyben egy balett táncost kértünk fel bonsaiok “megjelenítésére”. Ajánljuk azoknak, akik kíváncsiak arra, hogyan látja és értelmezi egy táncművész a bonsaiok világát, ajánljuk azoknak, akik érdeklődnek egyensúlyi helyzetek, ágszintek átértelmezése, megvalósítható és megvalósíthatatlan törzs-dőlésszögek iránt és azoknak, akiket egyszerűen csak kíváncsivá tett mindez…
Néhány kiragadott felvétel a sorozatból, kedvcsinálóként – a többiért itt olvassátok “Bonsai meets ballet” cikkünket!
