Salmo trutta! Sebes pisztráng színes ceruza rajz – Trout art újra!
Megint papírra került egy hal, megint hal rajzot kellett készíteni de ezúttal színesben. A kulcsszó most a Salmo trutta lett – ami a műlegyező horgászok egyik olyan kifejezése ami azonnal tűzbe hozza őket. Persze nem csak közöttük népszerű hal a szépségéről és erejéről elhíresült Sebes pisztráng. Bárki aki kirándult már olyan hegyek között, ahol a tiszta és változó sodrású hideg vízben megcsodálhatta a sokszor a felszín közelében rovarokra vadászó látható pisztrángot az egészen biztos, hogy maradandó emlékképként hordozza magával a látottakat. A legszebb halak közé tartozik.
Nem is csoda ha…
Nem is csoda, ha az un. ” Trout art ” követőit számos esetben alkotásra inspirálja vagy készteti ez a felséges pisztráng féle akit ” Yellow King ” néven is számtalanszor megénekeltek már. Így talán nem is szükséges jobban megmagyarázni, hogy hogy kerül a hal megint papírra…
Ez a mi műhelyünkben ( Kitsimono műhely ) Ingres papírra készült szabadkézi színes ceruza rajz ezúttal is Tirpák Bálint munkája, akiről tudható, hogy az elsősorban műlegyező világ berkein belül ismert un. ” Trout art ” irányzat hazai képviselője. A realisztikus koncepciójú rajz artisztikus felfogása némileg szakít a leíró jelleggel mégis a Sebes pisztráng fajta jellegéhez hű marad és így mutatja be az alkotó a művészeti eszközökkel kiemelni érdemes esztétikai és vizuális értékeket – melyek a XX. század elejéből ismert műlegyező irodalmak pisztráng ábrázolásaira gondolva egyértelműen historizálnak és erős utalást tesznek (művészeti értelemben). Ábrázolásmódját tekintve és a választott anyagokat tekintve (Ingres papír, Bruynzeel színesceruza) egyértelműen a szépművészet klasszikus útja mellett teszi le a voksot az alkotó aki vallja, hogy a XXI. századi digitális vizuális kultúra intenzivitása mellett a valós művészeti alkotások fontosabbak mint maga az internet.
Megvennéd?
A grafikát egyébként üvegezett 44 x 34 cm – es keretben paszpartúzva kínáljuk eladásra. A grafikából ez az egyetlen darab készült – így egyértelműen egyedi művészeti alkotás és csak egyetlen kattintásra vagy tőle: Itt találsz róla több képet és információt és itt tudod megvásárolni is!
Skicc vagy rajz? Egy pisztráng grafika műhelyünkből
Skicc vagy rajz? Egy pisztráng grafika műhelyünkből ami sehogy nem illeszkedik az ázsiai kultúrába. Legalábbis erőltetni kéne a dolgot ahhoz, hogy valami analógiát közel hitelesen tálaljunk. Mondjuk jöhetnénk azzal, hogy Japánban is van pisztráng kultusz (legalábbis az ottani legyező horgászok között) ami igaz is de ez a világon mindenhol máshol így van. Vagy jöhetnénk azzal, hogy a Japánban élő horgászok sokan fétis szerűen szeretik és ápolják európai és amerikai horgászfelszereléseiket melyekkel a social média minden platformján dicsekednek is. De ezek a mondatok semmit sem érnének, ha nem tudnánk, hogy példának okáért egy Japán juhar (Momiji) erdő alatt húzódó patak pisztrángjaira legyezni milyen élmény lehet. Innen nézve már izgalmas lehetne az ázsiai megközelítés de az a helyzet, hogy a művészet külön szerethető individuális sajátossága, hogy sosem szorul olyan magyarázatra mely a létjogosultságát volna hivatott bizonygatni. Na jó… annyit esetleg, hogy japánban is rajzolnak pisztrángokat. De többet nem, tényleg ennyi…
A rajz egyébként ismét egy olyan mű mely Tirpák Bálinttól származik és ez a mű is a Trout Art műfajt erősíti. Itt számos előkép utalásai tetten érhetőek – példának okáért a műlegyező horgász közönség nyilván magától értetődően felismeri a Szivárványos pisztráng ábrázolások klasszikus Trout Art jegyeit mint a részletes és kevésbé kidolgozott területek találkozásait és a hal fej részének fókuszpontba helyezését. A klasszikus és tradicionális Trout Art motívum már-már emblematikus az egész világon és a legnagyobb brandek és csoportosulások is előszeretettel használják logóikban az ívben megjelenő pisztrángot. Az íves forma az ugró illetve a szákban megpihent halra enged asszociálni – ami egyértelműen a horgász legszebb látott pillanatai közé tartozik.
A rajzok külön érdekessége a mai kortárs művészetben, hogy gyakorlatilag underground műfajjá változott a szabadkézi rajz – illetve ide menekült a legtöbb rajzoló a hangos középszerű mindenki tud rajzolni valahogy életérzés elől. A rajz olyan lett mint a könyv. A könyv aminek van táblája, gerince, előzéke és valódi ívvarrása. Olyan lett mint az irodalom és a szépirodalom. Kevesek kiváltsága. Azoké akik tudnak olvasni illetve azoké akik látnak. A szó nem optikai értelmében kell látni csupán egy ceruza rajzot de ezt fájó volna kifejteni mert az olyan lealacsonyító volna mint egy gyönyörű nőt személyleírás alapján bemutatni és megkísérelni szóban átadni azt amibe csak beleszerelmesedni lehet és persze csak élőben…
De miért tesznek ki az emberek ilyen rajzokat a falra? Biztosan azért mert a téma kedves számukra. Vagy mert horgásznak. Vagy mert szeretik a rajzokat… Milyen jó az a szabadság, mikor nem jegyzett nagyságok elérhetetlen és felbecsülhetetlen értékű alkotásaival kell dekorálni otthonunk falait hanem megfér egy-egy olyan alkotás amiben olyan örömünket lelhetjük amik mi vagyunk, amiket mi élünk meg magunkból eredően. Ilyenkor válik a művészet élővé és igazán értékessé (a szó nem egzisztencialista értelmében).
Szerencsénkre nem kell itt megállnunk, hogy csak a rajzról írogatunk gondolatokat az olvasóinknak. Mert ugye van egy webáruházunk és ott amikről írunk azok az alkotások meg is vásárolhatóak. Ez a rajz is elérhető már a webshopban és ha érdekel és tetszik egyetlen kattintásra vagy tőle. Ha a következő képre rákattintasz a webáruházban is megnézheted ezt a rajzot és akár kosárba is teheted:
Szabadkézi ceruzarajz – Szivárványos pisztráng mint Trout art
Szabadkézi ceruzarajz – Szivárványos pisztráng mint Trout art papírra vetve. Tudtad, hogy a legyező horgászoknak is van saját művészete és saját tárgyi illetve képzőművészeti vizuális kultúrája? Igen és ezt nevezik szerte a világban Trout-art – nak. A legyező horgászat ugyan sok féle de emblematikus motívuma az un. száraz legyes horgászat (amikor is műlegyekkel fognak pisztrángokat erdei vagy hegyi patakokban). Akik efféle dolgokkal bíbelődnek azoknak persze nem kell bemutatni ezt a félig rejtett művészeti irányzatot – aminek azon kívül nincsen semmilyen kötöttsége, hogy pisztrángot ábrázoljon az alkotás. Ez minden és ebben kell jónak lennie az alkotónak. Mivel azonban a legyezőhorgászat a világnak egy rendkívül pici szelete és a legnagyobb túlzással sem lehetne populárisnak nevezni ezért sejthető, hogy művészete sem az a tipikus urbánus poszt-pop kulturális jelenség. Talán éppen ez az egyik legnagyobb izgalma – ha szeretnénk “házi esztétáskodni” – hiszen a mai internettel terhelt kultúrzűrzavarban a szépművészetre visszautaló alkotások olyanok mint mikor friss levegőt engedünk be egy dohos helységbe.
Mi tagadás, mi is karcoljuk a digitalizmus bizonytalan élettartamú alkotásait az áramfüggő éterbe és bízva az átjátszókban elhelyezzük a magunkét mi is a virtuális térbe. De talán jobb, ha nem ez a minden… Ha éppen nem agyagot akkor papírt vagy vásznat veszünk elő mi is mint a többi művész és félresöpörve a mediális motívumokat klasszikus eszközökkel dicsérjük a szépművészetet.
Papír és ceruza
Nincs is jobb, mint mikor a műteremben az asztalt tisztára törli az ember és egy Fabriano papírt előkészítve jól kihegyezett ceruzával az időt a szabadkézi rajz szolgálatába állítja – hogy elkészülhessen valami ami végre nem digitális, hanem valós műtárgy és egyben persze egy jó rajz is.
A tonkin legyezőhorgászbot szerelmeseinek és a realisztikus műlegyek kedvelőinek világát idéző pisztrángot ábrázoló grafika természetesen a klasszikus tradíciókhoz híven papírra készült és keretezve kerül eladásra (mert egyébként eladó). A rajz Tirpák Bálint munkája, mely az elsősorban műlegyező világ berkein belül ismert un. ” Trout art ” irányzat képviselője. A realisztikus koncepciójú rajz artisztikus felfogása némileg szakít a leíró jelleggel mégis a Szivárványos pisztráng fajta jellegéhez hű marad és így mutatja be az alkotó a művészeti eszközökkel kiemelni érdemes esztétikai és vizuális értékeket – melyek a XX. század elejéből ismert műlegyező irodalmak pisztráng ábrázolásaira gondolva egyértelműen historizálnak és erős utalást tesznek (művészeti értelemben). Ábrázolásmódját tekintve és a választott anyagokat tekintve (papír, ceruza) egyértelműen a szépművészet klasszikus útja mellett teszi le a voksot az alkotó aki vallja, hogy a XXI. századi digitális vizuális kultúra intenzivitása mellett a valós művészeti alkotások fontosabbak mint maga az internet.
A Szivárványos pisztrángot ábrázoló rajz keretezve megvásárolható:
ITT!
Afrikai nő portréja Szunyoghy Viktória festőművész műterméből
Afrikai nő portréja Szunyoghy Viktória festőművész műterméből a Kitsimono webshopban! Hogy mi ez? Igazatok van – joggal kérdezitek, hiszen ilyesmiről még nem nagyon írtunk ezen a “flaszteren”. De most ezt a blogot tekintsük egy olyan online galériának egy pillanatra ahol a saját szavainkkal bemutathatunk nektek egy olyan műtárgyat aminek a mi szemünkben sajátos és friss értékei vannak és ami frappánsan reflektál az un. felmutató művészet által teremtett lehetőségekre. Ezekre a lehetőségekre amiket a felmutatóművészet teremtett a XX. század második felében a festészet (ma is) folyamatosan keresi a választ és vele karöltve az un. mediális motívumok külön utat törtek a kortárs művészetben azoknak a festészeti kommunikációs paradigmákkal kifejezhető értékeknek amiken ma a festészet meg tud szólalni és régi-új nyelvet tud teremteni a digitalizáció kibontakozóban lévő válsága helyett. De ne rohanjunk hirtelen ilyen messzire és ne ijesszük el a műélvezetek szerelmeseit!
Print – art print
Szunyoghy Viktória vérbeli kortárs festőművész. Csodálatos műveit nem birtokolhatja mindenki. Művészete viszont most kegyet gyakorol a gyűjtőknek és a festészet és a művész grafika által felhasználható legelegánsabb megoldást választotta arra, hogy műveiből adhasson azoknak is akik valamilyen oknál fogva nem eredeti festményeit tudhatják magukénak. Szunyoghy Viktória néhány kivételes alkotásáról limitált szériájú művészi nyomatot készített és tette elérhetővé a műélvezet ínyenceinek. Nem gyakori példa ez és bár nem is példa nélküli de annál nagyobb lehetőség arra, hogy művészeti értelemben egyszerre teremtsen hidat a mediális grafika és a festészet között és egyszerre őrizze meg egy festett vászon szellemi értékét papírra nyomva is. Egyszóval művészi nyomatai – melyek konkrét műveit mutatják be – többek számára elérhetővé teszik fontosabb témáit és alkotásait. Szomorú hír a műkedvelőknek és jó hír a műgyűjtőknek, hogy ezekből a sorozatokból mindössze 60 – 60 db készült.
Műhelyünk webáruházában már elérhető (a készlet erejéig) Szunyoghy Viktória – Afrika sorozat- Női portré Nr 1. című alkotása! IDE vagy a képre kattintva elérheted!
Legyen 2021 a ti évetek!
Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk mindenkinek aki ebben az esztendőben velünk tartott és természetesen mindenkinek aki olvassa ezt a posztot!
Ez az esztendő sok megpróbáltatás elé állított mindannyiunkat de a másik oldalról meg sokat adott!
Sose keseredjetek el, legyetek optimisták és minden körülmények között nézzetek előre és építsétek magatokat testileg is és lelkileg is!
Mi 2021 – ben is itt leszünk és sok meglepetéssel készülünk a Kitsimono műhelyből! Tartsatok velünk (ahogyan eddig is tettétek) és ne felejtsétek el, a komfortzóna lehet művészet is!
Láttad már a Kitsimono webshopon az újdonságokat?
Nem? Akkor katt ide vagy a képre!
Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi
Pinus nigra bonsai télen – behavazott mochikomi a kertben. Mostani posztunkat a havazás, az idei első havazás hozta magával és természetesen a tél nyugalma engedi, hogy elmerengve egy-egy bonsaion szabadon asszociált gondolatainkkal előjöjjünk blogunkban.
“Ha valamit már túl sokszor túl sokáig néztél, helyezd más kontextusba.”
Ha valamit évekig szinte nap mint nap nézünk és látunk akkor bizonyos, hogy már másként látjuk mint mások. Hogy milyen mértékig tartottuk meg a reális képet a fáról azaz a bonsairól az esetenként viszonylagos. Egy biztos, a kialakuló érzelmi kötelék és a bonsai jövőképének illúziója még helyre billenthet mindent.
Erről a Pinus nigra fenyőről nem először írunk. Messziről kezdte a fa és a mochikomi ugyan yamadoriként számlált le tízet esztendőkben de tálban nevelve is hozzáadott nyolcat vagy kilencet. Az eleinte könnyűnek tűnő feladat évről évre nagyobbat nőtt mint az eredmény. Ez annyira így volt, hogy egy ponton, mikor már elkezdtük a displayben gondolkodás miatt beszerezni az accent shohinokat és készítettünk hozzá kakejikut, bonsai tálat és szereztünk hozzá bonsai asztalt, kénytelenek voltunk más művészeti ágból erőt, ötletet, ihletet és viszonyítást meríteni. Ez a művészeti ág a táncművészet volt, azon belül a balett – a bonsai és a balett kapcsolatában megmutatva. A tánc statikája és dinamikája persze új kérdéseket vetett fel és új feladatokat is adott. Azóta eltelt két év és azt is mondhatnánk, hogy ma sem tartunk sokkal előrébb – ha nem vennénk figyelembe az esztétikai és statikai (nem kézzel fogható) eredményeket.
A bonsai alakítás világában roppant nehéz dolog, hogy a kvalitásos japán bonsai világa folyamatos impulzusokban ad újabb és újabb inspirációkat és nehéz ugyanannál a koncepciónál maradni tíz évig… Ha mégis meg tudunk maradni ugyanannál a koncepciónál, kifejezetten ajándék az időjárástól példának okáért a havazás. Egy más látvány, egy más hangulat születik ideiglenesen és akár új gondolatokat is elindíthat, de segíthet észrevenni hibákat vagy erősítendő előnyös részleteket vagy tulajdonságokat a fán.
Nézzetek behavazott bonsaiokat! 😉
Kalligráfia helyett ecsettel írás tussal
Kalligráfia helyett ecsettel írás tussal – freestyle ikebanához. Néhány szál sárga és piros tulipánhoz készítettünk írással készült tusfestményt (ami inkább grafikaként kezelhető). A tulipánok insatllálásához kenzanokat és gördeszkalapot (felfüggők és kerekek nélkül) használtunk. Az “Over society under clouds” felirat ecsettel és tussal készült. A kivitelezés módja ötvözi az un. “amerikai grafikai-iskolai” kézírást, a graffiti tagging betűrajzolását és a street art kompozíciós “elveit”. Mindez megjelenésében igyekszik erősen utalni a japán kalligráfia világára – természetesen csak asszociatív módon. A cél az volt, hogy egy könnyed kísérlettel készüljön egy grafikai jellegű de objekt art rendszerű variáció az európai és japán kulturális elemek fúziójára…
Werk fotók a Kitsimono műhelyből
Werk fotók a Kitsimono műhelyből. Nylon kimono és overál. Geta és virágok és mindez modern megjelenésben artikulálva. Egy új web dizájn készül és ehhez hívtuk segítségül Kicsilaurkát akit Bíró Krisztina ruháiban fotóztunk.
Pár fotót most ízelítőként osztunk meg veletek azok közül, melyekkel elsőként próbáltunk a célhoz közelebb kerülni (grafikus szoftverekkel). A többi fotóval folytatjuk tovább és minden erőnkkel azon leszünk, hogy nyáron már láthassátok az új Kitsimono “szájtot”!
Utómunka fotózás után
Utómunka fotózás után nem mindig szükséges, de van amikor a koncepció része. Legutóbbi műhelyünkben készült fotósorozatunk esetében a koncepció része, hiszen eleve grafikai úton történő fotó kommunikációban gondolkodtunk és ehhez készültek legújabb felvételeink. A felvételeken éppen dolgozunk és nagyon bízunk benne, hogy nektek is legalább annyira fognak tetszeni mint nekünk és még ennél is jobban reméljük, hogy átviszik azt az életérzés szerű hangulatot, ami abból táplálkozik, hogy manapság hogyan gondoljuk megélhetőnek a régebbi korok kulturális örökségét modern emberként. Igyekszünk minden prerafaelita felhangot kikerülni és igyekszünk azt átadni amit szeretünk – példának okáért – egy vámfalusi vagy éppen egy korondi tányérban, egy mizusashiban, egy sushi tálaló edényben, egy gésa megjelenésében, vagy egy muszulyt viselő kalotaszegi leány öltözékében.
A modern művészetnek megannyi alkotó művésze merített paraszti kultúrák népművészetéből és megannyi enteriőr dizájnnal foglalkozó alkotó tett és tesz erős utalást valamely nép által teremtett kultúra szellemi örökségére – legyen az magyar vagy éppen japán kulturális értékek mentén teremtett gondolat rendszer. A mai kornak számtalan esetben az a kulturális válasza a jelenre, hogy visszanéz és áthoz valamit a múltból. Ennek ugyan számtalan és sokféle módon artikulálható oka lehet, de előfordul az is, hogy gyakorlatilag nincs más indok, mint hogy a dolog szerethető. A mi esetünkben jelen pillanatban – pestiesen szólva – ez is játszik, de úgy mint ahogyan Antal Ferenc Árus hajnalit húzott…
Mesterséges zöld címmel – Martinkó Márk a Capa falai közt
Mesterséges zöld címmel – Martinkó Márk a Capa falai közt… Nem szoktunk kulturális ajánlókkal jönni, de ezúttal (nem biztos, hogy utoljára) de kivételt teszünk. Mindig is kedveltük az urbánus környezet és a benne élő növények által feltárt vagy feltárható témákat. Ilyesmi volt mikor például street art kusamono témákat mutattunk be, vagy urban kusamono challenge-t indítottunk a facebookon. Az élet egyszer csak úgy hozta, hogy összefutottunk Martinkó Márkkal bonsai témában és ma meg a kiállításmegnyitójára igyekeztünk nagy kíváncsisággal. Előtte persze “csekkoltuk” weblapját és láttuk, hogy valahogy fel kellene venni vele a kapcsolatot. Ezzel még kicsit váratnánk titeket, de annyit viszont elmondhatunk, hogy mindenképpen megtekintésre ajánljuk munkáit. A dolog még friss, hiszen a kiállítás ingyenesen megtekinthető október 8. – ig a Capa Központ Project Room – ban minden nap 11:00 h és 19:00 h között (szóval akár meló után is odaérhettek).
A megnyitóról pár gondolatot megosztanánk veletek. Biztosan éreztétek egy-egy kiállítás megnyitóján az egyik lábról a másikra érzést, amikor a felolvasott beszéd minden mondat végén olyan mint egy délibáb. Ezen a megnyitón nem volt ilyen érzésünk. A kiállítást Szikra Renáta művészettörténész nyitotta meg, az Artmagazin szerkesztője és az elhangzott gondolatok jó ajtót nyitottak ki és segítettek közelebb kerülni a falakon látható művekhez. Manapság, amikor monitorok vizuális diktatúrájában nézzük a legtöbb képet közel azonos méretben, külön üdítő látni, hogy egy fotó lehet valós műtárgyként megjelenő művészet, melynek van saját fizikailag leírható mérete, rá jellemző felülete és a téma és a művész együtt hat a nézőre.
Szubjektív:
Tudhatjátok rólunk, hogy a bonsai nekünk erős hívószó, különösen, ha a művészet bármely platformján jelenik meg mint téma. Egyik kedvenc képünk a kiállításról motívum szerűen használja/jeleníti meg a bonsait – ha tetszik (a mi szemszögünkből legalábbis) új tulajdonságokkal ruházza fel és új aspektust teremt a fogalom köré. Az ilyen mediális motívumok nagy erővel hatnak és szinte emblematikus tulajdonságokkal ruházzák fel a szándékolt vagy szándékolatlan tartalmakat egy-egy képen. Nekünk már ez hihetetlenül izgalmas, hogy a kiállított anyag rendszerén belül is nagy a vizuális és asszociatív mozgástér…
Nézzétek meg Martinkó Márk munkáit a “Capában”!
Szelfi egyik kedvenc fotónk előtt…