Hogy mi köze a kínai fehér tea készítésnek a Balatonhoz? Ha arra gondolunk, hogy a tea európai történetében (úgy általában) minden olyan volt, hogy tulajdonképen észrevétlen “beemelte magát” a kultúránkba, még akkor is azt kell mondani, hogy semmi. Úgy értem, semmi köze a Balatonhoz a fehér teának – különösen a Xue long teának. Elméletileg! Mert azért azt is tudjuk, hogy kulturális értelemben legalábbis – ahhoz lesz köze valaminek, amivel közös múltat gyártunk neki a jelenben. De nem kell idáig elmenni. Most éppen azt játszottam, hogy van köze a Xue longnak a Balatonhoz – pedig tudva tudom, hogy nincs. De most (a játék kedvéért) elhitettem magammal és el is sikerült hinni pár percre és nem bántam meg. Hogy miért? Mert ez a tea jó és a Balaton meg… biztosan nem is kell magyarázni. De beszéljünk egyszerűbben! Teát készítettem a parton és később a Tihanyi apátságnál. Eleinte tartottam attól, hogy talán körülményes lesz ez a kis játék, de nem volt az. Pofon egyszerű volt minden és nem kellett hozzá sok minden. A parton gaiwan segítségével és az apátságnál meg egy kirándulós bögre segítségével készítettem jó teát amit a műhelyben készült chawanból fogyasztottam el. Mi ebből a tanulság? Semmi. Vagyis…

“Ha valamiből az a tanulság, hogy egyszerűen is élvezhető a cselekvésünk eredménye, akkor érdemes arra is gondolni, hogy egyúttal lehetőséget is teremtettünk arra, hogy fejlesszünk a dolgon és egy új tea világra nyissunk kaput magunknak…”
(Kitsimono)

Kora reggel még a parton volt hangulatom el bíbelődni a gaiwannal és csodálni a teát. Nem volt nehéz. A víz illata és a hullámok hangja remekül egybevágott a teás flow minden részletével. Nem így volt később az apátságnál, ahol már inkább a kilátás vonzott és ezért inkább egy amolyan “sportos gongfu” – nekifutásból fehér tea lett a koncepció. Egyetlen baj volt. Hogy az így töltött idő túl gyorsan telik el mindig.

 

 

KITSIMONO AZ INSTÁN!

KÖVESS MINKET TE IS!