Larix decidua pre bonsai és az offline restyling találkozása a téma és megállhatatlan, hogy a növényben rejlő “szubkultúr-bonsai” asszociációk felemlítésre ne kerüljenek. Egyszerűen azért, mert itthon valahogy a bonsai bloggeres múltat (is) idézi a növény.

Éveken keresztül bonsai blogokat olvasni sosem egyenletes élményt jelentő szórakozás.  Hivatkozások mentése, “homlokba felírt” nevek és blog címek, kedvenc növények, jó és rossz vizuális emlékek megszámlálhatatlansága jellemzi a halmozódó virtuális bonsai felhőkarcolót – amit az ember hajlamos drón felvétel szerűen madártávlatból látni lelki szemei előtt. A közösségi médiák digitális zsibvásárába a kétezres évek elején belecsöppenni bonsaiosként még olyan volt mint részvényt venni egy induló vállalkozástól. Keresni kellett a tartalmakat ebben a témában és nehezen jöttek szembe jó fotók. Jó fotók amiken jó bonsaiok vannak vagy jó bonsai alakításokat dokumentáltak. Ma már sokszor inkább átsiklunk a minőségi bonsai tartalmak fölött – olyan mennyiségben ömlik elénk és közben a blogok és weboldalak tartalmai már régóta háttérbe szorultak és érezhetően esett látogatottságuk (is). Áttolódott a digitális és virtuális bonsai a social platzokra és már nem olvasunk cikkeket. Minden amolyan kb lett és Európa szerte vajúdó klubbok agonizálnak mint a lélegeztetőgépen az agyhalottak. Mára (nagyrészt) a social média hatására a bonsai tematikájú weblapok és blogok közelebb kerültek az offlinehoz mint azt valaha egy rossz álomból felriadva képzelhettük volna. Itt az offline persze nyilván nem a kikapcsolt állapotot jelenti és a social média is minden csak nem szociális. Amíg ez a html bonsai közösség felfutott és félresöpörte a maga speciális (mára megszokott) virtualitásával a kegyelemdöfést azóta is el nem szenvedő, évek óta agonizáló blogspotos világot, addig is érdemes volt öntözni a bonsaiokat, mert az algoritmusok HQfasizálódása nem minden és egy a monitorból kivágott bonsai fotót mégsem lehet egy valós kiállításon displayre tenni és a szakmaiaskodó szájkaratésoknak is kell néha valami csámcsogni valót adni…

Az offlineban kezdve majd a social media horizontját tágítva

Amikor még az interneten kívüli bonsai volt a meghatározó élmény a bonsaiban, amikor még Ausztriába jártunk át bonsai könyveket venni és közel – távol alig akadtak workshopok és nem volt annyi új arc mint most, akkor még minden pletyka és hír ízesebb volt és inspirálóbb mint ahogyan azt ma el lehet képzelni. A korlátlannak tűnő információ áramlás egyik ára ezek elvesztése volt. Persze szó sincs arról, hogy édeskésen romantikázzunk efölött vagy keseregjünk a kialakult helyzeten – már csak azért sem mert nincs min keseregni. Emlékszem, mikor még pletyka szinten meséltük egymásnak bonsaios barátainkkal, hogy van egy srác valahol aki szabad földben nevel Pinus parviflorákat, Larix deciduákat és ki tudja miket bonsai előanyagoknak. Akkoriban a Noelanders Trophy is olyan volt a magamfajta bonsaiosnak, mint egy elérhetetlen álom. A Larix bonsaiok első rám gyakorolt hatása is akkoriban jött. Egy blogger fotói közt láttam elképesztően szép Larix bunjinokat profi fotókon Auer Othmar kertjében. Később a fentebb említett szóbeszéd alanya Giacomo Pappalardo előnevelt vörösfenyői is szembe jöttek a valóságban, méghozzá a Noelanders Trophy sales area részén. Nem is tudtam kihagyni a lehetőséget és hoztam is a műterembe egy pre bonsait tőle. A korábbi impressziók elevenek a mai napig is, ezért nem volt kérdés mi lesz az útja a növénynek. Az őszi lombszínéért, a télen láthatóvá váló ágrendszeréért és szépen öregedő kérgéért is tartott Európai vörösfenyő rugalmasságának köszönhetően az egyik legjobban drótozható bonsai alapanyag. Nem kérdés, hogy érdemes rászánni az időt és keresni neki egy lehetőleg nem déli tájolású helyet a kertben. A műterem kertjébe költözött növényt az első adandó alkalommal felültettem kiryu, akadama és egy kevés tőzeg keverékébe és Biogold meg Green King segítségével egyszerűen hagytam nőni. A mostani drótozás célja az volt, hogy a pre bonsaiból újra pre bonsai fát alakítsak, csak most egy olyat, ami közelebb van a fának szánt úthoz. Szóval, nem is igazán styling – ról, vagy restyling – ról van most szó, csak elindult a fa az útján…

Várjuk a tavasszal induló rügyeket, a lombkorona kiteljesedését és természetesen a következő évi növekményeket, amit majd csak úgy metszünk, hogy jövőre is legyen miből ágszinteket drótozni…

Ezzel a növénnyel találkozott ( persze nem először ) műhelyünk kertjében az online és az offline bonsai. Minden “enthuziastnak” ilyen találkozásokat ajánlunk a két világ, a két pólus között…