Sakura és fekete tea? Japán és Nepál egy tatamin? Ez több mint fura vagy modern tea?
Sakura és fekete tea? Japán és Nepál egy tatamin? Ez több mint fura vagy modern tea? Úgy tűnik a világ kinyílása és a magát egyre inkább megmutató modern tea többet tud nyújtani mint egy hanamchi titkaként rejtegetett szépséges gésa akit finoman elővezetnek a danna (pártfogó) kérésére. A világ megtanulta felszínesen csodálni azt, amit régen egzotikus csodaként kezeltünk és a “kanyarban” a mai modern tea jóllehet egyszerűen faképnél hagyta a tradicionális kultúrák régi elemeit. Kivette a dobozból amire szüksége van és egyszerűen magával vitte – magára hagyva a vitrines porszagú modorosságot és új flow lett felrajzolva a chabana felett kiakasztott kakejiku felszínére.
Japán és Nepál a tatamin
Ha a Japán zászlót a heraldika szabályai szerint nézzük, egyszerűen zseniális. Tudni illik, hogy a fejjel lefelé kihelyezett címer vagy zászló kihalt népet szimbolizál. Innen nézve… próbáld meg fejjel lefelé kihelyezni a Japán zászlót. Nem lehet. Na valami ilyesmi a japán tea és a japán teázás is és mielőtt azt gondolnád, hogy ez csak tradicionális és hagyományőrző lehet, kénytelenek vagyunk a szavadba vágva halkan megsúgni, hogy nem. A modern tea irányzatok és a teaművészet újítóinak jelentős hányada a felkelő Nap mögül jön! Olyan dolgokat művelnek a teával amit csak úgy lehet megérteni, ahogy valaki a kortárs művészetet anyanyelvi szinten tudja értelmezni. Tűzforró underground területre érünk. Mert ez nem olyan mint a zöld tea a szomorú ázsiai zenére elalvó gyertyaláng és a füstölő kíséretében lankadó figyelem tompított lepkeszárnyának verdesése közben kibontakozó álomkór. Ez ég mint a benzinbe hajított gyufa. Miközben csodálkozva nézzük, egy már a csészébe kitöltött Lapshang suchong vagy egy nepáli Sakhira tea rozmaringos vagy éppen virágos füstölését vagy egyszerűen nem értjük a matcha teát miért szervírozzák közvetlen kurama kövekből rájövünk, hogy van az ázsiai tea világnak kortárs művészete. Ez a kortárs teaművészet nem áll meg a teánál és a teakerámiáknál. Van vizuális és öltözködési divat és virtuális(!) művészeti területe is. Akik a filteres teák szidalmazására építik teakereskedésük promócióját azok most jó nagy körökkel le vannak maradva. A jelen itt jár közöttünk és nem kisebb kultusszal bíró földrajzi nevekből indul ki filozófiailag mint a Fuji vagy a Kanchanjangha.
Ez a labda lecsaphatatlan és meg kell mondjuk, ott a pont és mi egyértelműen letesszük a voksunk a természetesen teázók mellett még akkor is, ha régiesen művelik a tea művészetét vagy éppen modernül. Ezen az oldalon van kikötve a ladik, mert a víz a rét fele mindig szebb mint a város fele…
Sakhira teánkat (ahogyan az előző posztban is említettük) itt találod a képre kattintva:
Egy shohin bonsai két arca
Egy shohin bonsai két arca a téma és egy Pinus nigra két aspektusa. Pontosabban egy növényről van szó, amivel kapcsolatosan több megfogalmazása is lehetséges a bonsai artikulálható definícióinak és nézőpontjainak. A yamadoriból származó fenyő évről – évre egyre magasabbra történő ültetése lassan elérte célját és közben kínosan vigyáztunk, hogy ennek ellenére ne alakuljon ki neagari hatás, ne alakuljon ki a neagari bonsai stílus. A valahol a kaszkád és a félkaszkád (han – han – kengai) határán billegő korona egy kurama szélén bizonytalanodik el és már nem csak a neagari de a kaszkád mértéke is kérdőjeles. A sok szabály felrúgásában megszülető törzs ágrendszerét tekintve régieskedve adja elő a lombkorona kontúrt megadó gyertyák eredési pontját, mely hivatott a kurama alsó ívére harmonikus választ adni egyfajta inverz vonalvezetéssel (mely utal a fa ábrázolni/bemutatni kívánt életkorára is).
Mi lesz, ha besűrűsödik a korona?
A Pinusok gyertyáit érdemes visszavágni a megfelelő időben és kivárni a művelet által generált új gyertyák növekedését. Ez dúsulást fog eredményezni és egy shohin esetében – ha jól jártunk el – az új gyertyákból jövő részeket nem feltétlen lesz szükséges drótozni. Ennek a növénynek az esetében már a kétszeres dúsulás is erősnek számít és látható előre, még egy-két év és a lombozat egy zárt páncélt alkotva fog sok mindent eltüntetni ami most izgalmat ad a szemnek.
TOP SECRET!
Amit most még nem mutatunk meg (mert titok addig amíg el nem érjük), az a fa teteje felülnézetből. Azért, mert a fa teteje fogja tudni megadni a választ arra, miért rejtjük el majd egy dús lombkoronával a nézni való izgalmas részleteket. A teteje is csak akkor, ha display – re kerül a növény. Mert a bonsai asztal magasságának megválasztásával elérhető, hogy a kihelyezett shohin teteje sejtessen mindent amit jó (volna) látni. Ezzel a gesztussal szeretnénk közelebb hívni majd a fához a látogatót/nézőt, hogy tekintse meg közelebbről is a bonsait. Ezzel a cseppnyi izgalmassággal és sejtetéssel szeretnénk megadni a becsületét a zárt és fegyelmezett homogén lombkoronának. Modern shohin bonsai eszközökkel dolgozunk a régies értékek felmutatásán.
Hogy ez a módszer jó lesz – e, azt az idő fogja eldönteni. Hogy ez a jelenlegi két nézőpontúság jó – e azt meg ti és akik látják a fát a beéréséig. Létezik egy anekdota, mely arról szól, hogy két buddhista szerzetes vitatkozik valamin. Nem tudják eldönteni melyiküknek van igaza. Az arra járó mestert kérdezik meg a végén aki nem tud állást foglalni a kérdésben. Menekülni próbál a szituációból, ezért azt adja válaszként, hogy az egyik lábbelijét leveszi és felteszi a fejére és úgy sétál ki a helységből némán. Erre az anekdotára a dada sok esetben hivatkozott. Mi sem tudtuk eldönteni jól gondoltuk – e, hogy így alakul a fa jövője. Egy dadaista gesztussal a műhely kutyáját kérdeztük meg erről, aki így válaszolt:
Tordai tányérból lett kurama tálon tálaltunk
Tordai tányérból lett kurama tálon tálaltunk marharagut. Az étel amit a tányérra kihelyeztünk egy régi magyar vadászatokon fogyasztott étel receptjéből inspirálódott Mátyás király idejéből – illetve azt az ételt tekintettük ötletnek. Mivel az eredeti étel alapanyagait tekintve szarvashúsból indult ki, így nem is bontanánk ki a reneszánsz gasztronómiai előzményeket – mert annyira más az elkészítés módja és eredménye. Az étel elkészítéséhez marhahúst, sárgarépát, shiitake gombát, boróka bogyót használtunk főként egy kis vörösborral és természetesen csipetkével és tejföllel együtt gondoltuk el a végeredményt.
Tartalmas étel mely nem kifejezetten könnyű, de laktató és igen ízletes. Másfél óra alatt elkészíthető és kinek – kinek kedve szerint a hús fogyasztható akár citromlével enyhén csepegtetve is. Köretnek nem javasolnánk semmit, inkább fogyasszunk mellé (friss és házilag sült) kenyeret.
A tányér természetesen műhelyünkben készült magastűzön égetett kőcserépből. A tányér mérete, mélysége és formája a XVIII. – XIX. századi erdélyi, tordai fazekasmunkákat adja vissza – míg felülete a japán kurama kövek és tálak világát idézi.
Serving beef stew with shiitake on kurama plate#serving #kurama #kuramaplate #beefstew #shiitake #gastronomy #kitsimono
Közzétette: Kitsimono アートスタジオ – 2017. december 26.