Zöld tea és fehér tea wagashi helyett pedig eper marcipán desszerttel – tea blog III.
Zöld tea és fehér tea wagashi helyett pedig eper marcipán desszerttel – tea blog III. címmel jelentkezünk most és igen, a fent említett két “színben” teszteltünk ezúttal teakeveréket. Ízekről beszélni olyan dolog mint álmokról, vagy képekről. Nehéz volna és szinte felesleges leírni milyen élményeket hoz magával egy zöld teából és fehér teából készült teakeverék. Ami evidens, hogy sem cukor, sem citrom, sem méz, sem tej nem került elő csak ” pure tea ” és csak víz. Az igazi teához más nem is szükséges, ha az elkészítés alapanyagaira gondolunk. A teázáshoz nálunk chawan kerül elő ami pont ezért készült műhelyünkben, hogy ilyenkor legyen mihez nyúlni (ha teáscsésze kell hirtelen).
A fehér teát ízlés szerint egy vagy két tized részben szokták adni a zöld teához, ha az a cél, hogy a zöld tea ízét picit lágyabbá tegyük. Ennek sikere persze nagyban múlik az elkészítés módján, de az meg annyira nem bonyolult, hogy kihívásként kelljen rágondolni. Szóval hátra lehet dőlni és megnyugodni – persze a legjobb, ha ezt tea fogyasztás közben tesszük.
Akik kedvelnek valamit – csak úgy passzióból – fogyasztani a tea mellé, azok általában már tudják, hogy a legtöbb ázsiai országban remek ötleteket találhatnak arra, hogyan lehet a teázást még kellemesebbé tenni. Ha csak a wagashi – t vesszük példának, láthatjuk, hogy olyan ( jó értelemben vett ) szubkultúrába futhatunk bele a kereséssel, aminek nincs vége és csak inspirálni tudja az érdeklődőt minden találat. A wagashiból kiindulva mi most egy teázáshoz való édességet gondoltunk újra és így történt, hogy marcipánnal borítottunk be epret – amit aztán porcukorban forgattunk meg. Mandulával tálaltuk és kíváncsian vártuk, a teázás után hogyan hatnak az ízek.
Yin zhen fehér tea chawanból és shohin bonsai – tea blog II.
Yin zhen fehér tea chawanból és shohin bonsai – tea blog II. Ezúttal fehér teázunk és nem meglepő módon, igyekeztünk a tea színvilágához és hangulatához harmonikusan illő chawant választani. A teák között előkelő helyet foglaló Bai hao Yin zhen egy könnyű és kellemes tea, mely fogyasztása hidegen és melegen is egyaránt ajánlott. Ha melegen fogyasztjuk 70°C – 80°C – os vízzel – lehetőleg minél lassabban – szükséges leönteni a teát. Ha hidegen fogyasztanánk, akkor lényegesen több időt vesz igénybe a teakészítés. Ez esetben órákon keresztül érdemes áztatni a lehető legtisztább és legfrissebb vízben. Ezt a teát nem csak ízéért és zamatáért, de számos az egészségre kedvező hatásáért is fogyasztják.
Yin zhen tea – Silver needles
A hangulat fokozásának érdekében “mellékeltünk” a teához egy shohin bonsait és egy tenpai figurát, hogy addig is amíg ízleljük a Yin zhen – t, legyen min járjon a tekintet. Nem szükséges tea mesternek lenni ahhoz, hogy igazán kellemes élményt jelentsen az urbánus trendekből és a hagyományokból egyszerre merítkező teázgatási forma. A badarai chawan ebben az esetben akaratlanul is szertartásossá teszi a teázó mozdulatait, mert a “láb” egyensúlyi helyzete megköveteli az óvatosságot és a lassú mozdulatokat (ellenkező esetben kiömlik a tea).
Érdekességként:
Egy taiwani ismerősünk szerint, a Bai hao Yin zhen tea hatásának köszönhetően a bőr egészséges marad és öregedése is lassul. Az ázsiai nők bőrének különleges szépségére is ez a magyarázat szerinte és a hosszú életre ugyan úgy…
Kalligráfia helyett ecsettel írás tussal
Kalligráfia helyett ecsettel írás tussal – freestyle ikebanához. Néhány szál sárga és piros tulipánhoz készítettünk írással készült tusfestményt (ami inkább grafikaként kezelhető). A tulipánok insatllálásához kenzanokat és gördeszkalapot (felfüggők és kerekek nélkül) használtunk. Az “Over society under clouds” felirat ecsettel és tussal készült. A kivitelezés módja ötvözi az un. “amerikai grafikai-iskolai” kézírást, a graffiti tagging betűrajzolását és a street art kompozíciós “elveit”. Mindez megjelenésében igyekszik erősen utalni a japán kalligráfia világára – természetesen csak asszociatív módon. A cél az volt, hogy egy könnyed kísérlettel készüljön egy grafikai jellegű de objekt art rendszerű variáció az európai és japán kulturális elemek fúziójára…
Werk fotók a Kitsimono műhelyből
Werk fotók a Kitsimono műhelyből. Nylon kimono és overál. Geta és virágok és mindez modern megjelenésben artikulálva. Egy új web dizájn készül és ehhez hívtuk segítségül Kicsilaurkát akit Bíró Krisztina ruháiban fotóztunk.
Pár fotót most ízelítőként osztunk meg veletek azok közül, melyekkel elsőként próbáltunk a célhoz közelebb kerülni (grafikus szoftverekkel). A többi fotóval folytatjuk tovább és minden erőnkkel azon leszünk, hogy nyáron már láthassátok az új Kitsimono “szájtot”!
Taiwani hangulatok fotografikákon II.
Újra elővettünk pár taiwani fotót és belenyúltunk, de nem annyira mint elsőre tűnhet a nézőnek. A járműből fotózott bemozdult, elsőre jelentéktelennek tűnő fotók gyűjtése lehet koncepció és lehet véletlen halmozás eredménye (ha elmarad a törlés). Kicsit dokumentáló, kicsit fotóriporteres, kicsit expresszív és kicsit játékos… Céltalannak ugyan nem céltalan, de magáért való sorozat lett ez is és ha helyenként elmosódott is némelyik kép, az úgy…
Hogy magára hagyott fiatal juhart látunk amortizálódott bonsai tálban, vagy pálmák alatti boróka bonsaiokat, vagy éppen egy nagyobb Ficus alatt egy kisautót az abból a szempontból jelentéktelen, hogy (szinte) bármit fotózhatunk a fentebb említett koncepcióval – minden amit látunk képet ad Taiwanról. Abból a szempontból persze nem jelentéktelen, hogy a szubjektivitás így kap teret és így keletkezik eszköz arra, hogy a mi szemünkkel “közvetítsük” az ott látható dolgoknak ezt az oldalát (is)…
バダライ chawan – vagyis badarai japán teáscsésze és hip hop chill Taiwanból
Ha egy japán teaszertartáshoz keres az ember chawan – t, akkor lehet pokolian nehéz dolga is és fatálisan egyszerű is. Ha csak úgy keresünk akkor szinte bármilyen chawan megfelelő lehet, ha megüt egy bizonyos mércét. Ha viszont nem intuitív alapon, hanem szinte konceptuálisan kutatunk, minél több elvárásunk van az elképzelt kerámiával kapcsolatosan, annál nehezebb minden… Alkotóként más a helyzet. Ha vannak elképzelések és gondolatok a teáscsészével kapcsolatban akkor pörögjön azért a korongozó és lépjenek kapcsolatba egymással a mázak azért – aztán meglátjuk sikerül – e…
A teázás a japán kultúrkörben merítkező részére bizonyosan mást jelent mint azoknak akik a teában a tea ízt, vagy a tea köznapi megszokását élvezik. A teának gyógyászati, élvezeti és spirituális vonatkozásai éppúgy vannak mint konvenciói. Egy chawan alkalmas ugyan a matcha fogyasztására, de természetesen nem csak arra… Az egyik legérdekesebb találkozásunk a japán teáscsészével Taiwanon történt, ahol is badarai chawanból kínáltak kínai teát és meglehetősen urbánus körülmények közt fogyasztottunk teát végtelenül oldott hangulatban. “Báj dö véj” szórakoztató volt a kellemes társaságban feloldani minden szabályt és egyszerűen élvezni a japán kerámia és a kínai tea nyújtotta luxust Taipei – i hip hop chill (!) hallgatása közben egy legóval dekorált helyiségben egy kortárs művészeti galériában… Ebből a hangulatból inspirálódva készült el az ebben a posztban látható teáscsésze (melyet láthattatok már az Instagram profilunkban éppúgy mint facebook oldalunkon).
Tenmoku gata és Badarai – két chawan újragondolva
Tenmoku gata és Badarai – két chawan újragondolva. Úgy tartják, hogy a teaceremónia alkalmával a teázó partner vagy vendég nem csak kiemelt figyelmet kell kapjon, de szükség szerint igyekezni kell lelkileg is minél közelebb kerülni hozzá és természetesen térben is (ami alatt azt kell érteni, hogy amennyire csak lehet intim hangulatot kell teremteni). A mai modern városi életben ezt nem csak azért nehéz kivitelezni, mert a gyakorlatban nehéz olyan partnert találni, akivel teáznánk is és aki ismeri is a tea ceremónia részleteit, aki értékeli, ha a chawan legszebb részét felé fordítva kínáljuk. Sokszor magunk vagyunk a teázással és csak magunknak vesszük elő a chasen – t, a chasaku – t, a matchát vagy egyéb teát. Erre gondolva formáztunk meg néhány chawan – t nem régen, amiből kettőt mutatunk be ebben a posztban.
Ez a Tenmoku – gata chawan egy méretében klasszikus teáscsésze, de súlyát tekintve nehéz és a láb egészen bizonytalanná teszi a megállásban. Így a borulás elkerülése érdekében óvatos mozdulatokra kényszeríti használóját, akinek nincs könnyű dolga, ha ki kell választania az edény fő nézetét a teázáshoz. Az edény belső fele – a mázazásra gondolva – kedvez az átlátszóbb, világosabb teák fogyasztóinak és azoknak akik szeretik teázás után szemügyre venni a chawan – t, ahogyan a teaszertartás alatt a tea elfogyasztása után is kifejezetten illik.
A Badarai chawan újragondolását ebben az esetben úgy igyekeztünk kitalálni/megalkotni, hogy színben minél kellemesebb élményt nyújthasson a teával együtt hatva. Fehérek és zöldek dominálnak benne és minden harsány vagy nehézkes színhatást kerültünk. A stabilitást itt nem helyeztük annyira borotvaélre, viszont az edény formája és alja és pereme – a homogenitás hiányában – mégiscsak figyelemre készteti a teázót.
Gyakorlatilag azt szerettük volna, ha használat közben a teázó a teára figyelne és ha egyedül is van (mindegy, hogy egy modern lakásban vagy egy bonsai kertben) ne tudja elterelni a figyelmét semmi a teáról, pontosabban a teázásról…
Enso vagy inkább posztmodern digitális zen kör
Enso vagy inkább posztmodern digitális zen kör. Korongozás közben szokott újra és újra felmerülni a gondolat, hogy vajon mi van a zen körön belül? Persze sosem bontjuk ki rendesen a gondolatot, inkább csak elő – elő vesszük. A korongon forgó készülő kerámia egy jól behatárolható képzeletbeli kört “rajzol” maga köré annyiszor, ahányszor csak megfordul maga körül. A kör minden kultúrában jelentőséggel bír és már ezért is kíváncsiak voltunk mi volna, ha foglalkoznánk vele. Ha kerámiáról van szó és korongozunk, meg van a hivatkozás az enso – ra, de ha japán tekercsképekről van szó ( kakejiku ) akkor is és ha digitális grafikákra gondolunk akkor… ez már egy nehezebb kérdés… Persze minket nem szokott zavarba hozni, ha egy gondolat nem adja magát egyértelműen elsőre és sokszor azt sem bánjuk, ha csak mi ruházunk fel valamit jelentőséggel.
Digitális zen körökben gondolkodni lehet, hogy elsősorban csak játékosan érdemes és az sem biztos, hogy lehet rá jól gondolni. Ezért inkább csak kiindulópont lett az enso – ból és sokszoros gondolat átfedések után készítettünk pár olyan grafikát, mely négy körön belüli területet ruház fel két dimenziós víziókkal…
Taipei city részletek fotókollázsokon
Taipei city részletek fotókollázsokon. Az előző posztunk a kaleidoszkóp gondolatával kezdődött és valamivel előtte egy másik posztunkban meg Taiwanon készült fotóink grafikus szerkesztés utáni állapota lett bemutatva. Itt most mindkét szál megtalálható és igyekezetünk szerint olyan hangulatokat és impressziókat szeretnénk átadni, melyekkel leképezni és visszaadni próbáljuk, hogyan láttuk Taipei city – t. A kép nyilván nem lehet teljes, de természetesen nem is ez a cél. Nincs is kimondott cél, csak blogolunk és fotó(grafiká)kat posztolunk.
Gyalogos átkelő a Taipei 101 közelében
Templom bejárat a Ximen közelében
Templomi mennyezet
Egy zárt udvarban található templom gazdagon díszített teteje
Street art egy sétálóutcából
Harang a Taipei City Archives előtt
Szűk utca részlete
Kőszobor a Chiang Kai – shek Memorial hall lépcsője előtt
Bonsai kaleidoszkóp és japán tekercskép – kakejiku
Bonsai kaleidoszkóp és japán tekercskép – kakejiku. Feltételezzük, a kaleidoszkóp nem egy túl idegen szó az idősebbnek mondható generációk számára és reméljük a fiatalabb generációk számára sem olyan mint mondjuk a tantusz. Mielőtt leeshetne ez utóbbi, inkább elmeséljük mi történt. Egy kaleidoszkóp keveredett az egyik bonsai mellé amit éppen drótoztunk és nem lehetett megállni, belenéztünk.
A látvány adta a gondolatot, hogy milyen jó volna bonsaiokat vagy kakejikukat bámulni ugyan ebben a vizuális megjelenésben – amit a kaleidoszkóp képes nyújtani. Nem is kellett több, elő az okostelót és készültek is az első kísérletek. Szigorúan 1:1 arányban – mert ugye ez képes a legjobban a kört keretezni…
Menet közben jöttünk rá, hogy sokszor pont ez hiányzik a bonsai alakításokból. A túlzó okvetlenséget jó felváltani játékossággal – akkor is ha az időnként gyermeki. Frissesség és játékosság, könnyedség és élvezet. Nem eszik olyan forrón azt a kását. Nem érdemes keménykedésből mindig túlmelegíteni. Szóval játsszunk… akarjuk mondani játszottunk a bonsaiokkal. Helyesebben mondva játszottunk a bonsai file – okkal…
A végére:
Egy taipei emléket is beszúrunk és legyen ez a file egy kontraszt és egy ellenpont arra nézve, milyen szándékolatlan tartalommal/asszociációkkal gazdagodik egy többszörösen tükrözött file, ha arról van szó…
