Skicc vagy rajz? Egy pisztráng grafika műhelyünkből
Skicc vagy rajz? Egy pisztráng grafika műhelyünkből ami sehogy nem illeszkedik az ázsiai kultúrába. Legalábbis erőltetni kéne a dolgot ahhoz, hogy valami analógiát közel hitelesen tálaljunk. Mondjuk jöhetnénk azzal, hogy Japánban is van pisztráng kultusz (legalábbis az ottani legyező horgászok között) ami igaz is de ez a világon mindenhol máshol így van. Vagy jöhetnénk azzal, hogy a Japánban élő horgászok sokan fétis szerűen szeretik és ápolják európai és amerikai horgászfelszereléseiket melyekkel a social média minden platformján dicsekednek is. De ezek a mondatok semmit sem érnének, ha nem tudnánk, hogy példának okáért egy Japán juhar (Momiji) erdő alatt húzódó patak pisztrángjaira legyezni milyen élmény lehet. Innen nézve már izgalmas lehetne az ázsiai megközelítés de az a helyzet, hogy a művészet külön szerethető individuális sajátossága, hogy sosem szorul olyan magyarázatra mely a létjogosultságát volna hivatott bizonygatni. Na jó… annyit esetleg, hogy japánban is rajzolnak pisztrángokat. De többet nem, tényleg ennyi…
A rajz egyébként ismét egy olyan mű mely Tirpák Bálinttól származik és ez a mű is a Trout Art műfajt erősíti. Itt számos előkép utalásai tetten érhetőek – példának okáért a műlegyező horgász közönség nyilván magától értetődően felismeri a Szivárványos pisztráng ábrázolások klasszikus Trout Art jegyeit mint a részletes és kevésbé kidolgozott területek találkozásait és a hal fej részének fókuszpontba helyezését. A klasszikus és tradicionális Trout Art motívum már-már emblematikus az egész világon és a legnagyobb brandek és csoportosulások is előszeretettel használják logóikban az ívben megjelenő pisztrángot. Az íves forma az ugró illetve a szákban megpihent halra enged asszociálni – ami egyértelműen a horgász legszebb látott pillanatai közé tartozik.
A rajzok külön érdekessége a mai kortárs művészetben, hogy gyakorlatilag underground műfajjá változott a szabadkézi rajz – illetve ide menekült a legtöbb rajzoló a hangos középszerű mindenki tud rajzolni valahogy életérzés elől. A rajz olyan lett mint a könyv. A könyv aminek van táblája, gerince, előzéke és valódi ívvarrása. Olyan lett mint az irodalom és a szépirodalom. Kevesek kiváltsága. Azoké akik tudnak olvasni illetve azoké akik látnak. A szó nem optikai értelmében kell látni csupán egy ceruza rajzot de ezt fájó volna kifejteni mert az olyan lealacsonyító volna mint egy gyönyörű nőt személyleírás alapján bemutatni és megkísérelni szóban átadni azt amibe csak beleszerelmesedni lehet és persze csak élőben…
De miért tesznek ki az emberek ilyen rajzokat a falra? Biztosan azért mert a téma kedves számukra. Vagy mert horgásznak. Vagy mert szeretik a rajzokat… Milyen jó az a szabadság, mikor nem jegyzett nagyságok elérhetetlen és felbecsülhetetlen értékű alkotásaival kell dekorálni otthonunk falait hanem megfér egy-egy olyan alkotás amiben olyan örömünket lelhetjük amik mi vagyunk, amiket mi élünk meg magunkból eredően. Ilyenkor válik a művészet élővé és igazán értékessé (a szó nem egzisztencialista értelmében).
Szerencsénkre nem kell itt megállnunk, hogy csak a rajzról írogatunk gondolatokat az olvasóinknak. Mert ugye van egy webáruházunk és ott amikről írunk azok az alkotások meg is vásárolhatóak. Ez a rajz is elérhető már a webshopban és ha érdekel és tetszik egyetlen kattintásra vagy tőle. Ha a következő képre rákattintasz a webáruházban is megnézheted ezt a rajzot és akár kosárba is teheted:
Őszi Pu-erh tea hangulatok és zöld teák a nagyravágyóknak!
Őszi Pu-erh tea hangulatok és zöld teák a nagyravágyóknak! Igen, jól olvasod mert tényleg nagyravágyókat írtunk. Ki ne szeretne nagyravágyó lenni, ha éppen nem az már régen? Ennyi előnye hagy legyen a posztmodernizált minket körülvevő kultúrkáosznak, hogy ez már régen nem számít bűnnek. A nagyravágyás még erény is lehet, ha jól bánunk vele. Különben is. Az egész kor, a XXI. század ezt diktálja és valljuk be jó dolog nagy vagy éppen jó dolgokra vágyni – főleg, ha ezek nem is elérhetetlenek. Mert a nagy dolgok sokszor nem is olyan nagyok csak a gyávábbak vagy félénkebbek nem gondolnak rá, hogy az övéké is lehet(ne) az a kézzel fogható vagy kézzel nem fogható valami. Mint például egy Pu-erh “full korong” vagy egy Wu Lu Misty Green zöld tea egyenesen Zhejiang tartomány közvetlen szomszédságából ahonnan kifutott karrierje csúcsára, egészen pontosan a világhírnév dobogós teáinak reflektorfényes flaszterére és akkor még nem is beszéltünk az assami zöldekről és az ezeket a teákat körbevevő legendákról és már-már eredetmítoszokba hajló történeteikről.
Ismered a “hoppá érzést”? Tudod, amikor csettintesz vagy felnevetsz vagy éppen pont hoppát mondasz mikor szembejön valami ami pozitív értelemben lep meg annyira, hogy megdöbbensz. Na, mi így voltunk a Jongtolliee Assam zöld teával és a Wu Lu Misty Green zöld teával. Ezért is emeltük be gyorsan kínálatunkba őket az őszi Pu-erh tea akcióink kellős közepén. Jó, tudjuk. Ez tök béna dolog egy promóció kellős közepén, hogy beemelünk pont félidőben új termékeket de nem tudtuk kivárni. Képtelenek voltunk rejtegetni ezeket a teákat puszta marketingfogásból.
Az még egy dolog, hogy így alakult, de van újra Hojicha Kagoshima teánk Japánból és pár teakiegészítővel is beújítottunk. Ilyen példának okáért a Togo! Szerintünk kattints érte a képre!
Chawan flow
Ha már a teakiegészítőkre tereltük a témát akkor mindenképpen felhoznánk ezt az érdekes handmade kerámiát nektek! Ez a csésze külső megjelenésében a progresszív kortárs chawan dizájn világát idézi de méreténél fogva a kínai teázás igényeit igyekszik szerethetővé tenni az európai teázók számára. Dizájn jegyei a felmutatóművészetre utalnak a kerámia nyelvén és egyben erős utalást is tesznek a Japán és a kínai teakultúra parafrázisaira illetve egymásra hatására. Kézzel készült egyedi darab, egyetlen példány létezik belőle – így a teakerámiák XXI. századi filozófiai igényeihez mérten méltó a Japandi enteriőr irányzatok és a modern japán un. “wabisabi style tea enteriőr” tereiben nagyra becsült modern teaművészetbe való illeszkedésre.
Hogy hol lehet ezeket elérni és megvásárolni?
Természetesen a Kitsimono shopban és ha már Kitsimono webshop akkor olvassátok aktuális híreinket közvetlen ott mert vannak akcióink is és újdonságaink is!
Tudtad, hogy Kína Japánban van vagy Koreában?
Tudtad, hogy Kína Japánban van vagy Koreában? Ha nem, akkor most mondjuk. Mert ez csak azoknak nem evidencia akik nem ismerik a teázó dinoszauruszt aki nem más mint a filmekből és a szosöl médiából is jól ismert tea-rex . Minden kétséget kizáróan ő a teák királya. De mi most a teák királynője után kutattunk ezért dobtunk rá egy lapáttal és hoztunk néhány kőcserepet és porcelánt ismét – hogy legyen mivel megtisztelni a legjobb és legkedvencebb teáinkat. Hogy rendet vágjunk ezekben a kusza gondolatokban és sorokban sietünk tisztázni mit és hogyan is értünk ezalatt.
Koreai gaiwan porcelánból. A gaiwan az ázsiai szálas teák kedvelőinek a legpraktikusabb teakészítéshez nélkülözhetetlen kelléke. Segítségével a leggyorsabban és a legfrappánsabban lehet ízletes teafőzeteket készíteni. Ez legyen az első dolog amit beszerzel, ha kokettálsz az ázsiai teákkal! (Persze az ázsiai teák után…)
Kína képletesen van most Japánban és Koreában, mert kínai teáknak hoztunk japán és kínai teáscsészéket – de persze japán teákhoz is hoztunk japán teakerámiát webáruházunk kínálatába – és akkor még nem is szóltunk a Kínában készült japán teákról, vagy azokról a japán teákról melyekhez a japán tea készítők Kínából rendelik a matcha tea alapanyagként szolgáló etiolált Camellia leveleket. A “teaszauruszra” sok szót nem vesztegetnénk, mert ugyan bájos de egyszerre bajos is elképzelni hogyan érné el karjaival és a teáscsészével a száját az a Tyrannosaurus… (…aki egyes feltételezések szerint azért halt ki, mert nem fogyasztott zöld teát ugye… Ez lehet, hogy karjai hosszúságának okán alakult csak így…)
Ázsiai teáscsészék Koreából – 2db teáscsésze díszcsomagolásban 60ml – es űrtartalommal. Ezek a csészék a klasszikus ázsiai teázás valamennyi formájához remekül passzolnak – ha szálas teák fogyasztásáról van szó. Mérete, esztétikája és hangulata teszi unikálissá és alakítja ünneppé a hétköznapi teakészítést is.
A teázás nyugalmát jó felemelni a sokszor túlzóan gyengülő impulzusok fölé és a gyenge ízek és lágy aromák világába kontrasztként beemelni egy intenzívebb vagy éppen csak modernebb kerámia esztétikát. Nem, ez nem másnak jó. Ez neked jó. Ilyen ez a tea “műélvezet”… Sok – sok gondolat leírását megérdemelné a teakerámia esztétikájának hol rejtett hol hivalkodó világa és olyan nagy szeleteket kéne kiemelni abból a képzeletbeli “matcha tortából”, hogy itt és most el sem merjük képzelni – ezért ezt majd egy másik posztban feszegetnénk inkább. Arról viszont random is és “gyorsba” is érdemes pár szót ejteni, ha egy-egy teakerámia tetszik és természetesen a hozzá tartozó miértekkel is érdemes lehet foglalkozni.
Kuro chawan – az igaz fekete!
Egy igazi Japán matcha kerámia passzióból teázni. Aki a japán teák rabja vagy éppen szerelmese az szinte nem engedheti meg magának, hogy ne legyen gyűjteményében legalább egy kuro chawan. Ez a kategória nem sokban tér el ugyan a klasszikus chawan kerámiáktól mégis oly öreg klasszikusa a tradicionális japán teázásnak, hogy illik akár passzióból is használni. A kuro – szó természetesen színt jelöl, méghozzá a feketét. Érdekesség, hogy a kuro chawanok sok esetben nem is szó szerint feketék csak olyan máz van rajtuk ami teljesen feketének hat és elegáns megoldásnak számít minden rajta megjelenő máz effekt ami nem hivalkodó. Ezekben az edényekben a matcha ( porított japán zöld tea ) színe rendkívül élénken hat és kiemeli mind a chawan esztétikáját mind a tea fantasztikusan zöld színét. Így kell színélményekkel teázni…
Teakerámia és dizájn
Tudhatjátok, hogy dizájn termékeink olyan iparművészeti alkotásokból kerülnek ki melyeket ismert vagy kevésbé ismert – esetleg ismeretlen tervezők vagy műhelyek, manufaktúrák készítettek és természetesen saját műhelyünk munkáiból is elérhetőek alkotások webáruházukban. Ezek a termékek nem állnak be a kommersz trendek mögé, inkább a Kitsimono műhely filozófiáját képviselik. Dizájn és iparművészeti válaszok a hétköznapok és az ünnepnapok tárgyaival arra, amit keresünk és szeretünk az életben. A tárgykultúra azon oldalát igyekszünk bemutatni, melyet mi is kedvelünk és nektek is szívesen ajánlunk. Ha érdekel… A képre szúrtuk a linket!
A matcha a japán teák sushi – ja!
A matcha a japán teák sushi – ja! Ez a poszt cím elmenne egy Slam poetry vázlatba vagy ötlet jegyzetként is megállná a helyét egy rapper gondolatai közt de annak ellenére, hogy van ebben valami mégsem illik ilyet mondani a japán tea kedvelők és teaceremónia művelők között de még talán a japán gasztronómia gurméi közt sem – bár itt inkább elcsúszna egy ilyen féligazság mint nem. Gondolom én, de persze biztos, hogy ha ezt nagy betűkkel kiírnám az égre kapnék jobbról és balról is hideget is meg meleget is.
A mai európai urbánus matcha ceremóniások – ahogy egy japán teakedvelő barátom szokta mondani “matcha ministránsok” – sokat adtak nekem a japán zöld teával kapcsolatban. Két dologra gondolok. Látom, mit nem fogok csinálni és látom azt is, hogy a leginkább a műélvezet vonz engem ebben a műfajban. Ez értendő úgy a teázásra mint a kulturális velejárókra – legyen szó akár modern és akár tradicionális chawan emelgetésről. Tudom, ez idáig nyers és deviáns egy teakereskedő elektronikus tollából de szerintem az volna inkább kellemetlen, ha szépelegnék. Menjünk vissza a “ceremóniásokhoz” egy gondolat erejéig. Fogtatok már kezet japán teaceremóniát vezető nővel? Nem?! Akkor kezdem nulláról. Képzeljetek el egy finom, kiegyensúlyozott és higgadt eleganciájú hölgyet, aki kezet nyújt (mert mi férfiak ezt az illetlenséget ugye nem követjük el, hogy előbb nyújtunk kezet egy nőnek). Az az egy pillanat, amikor a két kéz találkozik és finoman jelzi egymásnak a kölcsönös tiszteletet az nekünk férfiaknak maradandó emlék egy teázó nőtől. Hogyan is írjam le? Csak jelzők jutnak eszembe. A kézfogás lágy de határozott. Pontos(!), precíz és nem tolakodó. Egyszerre távolságtartó és barátságos és benne rejlik a női kéz érintésének gyengédsége. Mintha csak gésa… és lepődjetek meg, pont erre van szükség a matcha tárgyi kultúrájának uralásához és a tökéletes teaceremónia végigvezetéséhez.
Az egész gondolat onnan indult, hogy nem régiben érkezett hozzánk két féle matcha és mindkettő külön érdekes a maga egyébként minőségi mivoltán túl. Azért, mert az egyik Aichiból (ami közel van Shizuoka területéhez ahonnan a legjobb japán sencha zöld teáink érkeznek) jött a másik meg Kínából(!). Ha most azt mondod, hogy akkor nem is igazi matcha, akkor nagyon tévedsz! Tudtad, hogy Kínában régóta termelnek matcha alapanyagot akár Japán megrendelésre is? Nem? Most már tudod. Az, hogy egy-egy termékre a kereskedelemben milyen címkét ki tesz fel a végén az Ázsiában egy zavaros história. Nem is fejteném ki. Azt viszont becsülöm a két új teánk gyártójában, hogy pont a címke korrekt és a kínai matcha is csavartatja a könnyet a zsebkendőből mert tip-top. Megható innen Európából nézve, hogy Ázsia milyen eleven tea termelő versenyhelyzetet teremt ma is és mi innen “Hungariból” nem nagyon vesszük ezt észre – viszont élvezhetjük a piacra gyakorolt áldásos hatásait tea webáruházakban. A tea útja bonyolult, mert minden cserje eredete érdekes történet és sok esetben már történelem és innentől kezdve a dugványokról szaporított ültetvényeken reinkarnálódik évszázadok felértékelődő termelői dicsősége – függetlenül az egyes családok és cégek siker vagy kudarc történeteitől. A tea és a teatermelő él-hal. A matcha viszont örök! Ez a mi szerencsénk és a teák szusija még azt is megengedi, hogy mindenki a sajátjának tekintse!
Ha kíváncsi vagy matcha teáinkra a képre kattintva megnézheted milyen kínai és Japán matcháink vannak!
Tea de tényleg
Ha valaki a matcha marketing auráját úgy tudja eltávolítani az útjából mint a tükörtojás sárgájáról a nem kívánatos hártyát ami útját állja a kenyér ezen ételhez köthető funkciójának akkor kiderül, hogy az elkészítésen nagyobb hangsúly van egy bizonyos matcha minőség felett mint a túlfújt ínyenc imidzsnek. De hol van ez a határ? Tízezer forint felett vagy a hálós etiolált hajtásnevelés alatt? Aki erre tudja a választ az többet tud mint a “matcha ministránsok”. Vagy mégsem? Minden a termesztésre vezethető vissza és az adott szüret utáni matcha alapanyag feldolgozási céljára. A modern matcha persze adott egy alternatívát erre a problémakörre, de ezzel tudni kell élni. Ahhoz, hogy tudjunk vele élni ahhoz meg szükség van arra, hogy sallang mentesen tekintsünk a porított zöld teákra. Tényleg. Hallottál már a Kokeicha teáról? Ha már matcha…
Ha már sushi
A sushi fogalmának tisztázását most átlépném, ha nem haragszotok. Inkább mutatnék egy sushi szervírozásra is tervezett irreguláris tálat ami egy experimentális darab a mono no aware kerámiák világából. Aki nem tud mit kezdeni a kortárs japán kerámiákat lereagáló kortárs magyarországi kerámiákkal annak csak azt tudjuk mondani innen a Kitsimono műhelyből, hogy most fogja be a szemét… vagy kattintson a képre!
Nekünk a Mono No Aware olyan mint a kalotaszegi kapu faragónak a naprózsa motívum a templomon kívül…
Mi a közös a bonsai kultúrában és a japán teázásban? Megmondjuk!
Mi a közös a bonsai kultúrában és a japán teázásban? Megmondjuk! De mielőtt megmondanánk, érdemes tisztázni pár makacs dolgot, amit szemlélődési pontnak vagy kiindulópontnak – de leggyakrabban nézőpontnak nevezünk. Mert szinte mindig nézőpont kérdése minden és erre a japán kultúra ugyanúgy rávilágít sokszor mint ahogyan a magyar kultúra is reflektált rá sokszor – minimum Mátyás király óta.
Legyen az egyik ilyen nézőpont az a szituáció, amikor mindkét művészetnek hódol valaki. Foglalkozik bonsaiokkal és japán teákkal is az illető. Egy napon bevisz a lakásba a kertből egy bonsait és kihelyezi annak rendje és módja szerint az enteriőrbe. Hogy a példa kellően tipikus legyen, a konyhából előhoz mindent (chasen, chasaku, matcha, chawan, mizusashi, stb…) a bonsai elé és készít egy korrekt matcha teát. Szertartásos mozdulatok, 100% énidő, meditatív cselekvések és felülmúlhatatlan műélvezet mind a teára és mind a bonsaira gondolva.
Ilyen esetben nem kérdés, hogy mi a közös a bonsai kultúrában és a japán teázásban. Nézzük máshonnan:
Nyilvánvaló, hogy nem lehet a Japán kultúra egyes szeleteit egymástól elkülönítve úgy vizsgálni, hogy örök érvényű igazságokat keressünk vagy hirdessünk ki róluk dogmákat. Helyben is vagyunk, mert akárhogy is volt korábban a történelem során, ma a bonsai és a matcha is egyértelműen Japánt jelenti – még akkor is, ha Európában éljük meg európaiként esetenként. Szóval egy tőről fakadnak ahogy mondani szokás és kultúra azonos mindkettő gyökere. Van egy olyan közös pont is a japán bonsai és a japán tea között, hogy érthetően nagy kultuszt teremtettek maguk köré az egész világon – ami persze már régóta közhely. Van viszont valami ami már nem egyidős a tradícióikkal és ez nem más mint a mai kor szülte igényeken történő megközelítése ennek a két külön világnak. Itt a modern. Az elátkozott, a számkivetett, az örök második helyezett, a vitatott, a lenézett, a megtűrt de azért el nem dobott modern. Igazi megosztó műfaj. A jelen önbizalomhiányát tükrözi, hogy nem tudja befogadni és még mindig mostoha gyermekként kezeli azokat a bonsai művészeket és gyűjtőket és azokat a teamestereket akik tovább látnak a konvenciókon és a hagyományokon és tudnak mutatni valami újat, ami nem csak a tea szakértők kiváltságaként kezeli teszem azt a matcha teát és a bonsait. Hogy a két szék között ne essünk a pad alá, nem tiszte senkinek igazságot tenni ebben a kérdésben – hiszen mindkét műfaj az egyén alkotásáról vagy teakészítéséről szól vagy legalábbis azon alapszik. Ahogyan Japánon kívül gyakorlatilag minden országban fellelhető a kulturális világhódítása a bonsainak és a japán teának, így Magyarországon is. Kapaszkodjunk meg, nem csak a széllel befújt felszínt találhatjuk már meg, de a pedáns hagyományőrzőktől a hobbistákon át a modern (sokszor hajmeresztően extravagáns) teamesterek és bonsai művészek is ismertek már ha nem minden esetben a világ de Európa előtt mindenképpen. Ebből meg egyenesen az következik, hogy mind a bonsai kultúrában és mind a japán teakultúrában az a legfontosabb közös vonás, hogy legalább olyan fontos esetükben az út, a tanulás mint a végeredmény. Praktikusan az is fontosnak számít, hogy a kezdetektől a profizmusig az út minden pillanata élvezhető és egyszerre kiélvezhetetlenül jó. Ezt egyszerűen meg kell élni vagy ki kell próbálni.
Ha ehhez a két világhoz keresel kiegészítőket, teát vagy járulékos művészeti alkotásokat akkor érdemes megnézned műhelyünk webáruházát – ahol sok mindent megtalálhatsz akár modern akár hagyományőrző igényekkel keresel.
Sakura és fekete tea? Japán és Nepál egy tatamin? Ez több mint fura vagy modern tea?
Sakura és fekete tea? Japán és Nepál egy tatamin? Ez több mint fura vagy modern tea? Úgy tűnik a világ kinyílása és a magát egyre inkább megmutató modern tea többet tud nyújtani mint egy hanamchi titkaként rejtegetett szépséges gésa akit finoman elővezetnek a danna (pártfogó) kérésére. A világ megtanulta felszínesen csodálni azt, amit régen egzotikus csodaként kezeltünk és a “kanyarban” a mai modern tea jóllehet egyszerűen faképnél hagyta a tradicionális kultúrák régi elemeit. Kivette a dobozból amire szüksége van és egyszerűen magával vitte – magára hagyva a vitrines porszagú modorosságot és új flow lett felrajzolva a chabana felett kiakasztott kakejiku felszínére.
Japán és Nepál a tatamin
Ha a Japán zászlót a heraldika szabályai szerint nézzük, egyszerűen zseniális. Tudni illik, hogy a fejjel lefelé kihelyezett címer vagy zászló kihalt népet szimbolizál. Innen nézve… próbáld meg fejjel lefelé kihelyezni a Japán zászlót. Nem lehet. Na valami ilyesmi a japán tea és a japán teázás is és mielőtt azt gondolnád, hogy ez csak tradicionális és hagyományőrző lehet, kénytelenek vagyunk a szavadba vágva halkan megsúgni, hogy nem. A modern tea irányzatok és a teaművészet újítóinak jelentős hányada a felkelő Nap mögül jön! Olyan dolgokat művelnek a teával amit csak úgy lehet megérteni, ahogy valaki a kortárs művészetet anyanyelvi szinten tudja értelmezni. Tűzforró underground területre érünk. Mert ez nem olyan mint a zöld tea a szomorú ázsiai zenére elalvó gyertyaláng és a füstölő kíséretében lankadó figyelem tompított lepkeszárnyának verdesése közben kibontakozó álomkór. Ez ég mint a benzinbe hajított gyufa. Miközben csodálkozva nézzük, egy már a csészébe kitöltött Lapshang suchong vagy egy nepáli Sakhira tea rozmaringos vagy éppen virágos füstölését vagy egyszerűen nem értjük a matcha teát miért szervírozzák közvetlen kurama kövekből rájövünk, hogy van az ázsiai tea világnak kortárs művészete. Ez a kortárs teaművészet nem áll meg a teánál és a teakerámiáknál. Van vizuális és öltözködési divat és virtuális(!) művészeti területe is. Akik a filteres teák szidalmazására építik teakereskedésük promócióját azok most jó nagy körökkel le vannak maradva. A jelen itt jár közöttünk és nem kisebb kultusszal bíró földrajzi nevekből indul ki filozófiailag mint a Fuji vagy a Kanchanjangha.
Ez a labda lecsaphatatlan és meg kell mondjuk, ott a pont és mi egyértelműen letesszük a voksunk a természetesen teázók mellett még akkor is, ha régiesen művelik a tea művészetét vagy éppen modernül. Ezen az oldalon van kikötve a ladik, mert a víz a rét fele mindig szebb mint a város fele…
Sakhira teánkat (ahogyan az előző posztban is említettük) itt találod a képre kattintva:
Tíz dolog, ami miatt inkább ne vásárolj ázsiai teákat
Tíz dolog, ami miatt inkább ne vásárolj ázsiai teákat posztunk ezúttal arról szól, miért nem javasoljuk neked, hogy kínai vagy tajvani és-vagy japán, esetleg nepáli teákat vásárolj magadnak. Tudva levő, hogy az egészségbiznisz minden csapjából magasnyomással folyik a teavíz – hogy stílszerűek legyünk. Igen és nem csak folyik, de ömlik. A szép bőr, a testsúly csökkentés, az egészséges életmód, a tisztítókúra, a bűvös antioxidáns és sok más szirén szerűen hívogató varázsszó, mely feledteti veled a teleszemetelt XXI. századot egy-egy pillanatra. Illúzióbiznisz és ajtó az ezotériára, benyálazott “énidő” és harmónia és jó, hogy meg nem ígéri neked az internet, hogy buddhává válsz és mentesülsz minden földi alantas dologtól, ha teszem azt kínai tea szürcsölgetésével éled szépeskedő mindennapjaid… és itt jönnek a térdzoknis fiatalos milfek a loft New Yorkra néző ablakában állva – picit lábujjhegyen – akik melankolikusan nézik a karácsonyi fényben a hóesést a szájukhoz majdnem teljesen odaemelt porcelán teáscsészével. Hirtelen nem is tudod eldönteni, hogy érzéki, píszful vagy bárgyú amit látsz… nem ízléses, de legalább nyálas az egész, de legalábbis zöld teás.
De jöjjön a tíz dolog, amiért inkább ne… Mondom, ne. Ne vásárolj ázsiai teákat, ha jót akarsz magadnak!
-
-
1., Ha a fent leírtak miatt felháborodtál – egyszóval a média locsolta tea flow virágáról nem tudsz lejönni ámulatodban
-
2., Ha mindig csak azon ámuldozol, hogy de jó lenne ilyen teákat… de az akciós és a legolcsóbb termékek a fontosak és a multinál már markolod is a szűk 200gést 12 filteresre osztva kéccázér’. Zöld tea ez is nem?
-
3., Ha jobban szeretsz álmodozni a jóról, mint megtapasztalni és átélni
-
4., Ha szereted halogatni a dolgokat, mert ábrándozni jobb neked mint megélni a dolgokat. Majd egyszer… Most még nem. Majd. Valamikor…
-
5., Ha az ízfokozók és a szintetikus ízek már annyira a hatalmukban tartanak, hogy nem bírod a természetes ételeket és italokat
-
-
6., Ha túl kemény az imidzsed hozzá
-
7., Ha azt hiszed, hogy kimonó nélkül nem lehet japán teát fogyasztani
-
8., Ha azt hiszed, hogy ami kínai az csak gagyi lehet
-
9., Ha semmit nem hiszel el – úgy általában. Mert azt feltételezed, hogy mindenki hazudik és mindenki csak átver. Csak a pénzed kell nekik. Szóval úgysem igaz amit ezekről a teákról olvasol…
-
10., Ha csak azért tennéd, hogy érdekesebbnek tüntesd fel magad mint amilyen…
Bármennyire is szeretnénk túltolni picit az ezoterikus vagy szférikus auráját ennek a világnak, a tea és a tea művészet világa – a modern tea világával együtt – sokkal földibb és sokkal természetesebb, mint gondol(hat)nánk. Nem sokszor láttam olyan természetes emberi cselekvés sorozatot, mint mikor volt szerencsém kínai penjing kereskedőkkel leülni teázni és végig nézni, pár perc beszélgetés közben a gaiwan hogyan dolgozott öt ember kedvére… Ha úgy érzed, hogy (bármilyen oknál fogva) a fenti tíz pont sehogy nem vonatkozik rád, akkor neked bizony érdemes posztokat írnunk, tolni az insta feedünket a facebook oldalunkat és cikkeket írni meg a webshopba friss tartalmakat készíteni és folyamatosan újabbnál újabb minőségi ázsiai teákat feltölteni.
Ha viszont a tíz pontból csak egy is talált… hát akkor bizony el kell döntened, hogy a “oneself” érdemel meg némi változtatást és rányúlsz a Camellia sinensis áldásos termékeire vagy maradsz a…
Tavaszi tekercs készítés – új évi étel Tajvanból
Tavaszi tekercs készítés – új évi étel Tajvanból. A távol keleti új év ugyan időben nem esik egybe az itthonival, de mi most mégis ezzel az étellel búcsúztatjuk a 2018. évet és köszöntjük a 2019. évet. A tavaszi tekercs egy szinte közhelyes ázsiai étel, nem véletlenül, mert kellemes, változatos és ízletes. Természetesen nem csak Tajvanon ismerik – illetve nem csak Tajvanon ismert ételről van szó. Kínában és Japánban is kedvelt, mondhatni népszerű. Többnyire szezonális zöldségek teszik ki hozzávalói nagy részét, de persze nem minden esetben. Kerülhet bele húsként disznóhús, vagy rák, tenger gyümölcsei, stb… Az étel egy vékony (rizs)tésztába van tekercselve mely főzhető, gőzölhető vagy süthető tálalás előtt.
Az ebben a posztban szereplő tavaszi tekercshez mi a következő alapanyagokat használtuk:
- darált sertéshús
- kínai kel
- vörös bab
- bambuszrügy
- mungóbabcsíra (szójababcsíra)
- só, fehérbors,
- üvegtészta
- koriander
- póréhagyma
A tavaszi tekercset hoisin szószba vagy szója szószba mártogatva fogyasztják. A hoisin szósz egy jellegzetes markáns élményt ad az ételnek, mely édeskés jellegével még inkább kiemeli annak ízeit. Ha valaki úgy érezné, hogy a hoisin már sok, akkor nyugodtan fogyaszthatja a tavaszi tekercset önmagában is. Egyetlen dologra figyeljünk oda a készítésnél nagyon, hogy nehogy kevés legyen, mert nehéz abbahagyni…
Ezúton kívánunk Boldog Új Évet a Kitsimono műhelyből, tartsatok velünk a 2019-es évben is!
Chawan bonsai mellé és chabana – tea blog I.
Chawan bonsai mellé és chabana – tea blog I.
A chawan és a chabana a teaszertartások része, mint ahogyan a mizusashi, a chasen és a chasaku is. A chabana kompozíciók – hasonlóan mint az ikebana, a kusamono és a bonsai – hivatottak kifejezni az aktuális évszakot és emellett számos egyszerű szabály vonatkozik ugyan rájuk, de alapvetően roppant könnyed műfaj. Esetében érdemes lemondani az erős illatú virágokról, a tövises növényekről – nem beszélve a mérgező növényekről. A természetes hatás elérésének érdekében tiltott a vásárolt (pl. virágbolti) virág használata és preferált a kertből, mezőről vagy rétről szedett virág, ág, stb… Mindezt azért említjük, mert egy shizuokai példából kiindulva, fogtunk egy első látásra ikebana vázának tetsző kerámiát és chabanát helyeztünk el benne. Mindezt azért, hogy egy újra alakított (restyling utáni) Kínai boróka (Juniperus chinensis) bonsai fát bonsai display szerűen szemlélhessünk teázás közben.
Tea szertartás vagy tea fogyasztás?
Kinek – kinek másért és másért kedves az ázsiai teák világa és biztosan nem vet senki követ azokra, akik chawanból kínai teát fogyasztanak – csak úgy a teázás öröméért. Mi egy sanghaji teát vettünk elő ezúttal, amit 70 – 80°C közötti vízzel készítettünk el úgy, hogy azt mennyiségre értve 20% – nyi hideg vízzel hűtöttük vissza, hogy kijöjjenek az ízek amennyire csak lehet. Úgy tartják, hogy a teázáshoz minden esetben friss és oxigéndús vizet kell használni, mert a teáknak ez hozza ki leginkább az ízét a legoptimálisabb mértékben. Eső, forrás vagy ásványvíz a javasolt dihidrogén – monoxid ezen teák esetében, de urbánus környezetben a csapvíz is megteszi (kénytelen-kelletlen).
A teával mi az újra alakított pre bonsai látványát szerettük volna élvezni és egyébként a teázás “jelenléte” miatt választottuk a chabana komponálást a kusamono kihelyezés helyett. Hogy mégis összhangban lehessen a chabana a bonsai fával, alá is shohin bonsai asztalt tettünk és így minket már nem zavart a látvány semmiben sem…
Bonsai kaleidoszkóp és japán tekercskép – kakejiku
Bonsai kaleidoszkóp és japán tekercskép – kakejiku. Feltételezzük, a kaleidoszkóp nem egy túl idegen szó az idősebbnek mondható generációk számára és reméljük a fiatalabb generációk számára sem olyan mint mondjuk a tantusz. Mielőtt leeshetne ez utóbbi, inkább elmeséljük mi történt. Egy kaleidoszkóp keveredett az egyik bonsai mellé amit éppen drótoztunk és nem lehetett megállni, belenéztünk.
A látvány adta a gondolatot, hogy milyen jó volna bonsaiokat vagy kakejikukat bámulni ugyan ebben a vizuális megjelenésben – amit a kaleidoszkóp képes nyújtani. Nem is kellett több, elő az okostelót és készültek is az első kísérletek. Szigorúan 1:1 arányban – mert ugye ez képes a legjobban a kört keretezni…
Menet közben jöttünk rá, hogy sokszor pont ez hiányzik a bonsai alakításokból. A túlzó okvetlenséget jó felváltani játékossággal – akkor is ha az időnként gyermeki. Frissesség és játékosság, könnyedség és élvezet. Nem eszik olyan forrón azt a kását. Nem érdemes keménykedésből mindig túlmelegíteni. Szóval játsszunk… akarjuk mondani játszottunk a bonsaiokkal. Helyesebben mondva játszottunk a bonsai file – okkal…
A végére:
Egy taipei emléket is beszúrunk és legyen ez a file egy kontraszt és egy ellenpont arra nézve, milyen szándékolatlan tartalommal/asszociációkkal gazdagodik egy többszörösen tükrözött file, ha arról van szó…
